Fontos leszögezni, hogy a rabszolgatörvény és a hasonló kifejezések csupán a botrányoktól hangos ellenzék által gyártott politikai csatakiáltások, melyek nem csak cinikusak, hanem egyenesen valótlanok. Ezzel szemben kifejtjük a törvény módosításának legfontosabb pontjait.
Alapvetően két kérdés merül fel az új szabályozással kapcsolatban. Az első, hogy kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót az évi 400 óra túlmunkára, a második pedig az, hogy lehet-e harminchat hónap a túlóra kifizetési határideje.
Mi is az a 400 óra?
Négyszáz órára nem kötelezheti egyik munkáltató sem ma Magyarországon a dolgozót, ez a szám ugyanúgy maradt kétszázötven óra. A munkáltató felajánlhatja, a dolgozó pedig kérheti a négyszáz óra túlórát, de a lényeges elem itt az önkéntesség. Mindkét fél beleegyezése szükséges a túlórakeret megnöveléséhez. Ez az, amiről a Parlament előtt bohóckodó ellenzék nem beszél, elhallgatja, s próbálja a törvény lényegi részét elrejteni a nyilvánosság elől.
Mindent időben fizetnek ki
A második kérdésre csak kivételes esetben igen a válasz, amit az MTVA székházban randalírozó ellenzékiek általánosként szeretnének beállítani – de persze ez is megegyezésen alapszik.
És itt egy hosszabb magyarázat szükséges. Hazánkban bizonyos szektorokban munkaidő-keretben dolgoznak a munkavállalók, ez olyan területekre jellemző, ahol úgynevezett „kampány-időszakokról” beszélhetünk. Ilyen például az élelmiszer-ipar, autóipar vagy egyes turizmussal összefüggő foglalkozások. A munkaidő-keret lényege a következő: az ilyen rendszerben dolgozók nem a szokásos napi nyolc órában dolgoznak, hanem több hónapos időszak átlagában kell kijönnie a heti 40 órájuknak. Természetesen ők is munkaidő-beosztás szerint (pl. júniusban hétfőtől szombatig, 8-tól 18 óráig, februárban viszont csak kéthetente négy napot) dolgoznak.
Három év utáni túlórapénzről az esetek nagyobb részében ilyenkor sincs szó. A munkáltatók ugyanis egyoldalú döntéssel maximum négy hónapos – egyes munkakörökben hat hónapos – munkaidőkeretet írhatnak elő. Ez így marad a törvénymódosítás után is. Ennél hosszabb munkaidő-keret csak kollektív szerződés alapján írható elő, vagyis akkor, ha a munkáltató és a szakszervezet ebben megállapodtak.
Mindössze annyi módosult a törvényben, hogy a szakszervezet eddig maximum egy éves munkaidő-keretbe egyezhetett bele, a változást követően viszont már maximum három éves munkaidő-kerethez is jóváhagyását adhatja. Ez nyilvánvalóan kizárólag annál a munkavállalónál érvényesül, amelyre kiterjed a kollektív szerződés hatálya. Tehát ahol nincs szakszervezeti érdekképviselet, ott a munkáltató egyoldalú döntésével kizárólag a fent említett maximum négy, illetve hat hónapos munkaidőkeretről dönthet.
A túlórapénzek kifizetésével kapcsolatos ellenzéki mantra tehát a legjobb indulattal is csúsztatás, de inkább vaskos hazugság. A munkaidő-keretben dolgozó munkások kétfajta túlórát végezhetnek. Az egyik a munkaidő-beosztáson felüli munkavégzés (pl. a munkavállaló adott napon az említett 8-tól 18 óra helyett 20 óráig dolgozott), amely után a munkáltató a munkavállaló havi bérével együtt fizeti meg a bérpótlékot . A túlóra másik fajtáját – a munkaidő-kereten felül végzett munkát – viszont értelemszerűen csak a munkaidő-keret lejártakor lehet kiszámítani, így pótlékolni is. Ha ez megegyezés szerint harminchat hónap – amire mostantól törvényi úton is van lehetőség – akkor lehet csak három év után kifizetni a többletpénzt. De ahogy említettük, a munkaidő-beosztásán felüli túlóráért már a hó végén jár a túlórapénz.
Tehát a teljes baloldali propaganda arra a gyakorlatban ritka esetre épült fel, amikor – a szakszervezet hozzájárulása alapján – adott munkáltató hároméves munkaidő-keretben foglalkoztatja a munkavállalóit, és utóbbiak nem csak a munkaidő-beosztáson felüli, de munkaidő-kereten felüli túlórákat is végeznek.
Ellenzéki provokáció és a valóság
Az ellenzék hazugságaival szemben tehát ezek a tények: rabszolgaságról szó sincs, hiszen önkéntes megegyezésről van szó, és a három év múlva kifizetett túlórapénz szintén önkéntes alapon valósulhat meg, s akkor is csak egy szűkebb rétegnél.
Fotó: Gy. Németh Erzsébet, a Demokratikus Koalíció (DK) fővárosi képviselője, elnökségi tagja (k) beszél, mellette V. Naszályi Márta, a Párbeszéd (b2), Horváth Csaba, az MSZP (b), valamint Gál József, az LMP (j2) és Tokody Marcell, a Jobbik fővárosi képviselője sajtótájékoztatójukon a Főpolgármesteri Hivatalban 2018. december 20-án. A tájékoztatón bejelentették, hogy közösen lépnek fel a munkaidő-beosztás önkéntes megváltoztatásáról szóló, általuk "rabszolgatörvénynek" nevezett jogszabály ellen. (MTI/Balogh Zoltán)
A törvény tehát nem káros, sőt, hasznos, de csak abban az esetben, ha a munkáltató betartja az általa írt szabályokat. Nem mellesleg ma Magyarországon egy dolgozó a munkaerőhiány következtében könnyen válthat munkát, ha problémája adódik a munkaadójával.
