Mit jelent a qvik bevezetése a lakosság szempontjából, milyen előnyöket biztosít az átlagos felhasználóknak?
Jelenleg kétféle módon tud az átlagos fogyasztó fizetni: készpénzzel, vagy ha elektronikusan szeretne fizetni, boltokban – amelyek lehetnek fizikai üzletek vagy online kereskedők is – bankkártyával. Ma már az átutalás is létezik mint fizetési mód, de korábban ez nem volt így. Az átutalás inkább a vállalatoknál volt jellemző: ezt jól mutatja az is, hogy az egy lakosra jutó átutalások száma jóval kevesebb, mint a vállalatoknál.
A qvik megjelenése azt jelenti, hogy rendelkezésre áll még egy elektronikus fizetési alternatíva a bankkártya mellett, amely átutalásalapú megoldás.
Ennek a szolgáltatásnak a bevezetését pedig az tette lehetővé, hogy 2020-ban létrejött egy olyan átutalási rendszer Magyarországon, amely biztosítja, hogy az átutalást követően a pénz azonnal megérkezzen. Nyilván, ha a korábbi átutalási rendszerre próbáltuk volna az új megoldást építeni, nehézkes lett volna: ha valakinek mondjuk este hatkor jutott volna egy boltban eszébe, hogy ő most a qvik segítségével szeretne fizetni, akkor az a pénz legkorábban másnap reggel jutott volna el a kereskedőhöz, ha pedig véletlenül hétvégén, akkor hétfőn reggel kapta volna meg. Tehát az azonnali átutalási rendszer, az AFR 2020. márciusi bevezetése teremtette meg a lehetőségét annak, hogy ráépüljenek olyan bolti, számlafizetési, online térben használható fizetési megoldások, amelyek azonnal teljesülnek – ez pedig jó a fogyasztónak és a kereskedőnek is.
Új választási lehetőség, jobb élmény, egészséges verseny
A fogyasztónak számára azért jó az újabb elektronikus fizetési megoldás megjelenése, mert választhat. Ha nincs választási alternatíva, akkor érezheti kényszernek vagy tehernek is az adott szolgáltatást. Azok a szolgáltatók pedig, akik csak egyféle fizetési lehetőséget nyújtanak, könnyen piaci fölénybe kerülnek, hiszen alternatíva híján nem alakul ki egészséges verseny az egyes fizetési megoldások és az egyes szereplők között: könnyű belátni, hogy ez a szolgáltatások árára és a színvonalára sincs jó hatással. Ez volt az oka a qvik fizetési ökoszisztéma kialakításának, és azért hoztuk létre a különböző formákat – a QR-kódos, az érintéses (NFC-n alapuló) technológiával működő, és a deep linkes megoldást –, hogy a lehető legtöbb elektronikus fizetési helyzetben legyen választható alternatíva. Fontos, hogy a közelmúltban elérhetővé vált, az azonnali és ütemezett átutalást lehetővé tévő fizetési kérelem is ebbe a csoportba tartozik, hiszen az alatt is ott zakatol az azonnali fizetési rendszer. Az tehát a lényeg, hogy az új rendszer bevezetése versenyt jelent, és a verseny a fogyasztónak jó, hiszen annak révén olcsóbban juthat magasabb színvonalú szolgáltatáshoz. A fogyasztók szempontjából az is nagyon fontos, hogy a kormányzat is támogatta az MNB-nek ezt a gondolatát, és úgy döntött, hogy jogszabályban tiltja meg a pénzforgalmi szolgáltatóknak (köztük a bankoknak), hogy díjat számítsanak fel a qvikes fizetési tranzakciókért, legyen szó bármelyik megoldásról, sőt, még tranzakciós illeték sem terheli.
A fogyasztók számára a bankkártyás fizetés is díjmentes, sőt, elvben még a készpénzes is, mi ehhez képest a qvik előnye?
