Zsiday Viktor befektetési szakember máshogy vélekedett a hvg.hu-nak adott interjújában. Több negatív kijelentést olvashatunk, amelyek célja a kormány gazdaságpolitikájának lejáratára, igaz az eredményeket meglehetősen kínos lett volna elhallgatni. Azt állította Zsiday, hogy „a kormány azt gondolja, megtalálta az utat, ami örök sikerre visz, közben nem érzékeli azt, hogy alapvetően nagy, strukturális változást nem tudott elérni”. Kapásból felmerült bennem a kérdés, hogyan lehetne örök sikerre vinni egy gazdaságot, ha tudjuk, hogy ciklikus. Gondolom sokak csőrét böki, hogy a Fidesz képes volt egy olyan utat mutatni, amelynek hála konjunktúrába váltott a mély gazdasági válságból az ország. Abból kifolyólag pedig, hogy meglátták az utat a gazdasági növekedés felé, biztosak lehetünk benne, hogy látják annak veszélyforrásait is, sőt dolgoznak is azon, hogy a lehető legjobban elkerülje azokat az ország. Maga Zsiday is elismerte, hogy látni véli az intézkedések mögötti struktúrát, igaz meglátása szerint az élénkítés gyakorlatilag az EU-s pénzeknek köszönhető.
Zsiday azt állította, hogy "16-17%-kal nőtt a hazai gazdaság, úgy, hogy nettó módon legalább a GDP 25%-nak megfelelő támogatást kaptunk”. Úgy látszik Zsiday sem veszi figyelembe az import beszerzések költségét, pedig az uniós támogatások jórésze erre megy el. (Emlékezzünk csak vissza Günther Oettinger uniós bővítési biztos vallomására, hogy Németország miért is valójában nettó haszonélvezője az uniós támogatásoknak.) Elég nagy csúsztatás tehát azt állítani, hogy a GDP 25%-nak megfelelő támogatást kaptunk volna.
Zsiday másik állítása szerint: „az elmúlt 10 év adatai alapján Magyarország a régión belül lemarad, nem mutat sem az innováció, sem a beruházások, sem az oktatás irányából arra, hogy Magyarország a régió éllovasává válhatna”. Érdekes, hogy az elmúlt 10 év adatait emlegeti, hiszen ebben benne van a balliberálisok 2008-as válságkezelő gazdasági programja is, amit nyugodtan nevezhetünk a gazdasági válságot mélyítő programnak. Ha már szóba kerültek az elmúlt 10 év adatai, akkor vizsgáljuk meg azokat közelebbről. Az egy főre jutó hazai össztermék alakulása 2012-2016 között Magyarországon mintegy 15 százalék volt. Ebben a tekintetben is a régióban az elsők vagyunk. Emellé párosul a makrogazdasági stabilizáció, a munkahelyteremtés, amelynek köszönhetően az egyik legjobb munkanélküliségi rátánk van az EU-s tagországok között, vagy éppen a magyar állampapírok iránti növekvő kereslet. És ha már a múlt. Szívesen emlékeztetnék mindenkit a 2002-es ”igazán sikeres” jóléti rendszerváltás programjára, melyben lehazudták a csillagos eget is, vagy a 2006-os választási költségvetésre, melyben nagyon szépen elmismásolták Gyurcsányék milyen szinten is van bajban a magyar gazdaság. Ott kezdődtek meg azok a folyamatok, amelyek miatt olyan méllyé vált a 2008-as válság. A devizahitelek tárgyalásába pedig bele se megyek.
Központi szerepet kapott az interjúban az EU-s pénzek kérdésköre. Nem hiába, tény és való, hogy foglalkozni kell velük, érdemi vitát muszáj folytatni róluk. Logikus, hogy ezeknek a pénzeknek élénkítő hatása van a gazdasági növekedésünkre, sőt tény, hogy nélkülük sokkal nehezebb lett volna kiutat találni a kormányváltás után. Azonban, ha már jogosan járnak nekünk ezek a források, nyugodtan használjuk fel ésszel. A kormány ezt teszi, folyamatosan, lépésről-lépésre próbál felépíteni egy saját lábon megálló gazdaságot, amely majd az EU-s pénzek kifutása után sem fog összeomlani. Emlékszem, amikor a Financial Times írt 2015-ben az „Orbánomics” meglepő sikereiről, előtte ugyanis úgy vélték mind a nagyon okos elemzők, mind a nagyon okos politikusok, hogy az unortodox gazdaságpolitika elkerülhetetlenül katasztrófához fog vezetni. Nem így alakult.
