Az Egyesült Államokban máris megkezdték rendszabályozást, a képviselőház valamennyi irodai dolgozójának kötelező lesz részt venni a tanfolyamon. A politikusokra ugyanakkor nem vonatkozik ez a kötelezettség, írja az MTI tudósítója, Járai Judit.
Két dolog lehetséges ebben az esetben: vagy már mindent tudnak a politikusok az illedelmes viselkedésről, vagy a pragmatikus gondolkodás szent nevében felfogták, nemhogy a fenékpaskolgatásnak lőttek, hanem a feminista rendvédelmi szervek meg fogják szabályozni a nézésüket meg a járásukat is. Arra legyen szemünk, hogy papíron mindkét nemre vonatkozik a képzés, de zaklatónak mindig férfit kell elképzelni.
A szabályozásban a 21. század paradigmaváltásra készül. A szabadságot, az egyén autonómiáját, érzékenységét, vélt és valós hiedelmeit, és orvosilag igazolt allergiáját védve. Szabályozni próbálják az emberi természetet, a kapcsolatok dinamikáját, a pillantások hosszúságát, a flört milyenségét, létrehoznak majd rendszeresített formanyomtatványokat a hét perces menetre a hátsó ülésen, az essünk túl rajta a film előtt típusúra, és az egész estét betöltő friss szerelmes hancúrra. A felek átrágnak mindent előre, képzett és érzékenyített felnőttek módjára, kezet nyújtanak, aláírják a szerződést, apróbetűst átfutják, s ha ez mind megvan, csak akkor kapcsolhatják be a vérforraló muzsikát, gyújtják meg a illatgyertyákat, mártják a pezsgőbe az epret.
Aki nem tartja be a szerződést, azt majd a bíróság elítéli.
Máskülönben hogy is lehetne megakadályozni, hogy politikusok egyetlen szál törölközőben fogadják a titkárnőjüket, sőt azt is ledobják magukról. Mert az nem egyenlőség, sem emberi jogi barát álláspont, hogy kimondjuk, vannak idióta barmok – férfiak is nők is, tapasztalataim szerint nagyjából egyenlő arányban – meg vannak éretlenek, retardáltak, pszichopaták, lelki nyomoroncok, betegek és személyiségzavarosak. De ilyet nem szabad mondani, mert ez sérti a méltóságukat, vagy mifenét. Nem az idiótákat kell kiszűrni, hanem a törvénykönyveket kell úgy bővíteni, hogy mindenre legyen paragrafus. A balos magvakat felcsipegett jogvédelem azt az ideát kergeti, hogy van egy pontja a rendszerek szabályozásának, amikor mindenki egyformán megokosodik, megérti és belátja, hogy úgy kell viselkedni, ahogy ők mondják.
Miközben bennük is lobog a tűz, indulatokban nincs hiány, az erőszak még csak verbális, esetleg kimerül némi ízléses köpködésben. A feministák harci kedvét valami más táplálja, a fehér férfiak iránt érzett gyűlölet és harag, ami hamarabb helyrehozható lenne egy terápiával, mint azzal, hogy a Föld nevű bolygót a feldolgozatlan sérelmeik miatt kilőnék valami falanszterbe.
1500 volt kongresszusi alkalmazott írta alá azt a felszólítást, amely követeli a szexuális zaklatások elleni tanfolyam kötelezővé tételét. Mélyen hisznek ezek az emberek abban, hogy az edukáció és az érzékenyítés hozza el azt a világot, ahol úrrá lesznek az emberek a vágyaikon, a kezükön, a szemükön, a szájukon, és eljön a várva várt zaklatásmentes világ. Aranyos, persze.
De miért is várnánk ennyit? Szerintem sokkal gyorsabb lenne egy kis brómot tenni az energiaitalokba, mindjárt leszedálódna a sok túlfűtött. Ha jó volt a katonáknak, jó lesz most is, ugyan urbánus legendának mondják, de az egész világ hiszi, hogy volt ilyen gyakorlat.
Tegyük kötelezővé a brómbullt, ha már nem futja árnyalt gondolkodásra az emberi természetről és viselkedésről. Ha már nem futja figyelem a gyereknevelésre, mert a jogok felülírják szép lassan az elemi együttélés szabályait. A nemek közötti harc új fejezete kezdődik, a nőuralom már elérhető közelségben van, ezeket a kampányokat általában nők gerjesztik, irányítják. A méhkirálynők már köztünk járnak, a bíróságok felkészülnek. A férfiaknak nem sok jót ígér ez a szép új világ. De a józan nőknek se, ha nem beszélünk erről sokkal többet.
