Érdemes rákeresni a neten régi német malacperselyek képeire. A megfakult bádogdobozokon ilyen feliratok olvashatók: „nemzetünk sorsa saját erőnkön múlik”, „a német nemzet vagyonát gyarapítod”. Az ottani fiskális szigor és megtakarítási mánia jókora fejfájást okozott már szerte a világban. Például a görög válság során Berlin simán hagyta volna, hogy csődbe menjen az eladósodott Athén, és a „mentőcsomagnak” csúfolt megoldás is végső soron egyetlen dologról szólt:
a német adófizetőknek vissza kell kapniuk megtakarításaikat.
Az eurózóna adósságválsága során a fél világ azért könyörgött a német kormánynak, hogy hagyjon fel a fiskális szigorral, indítson el állami beruházási programokat, és az ezek által teremtett kereslettel élénkítse az eurózóna gazdaságát. Az EU államháztartási és költségvetési hiányra vonatkozó előírásai szintén ezt az északi, német hozzáállást tükrözik, szinte folyamatos a konfliktus a lazább költségvetési politikához szokott déli tagállamokkal. A pandémia ideje alatt ugyan felfüggesztették ezeket a szabályokat, de már most, az új kormány megalakulása idején újra fellángoltak a feszültségek: Berlin mihamarabb szeretne visszatérni a feszes fiskális politikához, az olaszok, a spanyolok, a franciák viszont továbbra is megengedőbbek lennének a magasabb deficittel szemben.
Persze a legtöbb német hevesen tiltakozik, ha csak úgy általánosságban túlzott spórolással vádolják őket, nem gondolják, hogy ez különösebben egyfajta nemzeti sajátosság lenne. Ehhez képest sok szülő már az egészen kicsi gyerekeknek is nyit megtakarítási számlát. A takarékosság és az adósságok elkerülése igenis része a német népléleknek, egyfajta morális kötelezettség számukra, sokkal több, mint egyszerű pénzügyi stratégia. A Német Történeti Múzeumban például nemrég nyílt egy kiállítás: Spórolás – egy német erény története címmel.
Az ottani háztartások a rendelkezésre álló jövedelmük nagyjából 10 százalékát takarítják meg, ez körülbelül a duplája az európai és az amerikai átlagnak.
Ráadásul a német megtakarítási hajlandóság stabil, nem nagyon befolyásolja azt egy gazdasági válság vagy a kamatszint változása. Németországban nemzetközi összehasonlításban viszonylag alacsony a saját tulajdonú ingatlanok aránya, az emberek többnyire bérlakásokban laknak. Így teljesen érthető, hogy a bulvárlapok címlapon hozzák felháborodott hangvételű cikkeiket, amikor az Európai Központi Bank, régebben a német jegybank, a Bundesbank kamatot emelt – ezzel ugyanis emelkednek a lakbérek is. Mindez csak arra példa, hogy egy átlagnémet hajlamos a gazdasági eseményeket kizárólag a megtakarító pozíciójából szemlélni. A jelenlegi negatív reálkamatszintet egyenesen rablásnak tekintik – és a maguk szempontjából igazuk is van, hiszen folyamatosan értéktelenednek el megtakarításaik.
A háttérben meghúzódó okok részben a történelemben, részben a vallásban keresendők. A németeket mélyen áthatotta a protestáns etika egyszerűségre, takarékosságra, önkorlátozásra épülő rendszere, hogy bármilyen helyzetre fel kell készülni, tartalékokat szükséges képezni. Az erényes viselkedés a lemondást jelenti az élvezetekről, a költekezésről, az élvhajhászásról. Ugyanakkor egy német számára a takarékosság sokkal többet jelent saját, személyes érdekei védelménél, anyagi biztonságánál. A megtakarítás a nemzet érdekét szolgálja, erre utalnak a régi bádogperselyek feliratai is.
A teljes cikk a Figyelő hetilap legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: IngaNielsen, Getty Images)
