Mit lép a szállodások mosodása az energiaár-robbanásra?

Hírek Szigeti Hajni
Pusztaszabolcson – a Velencei-tó közelében – több mint nyolcszáz millió forintos beruházással, elsősorban a szállodaiparra alapozva high-tech mosodai üzem nyílt nyáron. Miután a vállalkozást sok szempontból érinti az energiaválság, a Hiwash Mosoda- és Tisztító tulajdonosával, Szekula Istvánnal a cég előtt álló lehetőségeket elemeztük.

Innovatív megoldásokkal – a textíliákba beépített chipekkel és újgenerációs mosó- illetve szárítógépekkel – hoztak új távlatot a hazai mosodai szolgáltatások rendszerébe. Három hónappal a nyitásuk után azonban berobbantak az energiaárak. Hogyan tudja lereagálni ezt a helyzetet egy kezdeti fázisban lévő vállalkozás?

Egyrészt próbáltunk a pozitívumokra koncentrálni: még ha elsőre költséges is volt, de jó döntésnek bizonyult, hogy a beruházás során végig törekedtünk az energiahatékonyságra – mind az épület kialakítása, mind a gépek működése tekintetében. A vízvisszaforgató-rendszerünkkel óránként másfél-két köbméter vizet tisztítunk meg, és használunk újra a mosási folyamat során. Ezzel a vízfelhasználásunk körülbelül harminc százalékát spóroljuk meg havi szinten, ami több száz köbmétert jelent. Az épületet úgy alakítottuk ki, hogy amikor az anyagi, illetve a pályázati lehetőségeink engedik, napelemeket szeretnénk elhelyezni a tetőn, ezzel is csökkentve a villamosenergia költségeinket, ám jelen pillanatban nem ez teszi ki az üzem költségeinek jelentős hányadát. Az energiaárak kérdése nem csak nálunk, hanem az összes partnerünknél kurrens téma, hiszen a szállodáknál nagyon nem mindegy, milyen áron fűtik majd télen a szobákat vagy a közösségi tereket. Emiatt nyár végén nyilván nekik is tudniuk kellett, hogy a beszállítóik emelni fognak-e. Mi – úgy érzem – elértük ebben a Rubicont, új árakat képeztünk a saját rezsi költségeink arányos áthárításával. Nincsenek könnyű napjaink, ez a kérdés feladta a leckét.

 

 

Az áram- vagy a gázfelhasználásuk a rázósabb?

Az üzemben áram mindössze a gépészethez és a gépek motorikus meghajtásához szükséges, ez viszonylag elenyésző. Most egy optimális kilowatt-díjjal dolgozunk, és ha ez a négyszeresére emelkedne januártól, amit pedzeget a szolgáltató, arra még mindig azt tudom mondani, hogy belefér a büdzsénkbe, köszönhetően a környezetvédelmi és a takarékossági szempontokat összekapcsoló technológiánknak. A gáz esetében már más a helyzet, ez a cég legnagyobb havi kiadása, 30-35 százaléka az összköltségünknek, hiszen a textil feldolgozási folyamatunk 85%-a földgázra épül.

 

Hogyan reagálták le az első gázszámla érkezését?

