Fiatalság, dinamizmus, mindent elsöprő, kérlelhetetlen forradalmárok, akik a demokráciáért, a nyugati értékekért küzdenek, az elnyomó, hazug, diktatórikus Orbán-rendszer ellen – ezt üzente a petíciórásban megfáradt, öregecskedő liberálisok számára tavalyi megalakulása óta a Momentum. A szabatosság hívei egyenesen bennük látták már egy új Demszky Gábor, vagy Bajnai Gordon eljövetelét. A Magyar Narancs heteken keresztül nem talált jobb címlapfotót, mint a pártelnök Fekete-Győr András és állítólagos haverjainak képét. Netes blogok százai köszöntötték az Új Gárda minden lépését, a NoOlimpia kampánytól pedig egynesen elaléltak a Klub Rádió-HVG- Népszava-háromszögben rekedt SZDSZ-árvák.
Aztán az idő múlásával, ahogy az aranyos nyugatias liberálbébik közösségbe forradva elkezdték a pártmunka verejtékes fejezetét, lohadt az érdeklődés, és a fiatalok dinamizmusa is, hiszen kiderült, csak vehemencia van, de tehetség és tapasztalat az nincs a politikához.
És miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nincs cél, stratégia és tehetség a párt vezetőiben, mivel is lehet az időt a legjobban eltölteni? Egymást kezdték fúrni, anyázni a háttérben.
Annyit azért megtanultak, hogy kiabalással, attraktív, juhász péteri hangoskodással, kormánypárti sajtótájékoztatók megzavarásával, utcanévtáblák lecserélésével, szerkesztőségbe való betöréssel ideig-óráig tudják mismásolni a belső botrányokat. Aztán ez már nem megy: amikor kampányfőnök, sajtófőnök hagyja ott a választások előtt a csapatot, az nagyon nem jó jel, ott valami bibi van, ami még a szemellenzős Demszky-hívőknek is feltűnhet. Természetesen mi tűnik hatékony megoldásnak ebben az esetben: le kellett hazudni a csillagokat az égről, hogy nincs baj, feszültség, jobb munkaajánlatot kaptak stb., stb. És amikor az elnök és alelnök (Fekete-Győr és Soproni Tamás) folyamatos harcáról érkeznek a hírek, mosolyogva, mély meggyőződéssel kell hazudozni a tévéstúdiókban, hogy szoros, kikezdhetetlen a barátság közöttük.
Aztán most mégis kiderült, hogy milyen is ez a momentumos, hű barátság Soporoni és Fekete-Győr között, hiszen nyilvánosságra került Soproni tavaly decemberi üzenete.
“Tájékoztatásul (mivel ez eddig elmaradt): december 19-én lemondtam az alelnöki tisztségemről. A lemondás oka, hogy úgy éreztem, és a megelőző hónapok és különösen hetek is azt bizonyítják, hogy súlyos és kibékíthetetlen értékrendbeli különbségek állnak fenn Andris és köztem, amelyek egy elnök-alelnök viszonyt ellehetetlenítenek. Megtisztelő volt több mint egy éven keresztül a Momentum alelnökének lenni.
A választott tisztségemet (elnökségi tag) a lemondásom nem érinti.” Tehát közel a teljes megsemmisülés. De mégis feltűnt egy reménysugár a Momentum egén, mégpedig az LMP, amely szövetséget ajánlott a Momentumnak.
Úgy tűnik, Szél Bernadett mintha újra némi feszültséget szeretne vinni a pártjába. Nem volt neki elég egy szakadás, hiányzik a folytatás?
