Mostantól könnyebben megismerhetjük a saját népzenénket

Hírek
Csaknem 12 ezer órányi népzenei hangfelvétel vált hozzáférhetővé a kutatók és a nagyközönség számára a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Zenetudományi Intézetének népzenei Hangarchívumából. 

Richter Pál, az MTA BTK ZTI igazgatója az MTI érdeklődésére felidézte, hogy a magyar népzene kutatásának a története több mint száz évre nyúlik vissza: 1896-ban Vikár Béla Európában elsőként használta a fonográfot népzenei gyűjtésre. Nyomában Bartók Béla, Kodály Zoltán és követőik több mint 4 ezer viaszhengernyi népzenei anyagot rögzítettek a század elején. A második világháborút követően különböző mágneses rögzítésű hangfelvevő eszközökkel rögzítették az adatokat, dalokat. Így a kutatás melléktermékeként jött létre az a hatalmas és nemzeti szempontból felbecsülhetetlen gyűjtemény, amely jelenleg körülbelül 18-20 ezer órányi felvételt őriz. A gyűjteményben 1896-tól egészen napjainkig találhatóak felvételek. 
    
A mostani digitális közreadás a korábbi évtizedek munkájára épül, egyik állomásaként annak a hatalmas munkáknak, amelynek során a hanganyagok mellett a hozzájuk tartozó papír dokumentumok teljes állományát is digitalizálják. Így a különböző dokumentumokat is be lehet hívni az egyes adatokhoz. Ehhez mind a hangfelvételeket, mind pedig a leíró dokumentációt is digitalizálni kellett. A munka nagyságát jól érzékelteti, hogy a papír dokumentáció, köztük a fotók, lejegyzések, jegyzőkönyvek oldalmennyisége 400-500 ezer tételt tesz ki. 

    
A hozzáférhető anyag a zenei gyűjtemény két jelentős egységét tartalmazza. Az első a Kodály-rend, amely a Kodály által hátrahagyott mintegy 30 ezer adatot tartalmazza. A második egység az 1940-es évek végétől az 1990-es évekig tartó időszak alatt mágneses elven rögzített felvételeket jelenti. E két egység összesen 200 ezer adatsort és több mint 10 ezer órányi hangfelvételt foglal magába.


Magyar Dudazenekar
    
Az igazgató elmondta, hogy a digitalizált anyag nemcsak a kutatók számára érdekes, mindenki komoly forrásokat találhat benne, aki érdeklődik a népzene iránt. Elsődlegesen a kultúrházak vezetőinek, amatőr csoportok vezetőinek és azoknak a tanároknak, tanítóknak ajánlja, akik például környékük népzenei kincsét szeretnék a gyerekeknek bemutatni. 

    
Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Hangarchívum a magyar népzene- és néptánckutatás segédanyagaként jött létre, felölelve az elmúlt évszázad szinte valamennyi népzenei vonatkozású gyűjtését. A gyűjtemény gondozását és gyarapítását 1953-tól az MTA Kodály Zoltán által alapított Népzenekutató Csoportja, 1974-től pedig az egyesített Zenetudományi Intézet mindenkori folklórosztályai vállalták fel. Az 1960-as évek óta az archívum a magyar népzene és néptánc központi gyűjteményévé nőtte ki magát, és európai összehasonlításban is kimagasló jelentőségre tett szert. 

    
A népzenei archívum mintegy 20 ezer órányi hangfelvételt őriz. Ennek nagy része az eredeti hanghordozóval együtt tárolt, saját tulajdonú felvétel, de megtalálhatók más gyűjtemény felvételeinek az intézetben őrzött másolatai is. A magyar népzene és néptánc dokumentumai mellett számos felvételt őriznek szerte a világból, a legjelentősebbek más európai országokból, Ázsiából, Óceániából, Afrikából és Dél-Amerikából származnak.

 

Borítófotó: Néptáncosok a Fonó felújítása alkalmából rendezett eseményen (fotós: Csákvári Zsigmond)