A Boldogságos Szűzanya testestől-lelkestől vétetett fel a mennybe, méghozzá egyedüliként. Az eseményről nem tanúskodnak a szent iratok, mint Jézus Krisztus feltámadásáról. Mivel Mária mentes volt az áteredő bűntől, megmenekült annak következményétől, a haláltól; a bűn legyőzésével legyőzte a halált. Így nem halála után, feltámadva jutott a mennyországba.
A Szent Szűz megdicsőülésével foglalkozó első irat a 4. században keletkezett, azonban a dogma kihirdetése csupán az I. Vatikáni zsinaton (1869-70) merült fel, kihirdetni végül XII. Pius pápa hirdette ki 1950-ben. A bullában nem szerepel a halál kifejezés, úgy fogalmaz „földi életének befejeztével” vétetett föl a mennybe anélkül, hogy teste romlást látott volna.
Szűz Mária mennybevételéről az Érdy-kódex tudósít, emlékeztetve: Szent István emelte ünneppé Nagyboldogasszony napját. Nagyboldogasszonynak kizárólag magyarul nevezik Krisztus Urunk Szent Anyját, méghozzá Gellért püspök tanácsára.
Első királyunk először Szent Péternek ajánlotta fel Magyarországot. Miután azonban a Vatikán érvényesíteni akarta hűbéri jogát hazánk felett, István a Boldogságos Szűz kegyelmébe ajánlotta országát.
Sajátos hagyományt őriz a magyar Mária-kultusz, a Babba Máriát. Ez a csíksomlyói búcsú virrasztását követő napfelkelte, amelynek fényében meglátható a Jelenések könyvének napba öltözött asszonya.
