Mostanság kellene fejet hajtani a kongói belga népirtás emléknapján, azonban e napról körülbelül annyit tudunk, mint a belgák második királyáról. Rántsuk félre a píszi függönyt, amelyik eltakarja a tizennyolcas karikát érdemlő, felfoghatatlanul kegyetlen múltat.
Kapzsi Lipót kora ünnepelt amerikai riporterét, Henry Morton Stanley-t bízta meg, hogy fondorkodjon ki a jóhiszemű kongói bennszülöttek kézjegyével hitelesített szerződéseket, amikkel fenséges tulajdonába kerül az ország, pontosabban nyersanyaga, főleg a kaucsuk. Nohát, itt és ekkor történt az a bizonyos gyöngyökért megvásárlás. A törzsfőnökök késekért, ruhákért, no meg piáért kiárusították földjeiket. Ravasz Stanley 450 szerződéssel lepte meg a királyt. Hogy az aláírások helyén mi szerepelt, az komoly kérdés, hiszen a rászedett főnökök nem ismerték a betűvetést.
Az adásvételt követően a helybeliek röhejesen alacsony pénzért dolgozhattak egykori földjeiken. Falvaikat lerombolták, hogy kellő számú ültetvényt létesíthessenek helyükbe. Mindazokat, akik nem serénykedtek kellőképpen, megkínoztak, megöltek, asszonyaikat megerőszakolták, gyermekeiket megcsonkították. A tunya munkások okulására levagdosták fiaik, lányaik kis kezét. A kápók hamar ráéreztek az addig előttük ismeretlen lőfegyverek biztosította hatalomra, s halomra mészárolták testvéreiket. Ezen időmúlatásukat korlátozni igyekeztek a belga katonák, s hogy bizonyítsák a kápók, nem pazarolták feleslegesen a drága lőszert, kötelesek voltak bemutatni áldozataik levágott kézfejét.
Jól teljesítettek az úri muriban kollaboránsok és gyarmatosítók egyaránt, a legszerényebb számítások 5 millióra, mások 15 millióra teszik az áldozatok számát. Ez utóbbit alapul véve, a belga gyarmaton évente egymillió ártatlan veszett oda.
Teszem hozzá: pusztán üzleti alapon, mondhatni, amortizáció címén. Értesült ám erről a művelt nyugat. Nagy sokára sikongattak is, hogy nem kéne. De nem igazándiból értek rá Kongóval bíbelődni, lévén elfoglalta őket saját gyarmataik kiszipolyozása. Jól működő piacnak vették a világ leuralta részét, jókat kereskedtek egymással, ráadásul hálózatba tömörültek, amennyiben mindenütt ugyanazon uralkodóház szegről-végről, meg egymást vérfertőző rokonai parancsoltak.
Látható tehát, nem George Soros találta fel a spanyolviaszt, a spekuláns csupán felhevítette a jól működöttet. Miként az sem fatális véletlen, miért éppen Brüsszelt választották a tervbe vett Európai Egyesült Államok fővárosául. Bűn mocskolja be majd’ minden európai állam múltját, egyedül a belga olyan, akár a minap született barika.
Hát ezért nem píszi emléknappal áldozni 5-10-15 millió ártatlanért.
Fotóforrás: cambridge.org
