A Contergan nevű hányinger-csökkentő bevezetése az ’50-es évek végén óriási botrányba fulladt: már kapható volt a patikákbana szer miután kiderült, hogy a terhes anyáknál tragikus mellékhatás lép fel. A gyerekeik csonka végtagokkal születtek, néhány kicsi pedig bele is halt a mellékhatásokba. Világszerte több mint tízezer babát érintett az eset, mire kiderült, hogy a bajt a gyógyszer okozza.
Azért, hogy ehhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő, az ágazati cégek rengeteg időt és energiát fektetnek a tesztekbe. A gyógyszerek legtöbbjénél a fejlesztési idő akár 10-12 évig is elhúzódhat. És hogy mennyibe kerül mindez a vállalatoknak? Alsó hangon 1,4 milliárd dollárba, de vannak olyan becslések, amelyek szerint a végső számla az 5 milliárd dollárt is elérheti. És itt most csak azokról a készítményekről beszélünk, amik végül elérik a piaci bevezetést. Sok kísérleti anyagba száz milliókat ölnek mire kiderül, hogy nem lesz belőlük életképes termék.
Az embereken csak több évnyi kutatás után kezdik el tesztelni a gyógyszermolekula-jelölteket, mégis előfordul, hogy még ebben a fázisban is komoly meglepetések érik a cégeket. Talán kevesen tudják, de például a Viagrát eredetileg mellkasi panaszok gyógyítására szánták: a férfiaknál fellépő sajátos mellékhatásra csak a klinikai vizsgálatok során derült fény (végül a tablettából bombaüzlet lett: évi 1,5-2 milliárd dollárt hoz a New York-i székhellyel működő Pfizernek). De a meglepetések néha ennél sokkal kellemetlenebbek: roppant ritka az ilyesmi, de két éve Franciaországban például egy fájdalomcsillapító kipróbálásába belehalt egy ember.
Pont azért, mert minden egyes fejlesztés óriási – főleg pénzügyi – kockázatokkal jár bizonyos betegségek gyógyításával nem is éri meg foglalkozni. Ilyenek például az úgynevezett „árva betegségek”, vagyis azok a kórok, amik 10 ezer emberből kevesebb mint ötöt érintenek. Akik mégis belevágnak, azok az EU-ban támogatást kapnak, de a tapasztalatok alapján ez nem elég. A több mint hatezer ritka kórból így is csak alig pár gyógyítható a forgalomba került gyógyszerekkel. De van, hogy a gyakori előfordulás se elég biztosíték: a köznyelvben időskori elbutulásnak is hívott demencia például lassan népbetegséggé válik. Jelenleg világszerte 47 millió embert érint, de ez a szám a becslések szerint 2050-re eléri a 100 milliót. Viszont maga a demencia egyszerűen túl bonyolult: a gyógyításával ezért nem éri meg foglalkozni. Az elérhető készítmények csak az állapotromlást tudják lassítani és nem is kifejezetten a demencia kezelésére lettek kifejlesztve.
Borítókép: illusztráció
