Vona Gábor szombaton megjelent interjúja még egy lapáttal rátett október 23-ai beszédére. Magyarán büszkén megerősítette, hogy a Jobbik az ő vezérletével az ideológiai kiüresedés felé tart. “Nem az számít, ki milyen ideológiai háttérrel érkezik, hanem az, hogy kivel tudjuk építeni az országot” – fogalmaz Vona. Mintha nem tudná, hogy a választóknak szüksége van szilárd támpontokra. Elvégre az ország építése – bármennyire jól hangzi – nem mindenkinek jelenti ugyanazt. A magyar demokrácia történetében minden miniszterelnök azt mondja, vagy mondta magáról, hogy ő épített. Csakhogy sokszor ami egy baloldalinak építést jelent, azt egy jobboldali inkább rombolásként éli meg.
Egyre nehezebb megtudni a Jobbikról, hogy ők mit tartanak építésnek és rombolásnak. Nem csoda, hiszen a Jobbik néppártosodási próbálkozása egyelőre annyit jelent, hogy egymással gyökresen ellentétes üzeneteket fogalmaznak meg, akár egy gondolatmeneten belül is. “Az Orbán-kormány elmúlt hét éve alatt igazán megtanulhattuk, mennyire fontosak a szabadságjogok, a gyülekezés szabadsága például ilyen kiemelkedő vívmány. Nem akarom ezért tiltani senkinek, hogy törvényes keretek között felvonuljon, mindaddig, amíg a rendezvény nem sérti mások érzékenységét” – fogalmazza meg Vona a tökéletes kétirányú üzenetet. Először is megüzeni a liberális elitnek, hogy tiszteletben tartja a szabadságjogokat, ellentétben az Orbán-kormánnyal. Nem mintha a gyülekezési szabadság bármikor sérült volna az elmúlt hét évben. Például hiába keressük, nem találjuk, mikor torolta meg a hatalom, hogy tüntetők megdobálták a Fidesz székházát. Ha valamikor igazán megtanulták a magyar emberek, hogy mennyire fontos a gyülekezési jog, az inkább Gyurcsány alatt volt. Persze Vona most éppen azt a világot akarja meggyőzni, hogy szalonképes.
Ezt az első üzenetet tökéletesen kaszálja el a második. Ha egy rendezvény sérti valaki érzékenységét, abban az esetben Vona be fogja tiltani. Ez azonnali bukás alkotmányjogból az egyetemen. Látom magam előtt, ahogy a nemzeti radikális szervezetek, amolyan újbaloldali hópihe módjára jelentik, hogy a pride sérti őket. Vona Gábor pedig azonnal reagál a trigger warningra, és egy dicsőséges lovasrohammal szétkergeti a szivárványos zászlós felvonulókat az Andrássy úton.
Vona azt is elárulta, Havas Henrik könyvet ír róla. Az a Havas Henrik, aki 2014-ben egy Jobbik ellenes videókampány szereplőjeként csak annyit mondott: “Senki ne szavazzon a Jobbikra!”.
Mielőtt még azt gondolnánk, hogy a “Tanár Úr” valami hátborzongató leleplező könyvet ír “Vona Gábor igazi arca – mi a valóság a cukiskodás mögött” címmel, nézzünk fel Vona instagramjára. Ott találunk egy képet, amin a Jobbik elnöke és Havas kedélyesen hámozgat együtt egy-egy narancsot, háttérben az Országházzal.
Itt tart most a Jobbik, és az egész ellenzék. Gondolatok helyett azon vitatkoznak, hogy együtt, vagy külön-külön hámozzanak narancsot.
És mi a véleménye minderről Morvai Krisztinának, aki a Jobbik listavezetőjeként jutott be az Európai Parlamentbe? Könnyen kitalálhatjuk, ha meghallgatjuk, mit mondott a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorába; “Nem tudom, hogy az én változatlan értékrendem mennyiben felel meg a Jobbik mostani elvárásainak” – fogalmaz Morvai. Aztán felsorolja, mennyi mindent csinálna szívesen, ha a jövőben már nem lesz képviselő. Például szereti az egyetemi állását, és bármikor örömmel elkezdene ügyvédkedni is, “és bármit fogok csinálni, mindig meg fogom ragadni az alkalmat, hogy mindent megtegyek a hazáért”- teszi hozzá.
Morvai elég egyértelműen megüzente: meglesz ő a Jobbik nélkül is. De vajon a Jobbik meddig lesz meg elvek nélkül?
Borítófotó: Facebook
