Evett már 8500 forintért papírtányérra rakott vörösboros marhapörköltet hagymás főtt mogyoróburgonyával? A szerzőnek most augusztus 20-án sikerült belefutnia ebbe az élménybe a Vigadó téri Szent István-napi rendezvényen a Vigadó Grill pavilonjában, rögtön a „hatósági áras” sörösbódé mellett. Az étel egyébként remek volt, és ahogy kell, a villát eltartott kisujjal fogva, lassan fogyasztotta el az a szerző, miközben arra gondolt, hogy a közelben hemzsegnek a drága éttermek, ahol ennél három-négyszer drágábban is lehet fine dining ételeket kapni, alkalmasint pörköltet.
A szerző a rafinált konyhán „kifinomult ételt” egyszerűen megette! Nem érdeklődött a felszolgálónál, és az étel árát sem kutatta előzetesen, mi több, semmilyen megjegyzése nem volt az étellel kapcsolatban a felszolgáló személyzetnek. Rosszul tette! A CNBC cikket közölt arról – tippeket adva – hogyan kell viselkedni, milyen korlátok közé kell a vendég saját modorát szorítani egy fine dining ételeket kínáló étteremben. Hogyan kell szóba elegyedni a személyzettel, és persze érdemes-e tájékozódni az étterem árszínvonaláról.
Fine dining ételek mellbevágó ára
Nehéz pontosan meghatározni (főleg Franciaországban, Olaszországban), hogy pontosan mi a fine dining. Összemosódik a Michenlin-csillagos étterem fogalmával, de a zárójelben említett két országban több olyan csillagos étterem is van, amely egyszerűen jó minőségű alapanyagból kiváló minőségű ételeket szolgál fel, miközben távol áll a köztudatban levő fine dining fogalomtól.
Nyugodtan meg lehet kérdezni, mi az amit látunk a tányéron / Fotó: Shutterstock
Ennek megfelelően nem minden Michelin-csillagos étterem dolgozik luxusárakon, és nem minden luxusáron dolgozó fine dining ételeket felszolgáló étterem rendelkezik csillaggal. Sőt a drága éttermek nem feltétlenül a legjobbak.
Tény azonban, hogy mind a Michelin-csillag, mint pedig a fine dining megjelölés egyfajta mérőfoka annak, hogy a vendég egyedi, ritka és nagy műgonddal előállított ételre, ételsorra, továbbá egész estés programra számíthat. Ennek természetesen megvan az ára. A Sublimotion Ibiza, legdrágább degusztációs menüje (borral) 700 ezer forint körül van. A francia Guy Savoy vagy a japán Kyo Aji menüinél 200 ezer forint körüli összeg szerepel. A vicces az egészben, hogy ez még nem jelenti azt, hogy az étterem nyereségesen működik. A 2011-ben bezárt, a molekuláris konyha bölcsőjének számító, többször a világ legjobb éttermének választott spanyol El Bulli bevallottan nem az ételek készítéséből és felszolgálásából, hanem a márkanév felhasználásából tartotta el magát, és finanszírozta az állandó megújulását, illetve a fejlesztéseit. Ez utóbbi a nagy kérdés, hiszen egy fine dining étterem azért az, mert képes szezonálisan vagy évente megújulni és olyan menüsort, ételt kínálni, amit otthon nemhogy nem tudna valaki előállítani, eszébe sem jutna az étteremben felszolgált alapanyagokat, ízeket összepárosítani, no pláne a 7-8-10, vagy akár 14 fogásos menüt megtervezni úgy, hogy annak minden egyes darabja passzoljon egymáshoz és az utolsó fogással teljes élményt kínáljon.
Itthon a Michelin-csillagos éttermek a saját műsorukért 50-120 ezer forint körüli összeget kérnek el, attól függően, hogy hány csillagjuk van, a vendég akar-e bort a menühöz, esetleg más-más kiegészítőket. Érdekesség, hogy a 2023-as árak 2024-ben nem nagyon változtak, az átlag most is 78-79 ezer forint között mozog.
Bécsben 25-30 ezer forinttal drágábbak a hasonló kategóriás éttermek, bár találni 50-60 ezer forint közötti ajánlatot is.
Ezek olyan árszintek, amelyek nem nagyon léteznek átlagos éttermekben, de bele lehet futni nem csillagos étteremnél is hasonló árakba, akár egy magas minőségű stake-házban, ahol egy-egy szelet hús alapból 25-30 ezer forintba kerül. Vagy egy szusiétteremben, ahol a vörös tonhal ára lehet csillagászati. Innen nézve a 8500 forintos vörösboros marhapörkölt baráti árnak tűnik.
Mi van az árban?
Igen ám, de egy zsúfolásig megtelt szűk téren, papírtányérban „átadott”, állva elfogyasztható termék ételélménye (ha csak nem valami éhínség sújtotta területről érkező vendégről van szó) nincs semmilyen relációban egy éttermi körülmények között felszolgált étellel. Különösen nem a magas gasztronómiát képviselő, fine dining ételeket kínálókkal. Még akkor sem, ha a párhuzamba állított két étel ára luxusnak tűnik. Egy étteremben (egy fapavilonhoz képest) azonnal tetten érhetők a magas költségek. Élőmunka (felszolgáló, szakács, kézilány), energiaköltségek (világítás, sütő, főzőlapok), az éttermi miliő kialakítása (súlyos tíz-, akár százmilliók), a konyhafelszerelés és persze az egyéb közterhek. Ez viszonylag egyszerűen és gyorsan forintosítható, a laikusok számára is érthető költség, de ez még egyáltalán nincs összhangban a fine dining étterem ételáraival. És most jön a nem látható költség. Egyrészt rendkívül nagy anyagveszteséggel dolgozik egy fine dining étterem.
A teljes cikk itt olvasható.
Fotó: AFP
