„Mi néki Hecuba, s ő Hecubának, /Hogy megsirassa?”
(Shakespeare, Hamlet, II. felvonás, 2. szín)
A Momentumos kiscsoportos tüntetés II. felvonása zajlott idén, november 16-án. Eközben egy hatalmas nagycsoportnak tartott a kormányfő beszédet, a Magyar Diaszpóra Tanács VIII. plenáris ülésén. Méltatlan a párhuzamba állítás, mégis rámutat a címben szereplő lényegre. A Momentum, bár a parlamentbe be sem jutott pártocska, szimbolizálja a baloldaliságot, annak fő témáival, mint az oktatás és egészségügy. Miközben nagy szájjal felelősségre vonták a tüntetésen az oktatási és egészségügyi vezetőket, hogy miért nem érdeklődnek témájuk iránt, nem veszik észre, hogy a másik oldalnak és az emberek többségének érdektelen a téma, mert mások a problémái.
Azt gondolják: „Mi néki Hecuba, s ő Hecubának/Hogy megsirassa?” Láthattuk a Diaszpóra Tanács ülésén, hogy főként a népesedési, a demográfiai hanyatlás kiegyenlítése, és a hazafiság, a hazaszeretet kultúrájának emelése áll a középpontban. Mi nékik Hecuba? Mi nekik a CEU? Hogy megsirassák? Más és nagy fajsúlyú témák vannak, amik tömegeket érintenek, és nem érdekli őket az a CEU, mely nem akarja betartani a törvényeket, ám annál hangosabban ágál a kormány ellen.
Szél Bernadettől, a CEU tüntetés egyik felszólalójától hallottunk a zsarnokságról, elnyomásról, a szabadság eltiprásáról. De Mi néki Hecuba? Mármint a jobboldalnak, és az emberek többségének, aki nem érzi zsarnokságban magát, nem tapasztalja elnyomottnak magát, nem gondolja, hogy nincs most szabadság. Látja a szólás és sajtószabadságot, az áruk sokféleségét, a szabad választásokat, a kiutazás korlátlanságát, a számtalan tanulási lehetőséget és sorolhatnánk a szabadság sokféle útját, ami az „átkosban” nem volt. Így az emberek többsége holmi zsarnokság és a szabadság korlátozásának vádjával nem becsaphatók. A CEU körül zajló csatát pedig az emberek többsége józanul látja. Tudja, hogy a törvénynek csak a CEU nem akar megfelelni, hogy „hálózat van”, ahogy ezt Szél Bernadett is elismerte. Tudják, mi az a „tudományterület”, amire a felszólaló hivatkozik, miszerint a „kormány eltörölte”. Mi néki Hecuba? Ismeretes ugyanis a Citizengo-s Zaymus Eszter beszámolója – aki maga is elvégezte ezt a „tudományterületet”, a gender szakot – hogy homoszexuális, transznemű és LMBTQ lobbiként működik. Ettől kezdve a józan gondolkodású embert akkor sem érdekelné, ha valóban eltörölte volna a kormány, holott erről szó sincs, csupán fizetőssé tette. A szabad ország, szabad egyetem!– szlogen ugyanúgy nem mond semmit, mert a többség azt gondolja ilyenben él, ettől kezdve „Mi néki Hecuba/Hogy megsirassa?”
A Momentum elnöke, Fekete Győr András volt a tüntetés főszónoka. A „tudás, jövőnk, szabadság” mint közös értékek jelmondataival kezdte. A tudást neki is a betiltottnak titulált „társadalmi nemek” tanulmánya jelenti, ami a CEU egyik profilja. Ám ezt csak egy nagyon szűk réteg siratja, mert „Mi néki Hecuba?” – mármint az emberek többségének.
„Hol vannak az egyetemek vezetői?” – kérte számon a nulla százalékos pártelnök. „Hol vannak a rektorok?”. Nekik az oktatási szabadságért kellene tüntetniük, a felszólaló szerint. De ki mondja, hogy nincs oktatási szabadság? Az emberek többsége nem ezt gondolja, sőt a tanárok sem. Minden szakot szabadon taníthatnak, még a „társadalmi nemek” tanulmányokat is, igaz, hogy már nem állami költségen. Az oktatási szabadság korlátozásának hazugságával, ugyanakkor jól meg lehet vezetni a tájékozatlan külföldi közvéleményt. Ezt ki is használja a Momentum, ott vannak Brüsszelben, Londonban, Berlinben, Koppenhágában ezzel a számukra fontos üzenettel, amit természetesen csak egy szűk réteg lát így.
