A szakemberhiány orvoslására mindenképpen ágazati stratégiát kell kidolgozni, mivel az aktuális gazdasági, világpolitikai és az ágazatban kiemelten érvényesülő munkaerőpiaci problémák jelentősen megnehezítik a szálláshelyek és a vendéglátóegységek minőségi szinten tartását – állapította meg az Európai Uniós támogatással több száz munkaadó és munkavállaló megkérdezésével elkészített javaslatcsomag. A vírushelyzetet megelőzően is markáns problémát okozott az egyre kiterjedtebb és differenciáltabb szakemberhiány. Ezzel magyarázható, hogy a munkaadók – még a bezárások idején is – igyekeztek megtartani a munkavállalókat, különösen az értékes szakterületek képviselőit. Látható trend, hogy a családbarát szemlélet folyamatosan teret nyer a vendéglátásban, bár tudható, hogy munkavállalói szempontból a szektor nem kifejezetten családcentrikus.
A kutatás rámutat, hogy a vírushelyzetből a nagy szereplők leginkább előre menekültek, azaz sokan elvégezték a tervezett beruházásokat, fejlesztéseket. A kisvállalkozások közül azok maradtak talpon, amelyek kellő tartalékokkal rendelkeztek és tudtak profilt váltani – pl. élelmiszer, készétel kiszállítás – vagy eleve több lábon álltak. Az előzetesen beindított digitális fejlesztések jelentősége megnőtt a pandémia időszakában. Gyakorlatilag minden kommunikáció lényegileg erre a platformra fókuszált a vírushelyzet csúcsidőszakában. A munkavállalók 30%-ának megváltozott a munkaköre. A finanszírozható, állásban maradt munkavállalóknak gyakorlatilag minden jelentkező feladatot el kellett végezniük. Ez egyébként is jellemző a mikrovállalkozásokra, de normál esetben a cég méretének növekedésével együtt jár a feladatok differenciálódása is. A járványhelyzet mindezt kiterjesztette a nagyobb vállalkozásokra (pl.: szállodákra) is.
„A turisztikai szektor munkaerőpiaci alkalmazkodóképességének fejlesztése” néven futó GINOP projekt megállapításai között szerepel, hogy az ágazati szereplőknek érdemes tartalékot képezni nem csak anyagi, hanem szakmai, kapcsolati, mentális, stb. erőforrásokból is. Nagyon sokan számoltak be arról, hogy a bezárások alkalmával az eredetileg másodrendűként kezelt vállalások, fejlesztések húzták ki a nehéz helyzetből a vállalkozást (példáu: ételkihordás, közétkeztetés). A családi vállalkozásokat gyakran azok a családtagok mentették meg, akik csak besegítettek a vendéglátásba, de egyébként más szakterületeken tevékenykedtek (most viszont például az informatikai háttér kiépítésében segíteni tudtak).
A kutatás alapján a munkaerőhiány orvoslására olyan atipikus megoldások is szóba jöhetnek, mint az ágazattól alapvetően idegen távmunka. A személyes jelenlét nélkülözhetetlen a turisztikai és vendéglátóipari állásokban, ugyanakkor számos háttértevékenységet, szervezési, pénzügyi, adminisztratív stb. feladatot el lehet végezni távolról is. A munkaerőkölcsönzés ezidáig szintén nem volt jelentős az ágazatban, de szakmai hálózatokban egyfajta megoldása lehet a munkaerőgondok kezelésének. Az uniós projekt részeként a kutatás mellett képzési anyag is készült, konferenciát, workshopot is tartottak az ágazati szereplőknek.
Természetesen nem minden vállalkozás profiljába illik a családbarát szemlélet megjelenítése a vendégkör vonatkozásában, ugyanakkor minden munkavállaló, aki alkalmazásban áll, általában családban él és/vagy egy családhoz kötődik. Ezt a rendkívül fontos társadalmi alaphelyzetet mindenképpen figyelembe kell venni a munkaadóknak, akiknek kifejezett érdeke is ez – a munkavállalói mentális egészségének fenntartása érdekében.
Borítókép: Bach Máté / Magyar Nemzet
