Az a nagy baj, hogy a hazai zsidósággal (no meg Izrael állammal is) elég jó a viszonya az Orbán-kormánynak. Az meg főleg gond, hogy nem is nagyon zsidózik senki. Ez bizony fáj az alakuló szélsőjobbnak, a Mi Hazánknak. Meg az is, hogy cigányozni sem nagyon érdemes, ugyanis az elmúlt nyolc évben (most érdemes elmúlt nyolc évezni, de nem az ellenzéknek – nem is teszik) elég jó a viszony cigány és nem cigány közt Magyarországon. Fáj ez a ballibcsiknek szintén, meg az NGO-knak, mivel nem lehet áldozatot gyártani (segítés helyett) a cigányokból.
A szélsőjobb most nem ér rá éppen, lévén, saját vajúdása foglalja le oly nagyon. A liberálmensevikek fájó orcával, amelyre háromszor estek snúrban (meg a hétvégi két időközin is pofára zuhantak, habnak a tortán), miután egymást kicsontozták, a választókat lehülyézték („A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap, egy brancs maguk, ne is tagadja! Na mit romantikázik itt? Tűnjön el, mert még dühbe gurulok!” – A tanú), s ahelyett, hogy eltűnnének, úgy mórikálják magukat, mintha kormányon lennének, lehajolnak hát a cigány kártyáért.
„A Magyar Cserkészszövetség mondvacsinált indokokkal elutasította egy borsodi roma fiatalokból álló cserkészcsapat megalakulását. Még a cserkész név használatát is megtagadták tőlük.” Eztet kaparták ama kártyalap hátára. S miként lenni szokott, miképp megszokhattuk: minden egyes szó hazugság. A valóságban a Cserkészszövetség vette a bátorságot, s felhívta a Dr. Ámbédkar Iskola vezetőségének figyelmét, hogy a cserkészet nevelési módszere egységes egész, nem lehet abból a tetsző részeket kiszemezgetni, a többiről megfeledkezni. Ebből dagasztott hát rút bűnt a „független” sajtó.
Most a cserkészek lettek rasszisták. Vajon kinek kell felkészülnie? Kire milyen bélyeget ütnek, ameddig tehetik, mielőtt oda kerülnek, ahol már bérelt hely várja őket, a Nyilaskeresztes Párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja, a Világnemzeti Népuralmista Párt, meg hasonlók közé. Mert balról-jobbról összeérnek a szélsőségesek.