A korábbi gázárat júniusban kötöttük le, tehát június és szeptember között nálunk az ár most még optimálisnak mondható. Októbertől, az új gázév megkezdésével viszont az ötszörösére emelkedik a gázdíj – és még nem vagyunk benne a télben, illetve egyelőre a gépeink kapacitása sem fut maximális kihasználtsággal. Hosszas egyeztetések után, végül fix díjas szerződést kötöttünk az MVM-mel, ami október elsejétől a következő év októberéig szól. Erre napi egyeztetésekkel, folyamatos telefonálással, ajánlatkéréssel, kalkulációval jutottunk. Így még ha magas is a köbméterekénti díj, legalább tervezhető. Sokakkal már például csak tőzsdei szerződést írt alá a szolgáltató. Reménykedünk, hogy jó döntés volt a fix árat választani, bár a jelenlegi globális helyzet nem arra enged következtetni, hogy záros határidőn belül jelentős árcsökkenés állna be az energiapiacon. Mindeközben versenyt is kellett futnunk az idővel, mert az új és a régi ügyfeleink egyaránt árakra, ajánlatokra vártak tőlünk, hiszen nekik is döntéseket kellett hozniuk, esetleg beszállítókat váltani. Nehéz volt új piaci szereplőként azt mondani, hogy a kölcsönös elégedettség vagy a reményteli együttműködés ellenére a jelenlegi árat biztosan emelnem kell – nem tudván, ők hogyan reagálnak erre. Azt se felejtsük, hogy jelenleg harminc főt foglalkoztat az üzem, a teljes mosodai cégcsoport pedig már több mint ötvenet tehát ötven család megélhetésében is érintettek vagyunk hónapról hónapra. Közben a felálló üzem és a kollégák mindennapi problémáival is foglalkoztam, bár nyilván sokszor azon gondolkoztam, amikor hallgattam a felmerülő kérdéseket, hogy vajon két hónap múlva is lesznek-e apró-cseprő ügyek, amelyeket meg kell oldanunk…

 

 

Végül hogy kalkulálta ki a saját árait?

Negyven százalékkal emeltem az árainkat, ezt viszont fixen egy évre – a jelen tudásom szerint – vállaltam, és szinte minden partnerünk elfogadta ezt a kiszámítható kiadást. Volt, amelyik cégnél a megrendelés mennyiségére tekintettel maradt némi mozgásterünk, ott tudtam kedvezményt adni. Fontos, hogy nem estünk kétségbe a gázárak hallatán, hanem előre menekülve a partnerekkel tárgyalásokat kezdtünk, hiszen továbbra sem a szűkítés, hanem a bővítés jellemzi a gondolkodásunkat.

 

Fejlesztésekkel is számol?

Ha a kormányzat által elindított, a kkv-szektor megsegítésére tervezett intézkedések olyan fázisba érnek, hogy lesznek kézzel fogható pályázati lehetőségek, akkor például szívesen belevágnánk a napelemek kiépítésébe. Nem csupán a fenntarthatósági szempontok miatt, hanem a cég rezsiköltségeinek az optimalizálása és a munkahelyek megtartása érdekében. A kapacitásaink több mint hatvan százalékát lekötöttük már, bízom benne, hogy a fennmaradó mennyiségre is lesznek hamarosan megrendelőink. Mi a szállodák rendszerére ráépülő szolgáltatást is nyújtunk, beleértve a vendégek, a dolgozók munkaruháinak tisztítását, vagy akár azt, hogy magas minőségű textilekkel látjuk el a szálláshelyeket. Ha megerősítettük a helyünket a piacon, akkor az eredeti elveink mentén fejlesztésekre forgatnánk vissza a bevételünket – például egyéb gépek beszerzésére, hogy még hatékonyabban és gyorsabban teljesíthessük a megrendeléseket.

 

A partnereiknél tapasztalhatóak a pánik jelei? Nemrég jött ki például egy hír, hogy a soproni Hotel Lövér bezár.

Elsősorban – a lokációnk miatt – a budapesti szállodákra koncentrálunk, illetve egy balatoni szálloda partnere vagyunk, amely télen-nyáron folyamatos 80-90 százalékos kihasználtsággal működik. A nyolcszáz forintos üzemanyagárakat mérlegelve arra jutottunk, hogy például egy mátrai szállodának, amellyel ugyan tárgyaltunk, nem mi leszünk az optimális választás, tehát maradtunk a fővárosban. Itt pedig egy olyan minőségű körrel kezdtük el az együttműködéseket, amelyek tőkeerős nemzetközi vagy hazai tulajdonosi háttérrel rendelkeznek. Így nem a bezárás, a kétségbeesés lengi körül ezeket a vállalkozásokat, hanem ők is vettek egy nagy levegőt, és azt nézik, merre van előre.

 

Fotó: Alliance Group Ltd.

 

 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink