Méterenként 250 ezer forintot, hosszonként 12,5 milliót keresett Milák Kristóf azzal, hogy megnyerte szerdán hajnalban a 200 méteres pillangóúszás döntőjét a tokiói olimpián. Igaz, a tavaly decemberi kormányhatározattal 35-ről 50 millió forintra emelt, egyéni olimpiai bajnokoknak járó állami jutalom nem pusztán az adott versenynap, hanem az egész ötkarikás felkészülési ciklus vagy az egész addigi sportpályafutás elismerése. A jutalmat hasonlóan lecsupaszítva, az olimpia első napján, kardvívás egyéniben diadalmaskodó
Szilágyi Áronnak a fináléban adott 15 tus egyenként bő 3,3 millió forintot hozott a konyhára, a győzelemig vezető úton egy-egy asszó megnyerése pedig 10 milliót.
A kormányrendelet nem tesz különbséget az egyéni és a csapatversenyek helyezettjei között, így elvileg a kardcsapat tagjaként bronzérmes Szilágyi Áronnak további 28,5 millió forint lesz majd a szereplés jutalma. Milák Kristóf pedig a 4×100 méteres gyorsváltóval lett korábban ötödik, ami további 14,3 millió forintot hozhat majd neki. A 200 méter pillangó immár olimpiai és világbajnoka, világcsúcstartója ráadásul 100 pillangón is éremesélyes, így szakmailag és anyagilag is jól jár, ha abban a versenyszámban is kihozza magából a maximumot.
Az olimpiai érmes, valamint a pontszerző helyezést elérő versenyzők és az őket felkészítő sportszakemberek, nevelőedzők részére 1,681 milliárd forint jutalmat fizettek ki a 2016-os riói játékok után – közölte a VG-vel az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Jelzésértékű, hogy mekkora a kontraszt a nyári és a téli olimpiák között, a 2018-as phjongcshangi játékokon – ahol Magyarország történetének első téli olimpiai aranyérme született – 338 millió forintnál megállt a kifizetett összeg.
Az utóbbi két olimpián még 35 millió forint forint járt az elsőségért, Tokióban viszont már 50, nemzetközi összevetésben ez a hatodik legmagasabb összeg.
A hazai állami jutalom átváltva 125 ezer dollár, ennél csak öt országban ér többet az olimpiai bajnoki cím: Szingapúrban (egymillió), Indonéziában (746 ezer), Kazahsztánban (250 ezer), Azerbajdzsánban (248 ezer) és Olaszországban (166 ezer).
A cikk kiemelte, gyakran azokban az országokban fizetnek sokat az olimpiai arany után, ahol eleve kevés éremre számítanak, jellemzően Ázsiában.
Ott pedig, ahol alapvetően piaci alapú a sportgazdaság, azért nem mérvadó a jutalom összege, mert a bajnokok olyan szponzori szerződéseket köthetnek, amelyek mellett szinte aprópénz a magasabb bónusz is. Ide tartozik az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és számos egyéb nyugat-európai ország – vont mérleget a lapnak Szabados Gábor sportközgazdász. Magyarország abban az értelemben átmenet a kettő között, hogy bár nagy hagyományú, olimpiáról olimpiára sikeres sportnemzetről van szó, a finanszírozási oldalon is meghatározó az állam, így a magas társadalmi elvárás nagyfokú anyagi megbecsültséggel is párosul.
A szakember azzal árnyalta a képet, hogy az egyén szintjén tetemes összeg 50 millió forint,
főleg, ha azt nézzük, ezért hány évet dolgozik egy átlagember, ugyanakkor egy olimpiai csapat elismerésére fordított 1,5-2 milliárd forint költségvetési szempontból elenyésző tétel. Főként, ha például a Puskás Aréna 190 milliárd forintos kivitelezési költségével vagy a látványcsapatsportokba áramló, évi 125 milliárd forint TAO-támogatással vetjük össze. Ráadásul a megbecsülés további formája az életjáradék, amelyet az olimpiai érmesek 35 éves koruk felett kapnak, összege az előző évi bruttó átlagkeresetnek felel meg, ami jelen esetben havi 403 ezer forint.
A teljes összeg az olimpiai bajnokokat illeti, az ezüst- és bronzérmeseknek az összeg 70, illetve 50 százalékát folyósítják.
(Borítókép: Yuichi Yamazaki/Getty Images)
