Hiába került pont a Jobbik elnökválasztási procedúrájának végére, a gondok, amelyek már eddig is a mélybe húzták a pártot, ezzel nem szűntek meg.
Először is, itt van a pártszakadás veszélye, amely Vona Gábor lemondása óta egyre csak fokozódik. Hiába dőlt el most, hogy ki vezeti tovább a Jobbikot, a párton belüli viszályok a végletekig éleződtek. És mindez a legkevésbé sem szorult a színfalak mögé, ahol a belső konfliktusokat szokás elintézni. Most minden a nyilvánosság szeme előtt játszódott, mintha a jelöltek a jobbikos választópolgároknak is kampányoltak volna, holott az elnökválasztásban ők nem vehettek részt. A Jobbik radikálisabb szárnyát képviselő Toroczkai László és Novák Előd Facebookjukon számoltak be nap mint nap arról, hogyan támadják őket saját párttársaik az elnökválasztási kampányban. A jobbikos főáram, amely inkább Sneider Tamás mellé állt, valóban mindent megtett, hogy megakadályozza Toroczkai győzelmét, és ehhez ők is felhasználták a nyilvánosságot. Volt, hogy a pártsajtón keresztül támadták Toroczkait, ami szintén csak arra volt jó, hogy összezavarja a jobbik-szimpatizáns választópolgárokat.
A párton belüli viszályok kiszabadultak a széles nyilvánosság elé, és nagyon úgy tűnik, hogy nem tuszkolja már vissza őket senki. Ebben az esetben viszont lassan nem beszélhetünk majd egy pártról. A néppártosodás miatt már így is jobbikosok tömegei hagyták el a formációt, akik azóta kérlelhetetlen kritikusai a hiteltelen néppárti fordulatnak, amely valójában inkább balra pozicionálta a Jobbikot. A néppártosodás kritikusainak viszont már az országgyűlési választások alatt megszületett a párton belüli vezetője is. Ha pártszakadásra kerül a sor, az árván maradt nemzeti radikálisok tudni fogják, ki mögé sorakozzanak be.
Talán ennél is nagyobb veszély leselkedik a pártra a pénzügyek irányából. A Jobbik közel egymilliárd forint adósságot halmozott fel, ha banki hitelüket, az ÁSZ büntetését, és a Simicska Lajos irányában fennáló tartozásukat összeadjuk.
Ennek következtében megszüntették a munkájukat évek óta segítő Iránytű Intézetet, és majálisukat sem tudták idén megtartani, amit Novák Előd szintén nyilvánosan kritizált.
Így aztán felmerül a kérdés, az anyagi bajok miatt óriási kiszolgáltatottságban lévő pártról egyáltalán érdemes-e mint önálló akarattal rendelkező közösségről beszélni, vagy inkább olyan bábokról van szó, akik függnek a hitelezőtől, vagy attól a személytől, aki segíteni tud rajtuk.