A készpénzes fizetés elvben valóban lehet ingyenes, ha valaki tisztán készpénzben kapja a jövedelmét. Ha viszont nem úgy kapja, hanem bankszámláról kell felvennie, akkor ezt havi 150 ezer forintig szintén ingyenesen megteheti, de e határ felett már fizetni kell a készpénzhez jutásért is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy emelni kell az ingyenes készpénzfelvételi limitet, hanem azt, hogy a készpénz használatánál nem tényleges, hanem érzékelt ingyenességről lehet beszélni, hiszen a többség számára van költsége, még ha közvetlenül nem is szembesülünk ezzel. Ugyanez az érzékelt ingyenesség a bankkártyás fizetésekre is érvényes: a fogyasztó érthetően úgy érzékeli, hogy ha boltban vagy az interneten vásárol, annak rá nézve nincs költsége, ám ez valójában nincs így. A bankkártya fenntartásának ugyanis van éves díja, ami egy átlagos kártyánál 4-6 ezer forint környékén lehet – a több járulékos szolgáltatást nyújtó, prémium kártyáknál pedig ennek a többszöröse is. Ha pedig úgy kalkulálunk, hogy a kártya egy hónapra jutó díja 400 forint, és mondjuk tíz vásárlási tranzakciót végzünk egy hónapban, akkor egy műveletre átlagosan negyven forint jut. Ha ennél kevesebbet, akkor ennél nagyobb összeg. Ezek persze csak példaként említett számok, de látszik belőlük, hogy a kártyás fizetéseknél is számolni kell valamekkora költséggel a fogyasztónak, még ha ezt közvetlenül nem is érzékeli a kártyahasználat során.
A qviknél viszont az ingyenesség általános érvényű, tehát a fogyasztónak ténylegesen nem merül fel semmilyen költsége a használata kapcsán.
A másik előny, amelyet fontos megemlíteni, az a szolgáltatás színvonala, illetve az az élmény, amit nyújtani tud. Ebből a szempontból a készpénzes fizetés egyértelműen hátrányban van: ha a kasszánál készpénzben fizetek, elő kell vennem a bankjegyeket, megvárni a visszajárót, vagy kiszámolgatni az aprót, ami időigényes folyamat. Ehhez képest a kártyás fizetés és a qvik jóval gyorsabb: öt másodperc az a rendelkezésre álló idő, ami alatt a műveletnek be kell fejeződnie, de a tapasztalatok szerint a tranzakciók 96 százalékánál két másodpercnél rövidebb idő alatt megtörténik a fizetés. Szintén a kényelmet és a gyorsaságot szolgálja, hogy idén júniusban a bankoknak kiadtunk egy ajánlást, amely arról szólt, hogy a mobiltelefonos applikációkban a qvik felülete legyen gyorsan – legfeljebb két-három kattintással – elérhető: a pénzügyi szolgáltatók igyekeznek is megfelelni ennek, bár kétségtelen, hogy vannak még bankok, ahol a mobilapp további fejlesztésre szorul ebből a szempontból. Mi mindenesetre a magunk eszközeivel ösztönözzük a szükséges fejlesztéseket, és meggyőződésem, hogy néhány hónapon belül kialakul egy gyorsan elérhető, és kényelmesen használható rendszer.
Sok múlik a kereskedőkön is
Milyen gyorsan terjedhet el a qvik, milyen ütemű felfutással kalkulálnak?
Ha a globális fizetési forgalmat nézzük, minden okunk megvan az optimizmusra. A QR-kódos fizetés most Ázsiában a legelterjedtebb: egyes országokban – például Kínában, Szingapúrban vagy Vietnámban – már több száz millió felhasználó milliárdos nagyságrendben használja ezt a fizetési módot. Nyugaton viszont a bankkártya a domináns: az elektronikus fizetési forgalom nagyjából kétharmadát két kártyatársaság, a Visa és a Mastercard bonyolítja le. Nálunk szintén a bankkártya a meghatározó az elektronikus fizetéseknél, ám ha az ügyfelek megismerik az új lehetőséget, és hozzá is szoknak, akkor gyorsan megszeretik majd és használni is fogják. Persze a kereskedőkön is sok múlik, hiszen nekik is át kell állniuk az új megoldások használatára.
Az utóbbi kapcsán érdemes felidézni, hogy az elektronikus fizetési forgalom hogyan fejlődött Magyarországon. Az első bankkártya 1988-ban jelent meg a piacon, és 2000-re addig jutottunk el, hogy kb. 20 ezer elfogadóhelyen lehetett fizetni vele és a nagyjából 100 millió bankkártyás tranzakció 80 százaléka ráadásul készpénzfelvétel volt. 2010 környékén már 50-60 ezer elfogadóhelyen 200 millió tranzakciót regisztráltunk, 2020-ra viszont már eljutottunk a 140 ezer elfogadóhelyig, és az egymilliárd kártyás vásárlási tranzakcióig.
Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a qvikes fizetés ennél jóval gyorsabban elterjed majd: ennek főként az az oka, hogy a technológia ma már gyorsabban beépül a mindennapokba, és az ügyfeleket is sokkal könnyebb elérni, ezért sokkal hamarabb ki tud alakulni a kapcsolat a kereskedő vagy a számlakibocsátó és az ügyfél között.
Az interjú teljes szövege itt olvasható.
Fotó: Vémi Zoltán / Világgazdaság
