Azt szokták mondani az üzleti életben, hogy a legdrágább munkaerő az, amelyiket nem tartják meg. Felfutáskor természetesen pótolni kell a kiesett létszámot, ám ahogy az lenni szokott, már csak drágábban, nagyobb bérért lehet találni új embereket. Nem véletlen, hogy a kormányzat igyekezett minél jobb munkaerő-megtartási konstrukciókat találni, és a felelősségteljes vállalkozások egyik legfontosabb feladata volt a saját állományuk egyben tartása a pandémia alatt (is), ezzel biztosítva a későbbi zavartalan működést.
A kiskereskedelem nem volt ennyire szerencsés helyzetben, hiszen egyrészt meglehetősen nagy alkalmi foglalkoztatónak számít, másfelől annyira beindult az online értékesítés, illetve olyan gyorsan tűntek el a boltból a vevők, hogy senki sem érezte szükségét a járvány előtti munkavállalói létszám megtartásának.
Enyhülés
Ugyanakkor a pandémia lassú elmúlásával, az átoltottsági mutató javulásával ismét megjelentek az üzletekben a fogyasztók. (Már a járvány alatt is jól látszott, hogy a hagyományos vásárlás nem tűnik el, a háztartások beszerzése – legyen szó élelmiszerről, tartós fogyasztási cikkről, sportszerről – közösségi élmény marad, amelyet továbbra is fenn kell tartani.) A fizikai boltokba betérők számának a növekedésével viszont újra bővíteni kell a bolti eladói létszámot, ami a nyári időszakban komoly fejtörést okoz.
A nyugdíjasok visszafoglalkoztatása ma nem annyira trendi, így sok esetben ez a korosztály kiesik a rendszerből.
A főállásban alkalmazott, de leépített szakemberek mostanra szinte mind találtak új munkát, vagyis a régi dolgozókat aligha lehet nagy számban visszacsábítani, így jobb híján nagyon felkapottá vált a diákmunka. Erről már a Figyelő hasábjain is beszámoltunk. Ez az egyik legegyszerűbb foglalkoztatási forma, hiszen csupán a diákszövetkezetekkel kell szerződést kötni, a munkaerő-szolgáltatás pedig leírható az adóalapból. Sok cég ezt a szolgáltatást nemcsak egyszerű munkaerőpótlásra, hanem egyenesen utánpótlás-nevelésre is használja. Ma a húsz éven felüliek egészen 25-27 esztendős korig rendkívül jó helyzetben vannak, hiszen ha komolyan veszik a rájuk bízott feladatokat, nagyon gyorsan építhetnek karriert, végzettségtől függően pedig legalább olyan jól kereshetnek, mint a 30-35 évesek.
Fizu
A pandémia alatt elindult digitalizáció és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások (webáruházak, csomagküldés) gyorsan felfutottak, s ezen a területen minden mennyiségben vettek fel munkaerőt, hogy ki tudják elégíteni az igényeket. Sok esetben jobb jövedelmi lehetőséget is biztosítottak e szektorban a munkavállalóknak, mint a hagyományos kereskedelemben. Vagyis ahhoz, hogy versenyképes maradjon a bolt, nagyobb összeget kell kínálnia. Így nem ritka, hogy már bruttó 350 ezer forint kezdő fizetést biztosítanak az élelmiszer-kereskedelemben. A ruházati és iparcikkek eladóinak ennél kevesebbet adnak, de a szakirányú végzettségűek ez alatt a butikokkal sem igen állnak szóba.
Számok
Nem túlzás azt állítani, hogy a legnagyobb munkaerő-leépítés és -elvándorlás a járvány alatt a kiskereskedelem egyes területein volt
(emlékezetes: a nem élelmiszerboltok több hónapig ki sem nyithattak), ennek következtében ez év első negyedében 27 ezerrel kevesebben dolgoztak ebben a szektorban, mint a tavalyi azonos időszakban. A statisztika szerint 2021. január–márciusban az előző negyedhez mérten is 16 ezerrel apadt a létszám. Ez összesen 351 ezer megmaradt munkavállalót jelentett. Nem nagyon találni olyan statisztikai adatot, amely ennél kevesebb dolgozót mutatna az ágazatban.
Mint jeleztük, nemcsak a kevesebb vásárló okozott problémát, hanem a kiskereskedelem átalakulása és persze az úgynevezett piacvesztés is, amely a pandémiás időszakot tekintve egész pontosan 600 millió forint mínuszt jelentett az iparcikk-értékesítéssel foglalkozó boltok esetében – írta a blokkk.com internetes kereskedelmi szakportál. Ez persze nem a klasszikus piacvesztést jelenti. Nem csupán arról van szó, hogy a bezárt üzletek helyett a vevők külföldi webshopokban szerezték be a szükséges termékeket, hanem arról is, hogy egész egyszerűen nem költöttek. Az otthoni munkavégzéshez nem feltétlenül kell új lábbeli, ruha vagy tartós fogyasztási cikk. Innen nézve tehát életszerű volt a kiskereskedelem számára a létszámleépítés. Kérdés persze, hogy mindenki jól tette-e meg ezt a lépést.
Természetesen nem csak a hazai piacot érintette a leépítés. Az EU más országaiban is hasonlóan gondolkodtak a boltosok. Ennek megfelelően most ugyanabban a cipőben járnak, mint a magyar kiskereskedelem. Az Eures uniós foglalkoztatási portálon áprilisban még csak 15 ezer állást hirdettek az ágazatban. Most azonban 75 ezer bolti beosztotti munkakör van fent. Érdekesség, hogy a járvány előtti időszakban 70-80 ezer volt a meghirdetett hasonló állások száma. Pedig az EU több országa még közel sem tart ott az átoltottságban, hogy megkezdje a totális nyitást. Vagyis az unióban kissé előre gondolkodnak. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy nálunk szintén számosan döntenek majd úgy, hogy szerencsét próbálnak Nyugat-Európában, gyengítve ezzel az itthoni munkaerő-kínálatot.
Lecke
A megnövekedett munkaerőigény kifejezetten imponálóan hangzik, csakhogy egyelőre nem a bővülő bevételek generálják a többletmunkát, hanem az újra megváltozott nyitvatartási rend. Emlékezetes: a pandémia alatt bevezetett korlátozások miatt nyolc előtt bezártak az üzletek, most azonban aki teheti, a lehető legtovább tart nyitva, hogy visszahódítsa a vevőket. Ez az, ami növeli az élőmunka iránti keresletet, hiszen a polcokat most már menet közben kell tölteni, nem elég, ha a zárást követően az aktuális műszak elvégzi ezt a feladatot.
Ez a helyzet alapos fejtörést okoz,
hiszen a pluszmunkaerőnek ki kell gazdálkodni a bérét, ami nyilvánvalóan könnyebb, ha egyben a bevétel is növekszik. Rossz kalkulációval meg lehet borítani egy-egy kis vagy közepes méretű üzlet teljes pénzügyi gazdálkodását.
A cikk a Figyelő július 8-iki számában került publikálásra.
(Borítókép: Hannibal Hanschke, Reuters)
