Ellenzéki és szakszervezeti oldalról ellenkampány övezi a munka törvénykönyvének módosítását a túlóra-keret megemelésének kapcsán. Rabszolgaságról, kizsákmányolásról beszélnek. Mi az igazság?
Természetesen rabszolgaságról, kizsákmányolásról szó sincs! Hanem sokkal inkább arról, hogy a magyarországi munkaerőpiac fontos versenyképességi tényező, és néhány területen – ilyen például a 250 órás túlóra-keret – bürokratikus akadályok nehezítik a többletmunkavállalást. A kormány gazdaságpolitikájának fókuszában 2010 óta az áll, hogy rugalmassá kell tenni a hazai munkaerőpiac kínálati oldalát. A szóban forgó, ellenzéki és szakszervezeti oldalról érkező zajjal kisért módosítás ezen koncepcióba tartozik. Ne feledjük, hogy a kormányzati intézkedések révén immár 800 ezerrel többen dolgoznak hazánkban, mint 2010 előtt. Sőt, soha ennyien nem dolgoztak még, több mint 4,5 milliónyian, Magyarországon.
Maradván a túlóránál, mi a helyzet Nyugaton? Ott minden változatlan?
Az uniós statisztikai hivatal adatai szerint 31,2 órát túlórázik átlagosan évente egy magyar munkavállaló, ezzel nálunk a negyedik legkevesebb a túlmunka az EU-tagállamok között. Ezzel szemben Nyugat-Európában átlagosan sokkal több a túlóra, mint hazánkban.
Például?
Például a legmagasabb, 270,4 óra a briteknél jellemző, míg az uniós átlag 166,4 óra, tíz nyugat-európai országban pedig 180 óránál is többet túlóráznak.
Ezek szerint akkor nálunk nem trendi a túlmunka?
Nézze, itthon a vállalkozások alapvetően nem használják ki az évi 250 órás keretet. S úgy tűnik, a kis- és középvállalkozásoknál egyre gyakoribb a az egyéni megállapodás szerinti eltérő munkarend alkalmazása.
Ugyanakkor 2019-től lehetőség lesz a 400 órás keretre. Nem kell attól tartani, hogy a cégek „halálra dolgoztatnak” bennünket?
Ez a veszély aliga áll fenn! Tekintettel a fentiekre, miszerint a szabálykövető nagyvállalatok zöme a jelenlegi, egy évben korlátozás nélkül elrendelhető 250 órás túlmunkát sem használja ki. Holott bizonyos esetekben szükség lenne a további munkaórákra is. S ide tartozik az is, hogy a módosuló munka törvénykönyve kizárja az önkényes túlóráztatást. Ehhez mindkét félnek – munkáltató és munkavállaló – beleegyezése szükséges.
Akkor mi értelme van az egésznek?
Leginkább az, hogy a külföldi befektetők felé fontos irányt jelöl meg az, ha rugalmas a munkaerőpiac. Magyarországnak szüksége van a külföldi működő tőkére, a technológiákra, ezért a multinacionális cégek számára lényeges kritérium a befektetési célország kiválasztásánál a szabályozási háttér. Például a Brexit apropóján egy Magyarországra települő cég számára fontos szempont, hogy tud-e termeltetni, és azt milyen munkajogi környezet biztosítja. Miután jelenleg a szakemberigény dominál – szemben a 2010 előtti, magas munkanélküliséggel bíró állapottal – most kell megadni a lehetőséget azoknak, akik több jövedelemért túlórát vállalnának.
Félni kell-e attól, hogy ez a kormányzati intézkedés a „svarc-”, vagyis a fekete- és a szürkegazdaság felé tereli a munkaerőpiacot?
Ez teljesen kizárható! A nagyvállalatoknak jelentős kockázatot jelentene, ha illegálisan alkalmazná a dolgozóit, míg a kis- és középvállalkozói szektorban az egyéni megállapodások alapján elterjedtebb a túlóránál az eltérő munkarend. Például a közismert „csúsztatás” intézménye.
Mindenesetre januártól már többet dolgozhatunk!
Miután feszített a hazai munkaerőpiac, egyszerűen kivitelezhetetlen, hogy 2019. január elsejétől azonnal megemeljék a dolgozók túlóráját. Ismétlen: ehhez az érintettek kétoldalú belegyezése kell.
Más téma, de ide tartozik: mennyire kerekedhet ki az átlagos hazai fizetés az év végére?
Számításaim szerint 2018 végére elérhetjük a 330 ezer forintos bruttó átlagbért, ami nettóban 220 ezer forintot jelent. Kétszámjegyű hazánkban a bérdinamika. Erről, valamint a több mint 4,5 milliós foglalkoztatotti létszámról pár éve még csak álmodtunk!