A többi? „Mi néki Hecuba/Hogy megsirassa?”. Nem így látja, és más számára a fontos, inkább a nemzet és a hazaszeretet kultúráját szeretné látni a NAT-ban. És itt elérkeztünk a közoktatás témájához. „Hol vannak az iskolaigazgatók?”- kérdezte a felszólaló. „Nem vagyunk elegen!” – ismételte mondókáját. De hát mi néki Hecuba?- ismételhetjük mi is. Mert fontosabb a népesedéspolitika, a családpolitika, a nemzet függetlensége, és a hazaszeretet. Ezeket látná inkább az oktatásban szívesen a széles közvélemény. Ezek igazi témák és feladatok.
„Hol vannak az orvosok?”. Így jött elő megint a szokásos baloldali mantra, hogy az egészségügyben vészhelyzet van. A baloldali közösséget már egy ideje burokban tartják a médiáik és politikusaik. Csak azt hallják és látják képekben, riportokban, beszámolókban, milyen szörnyű helyzetben van az egészségügy. Eközben a kormány, lépésről lépésre újította fel a kórházakat, vett új mentőkocsikat, műszereket, emelte az orvosok, ápolók fizetését. A józan többség a fejlődést látja, szó sincs leépülésről.
Tudja azt is, hogy a nyugati országokban még hosszabbak a várólisták és sok helyen nincs ilyen kidolgozott TB-rendszer, mint nálunk, sokkal nagyobb arányban a fizetős ellátás uralkodik. Így aztán, „mi néki Hecuba?/Hogy megsirassa?”
Miközben zajlott a hangos hecckampány, a CEU tüntetés, a Diaszpóra Tanács ülésén feltűntek a valódi, tömegeket érdeklő témák. Elsősorban a stabilitást hangsúlyozta a kormányfő, ami számunkra lényeges és sikerült megteremteni. „A felfordulást nem szereti a magyar”- hangzott el a beszámolóban. Ez lehet a másik magyarázata a Momentumos akciók iránti érdektelenségének. A legfontosabb azonban, hogy lényeges dolgok érdeklik az embereket. Nem véletlenül született polgári, nemzeti, keresztény többségi győzelem.
Itt valódi, fajsúlyos célokat hallhattunk a 2030-as tervekre vonatkozóan. Elsőként az EU öt legjobb országa közé tartozás, „ahol a legjobb élni, lakni, dolgozni” – ahogy a kormányfő mondta. Ez nem nyekergés a gender szakért, hanem valódi cél. Ugyanilyen fontos volt a többi is, mint a versenyképesség megteremtése, a népesedési, demográfiai hanyatlás megállítása majd 2030 után a növekedés elérése. Itt már lehet Hecubáért sírni, és valóban siratni való, ahogyan a népességfogyás súlyt, bennünket. Itt tehát egy reális és fontos célt fogalmazott meg Orbán Viktor. A nagyszabású tervek között szerepel a Kárpát – medence és Közép Európa újjáépítése. Az előbbi fizikailag is, gyorsforgalmi úttal, gyorsvasúttal. Közép Európában pedig a közlekedés, bankrendszer összekötését nevezte meg célként. Nem feledkezett meg a lélek táplálásáról sem, amikor a hazaszeretet és hazafiság kultúrájának emeléséről szólt. Ezen kívül még az önálló magyar hadsereg megteremtéséről beszélt. Igen, ez érdekli az embereket, nem holmi CEU-vita. Azért nem sír senki egy szűköcske rétegen kívül.
Mi nékünk Hecuba, akiért sírunk? Az EU neoliberális politikája, a nemzeti függetlenségünk veszélyes helyzete, a demográfiai statisztikánk siralmas, a hazaszeretet tanításának mostoha volta. De a 2030-as kormányfői tervek és előrejelzések szerint, e témák mentén pozitív irányban indulhatunk el.
