Az Európai Unióban 25-30 ezer tonna hízott májat állítanak elő, ebből a franciák több, mint 20 ezer tonnát. Magyarország átlagos éves hízott máj kibocsátása kb. háromezer tonna, ami, bár nem biztosít piacvezető pozíciót, mégis garantálja a stabil jelenlétet. Most viszont, olyan mértékű volumencsökkenés fenyegeti a szektort, ami befolyásolja ezt az érdemi piaci jelenlétet.
Tavaly az elmúlt 30 évben először történt meg, hogy csökkent a baromfi ágazat kibocsátása. Ebben jelentős szerepet játszott a hízott víziszárnyas termelés visszaesése. Az ágazat kibocsátásának csökkenése leginkább madárinfluenza miatti nagy állomány kivágásokhoz kötődik. A kieséseket fokozta, hogy védőkörzeten belül az újratelepítések korlátozva voltak.
A tavalyi mélypontról a pecsenye kacsánál már elkezdett visszajönni a volumen, húsliba esetében küzdünk vele, a hízott liba-kacsa esetében pedig, csak reménykedni tudunk abban, hogy nem csökken a kibocsátás olyan szintre, ami már piaci szempontból veszélyt jelent – foglalta össze a helyzetet röviden a Lúdszövetség elnöke.
A kibocsátás csökkenésében nemcsak a madárinfluenza a ludas
A madárinfluenza minden baromfifajnál előfordul, de a legsúlyosabban a víziszárnyast érinti. Magyarországon tavaly és tavalyelőtt elsősorban a déli megyékben tarolt, vagyis ott, ahol jórészt kistermelők állítják elő a magyar hízott liba-, és kacsamáj döntő többségét. A Lúdszövetség elnöke szerint a magas fertőzöttségnek számos oka van, de sajnos most már az egész világon megjelent és terjed a madárinfluenza.
– A libánál éves ciklus-időről beszélünk, mert egy évben egyszer vágjuk főleg Márton-napra és karácsonyra. Finanszírozni kell egy évig, sok pénzt kell beletenni a termelésbe, és ha ott egyszer a baj beütött és tarolt, károkat okozott, nehezebben jön meg a termelő kedve, hogy ismételten foglalkozzon vele. A termelőket hatványozottan sújtó magas energia-, és takarmányárak mellett nagyon sok kistermelő felhagy vele azért is, mert a generációváltás az állattartás esetében nem sikertörténet. A fiatalok, ha más választásuk is van, érthető módon nem szívesen töltik napjaikat 0-24-ben az állatok körül, nem igyekeznek felváltani a kiöregedő generációkat. Mindezek miatt a legnagyobb csökkenés kétségkívül a kistermelők által előállított hízott árunál tapasztalható, ám nem mentes a problémáktól a húsliba szektor sem. Utóbbiban is nagyon komoly erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a világpiaci láthatóságot biztosító volument megtartsuk.
Libamáj és libacomb választék 2019-ben a szegedi Mars téri piacon.
Fotó: Frank Yvette/Délmagyarország
A számok nem hazudnak
Szabó Miklós félelmeit nagyon is alátámasztják a számok, hiszen, ezelőtt húsz évvel 10-12 millió libát tartottak Magyarországon, míg a negyvenmilliós Lengyelországban mindössze 2-3 milliót. Most nálunk 3-4 millió liba van, a lengyeleknél pedig 7-8 millió. Ez hús kibocsátásban azt jelenti, hogy addig, amíg a magyar baromfi kibocsátás kb. 750 ezer, addig a lengyel közel 3 millió tonna.
– Ez azt mutatja, hogy jobban meg tudták lovagolni a piaci hullámokat, mint mi. Ebben kétségtelenül tudás is van, hiszen náluk is ott van a madárinfluenza, náluk is magasak voltak tavaly a termény-, és energiaárak. Ez még akkor is igaz, ha hozzátesszük, hogy egy negyvenmilliós ország belső piaca kétségkívül tágasabb, mint egy kilencmilliós országé.
Kacsabajok és remények
A magyar termelők 30-35 millió kacsát bocsátanak ki évente. Bár volumen visszaesés az elmondott okok miatt itt is volt, a csökkenés hamarabb megállt, és mára a trend is megfordult
– A kacsa kibocsátás volumene hamarabb visszahozható a korábbi szintre, mert sokkal rövidebb a tenyészideje, mit a libának. A hízott kacsa esetében itt is hosszabb idővel kell számolni, a pecsenyekacsát viszont, csakúgy, mint a csirkét, 40 napos kora körül vágjuk. Mivel a tartási ciklus sokkal rövidebb, abban reménykedünk, hogy a pecsenye kibocsátás növekedni fog. A törzs újra beállítás itt is problémát okoz időben.
A hízott árut fenyegető drasztikus visszaeséshez hasonló helyzet kivédéséhez a Lúdszövetség elnöke szerint működő és erősödő magyarországi integrációkra van szükség. Olyanokra, amelyek a termeltetést csakúgy finanszírozni tudják, mint a világpiacon versenyképes minőségű és árú termékek előállítását.
– A hízott máj előállítását nagyon sok kistermelő végzi. Ha ezek nem integrálódnak egy olyan nagyobb szervezethez, ami kötődik egy vágóhídhoz, nem tudnak eladni. Hiába állítanak elő nagyon jó minőségű baromfit, ha ez úgy megdrágítja a terméküket, hogy a végső kibocsátónál már nem versenyképes az ár.
Integrációban a gyógymód
Ha nem tudjuk megőrizni, növelni a versenyképességet, nem tudjuk eladni a termékeinket. Magyarország többet bocsát ki, mint amennyit elfogyaszt, ezért szükséges az export. Ehhez versenyképes áron előállított minőségi termék kell. Ezt elsősorban nagy volumenben lehet megtenni, ami azt jelenti, hogy mindenképpen erősíteni kell az integrációt minden területen.
A fejlettebb országokban a fogyasztói szokások erősen változnak, a baromfit feldolgozott formában keresik, ami azt jelenti, hogy a feldolgozottság növelése akár versenyelőnyt is hozhat a magyarországi baromfiágazatnak. A feldolgozottsági szint növelése iránti igény pedig, Szabó Miklós szerint egy újabb érv az integrációk megerősítése mellett.
– Az ehhez szükséges feldolgozók megépítése, technológia beszerzése nagy beruházási összegeket igényel. Egy kistermelő önmagában ezt nem tudja megcsinálni, ehhez nincsenek forrásai, de a szükséges szakmai tudás sem áll rendelkezésére. Az integrációk megerősítése éppen ezért az ő érdekük is.
Hol a kihívás mostanában?
A lengyel kibocsátás impozáns voltát már némiképp körbejártuk, de még nem ejtettünk szót Ukrajna és Oroszország termelési potenciáljáról. Ez az együttesen több száz millió embernek otthont adó térség hamarosan a világ egyik legmeghatározóbb – ha nem a legmeghatározóbb – kibocsátója lehet. Nemcsak a gabonákban, szántóföldi kultúrákban, de állati termékekben is. Az ukrán agrárkibocsátás jelentős része már a multik kezében van. Ezzel most leginkább a csirkehúsnál és a tojásnál szembesül Európa, és különösen a nagy kibocsátónak számító lengyel és magyar termelők, de nem kell jóstehetség ahhoz, hogy belássuk, ez a folyamat nem fogja érintetlenül hagyni a baromfi és a többi állattenyésztési ágazatot. Az addig érvényben lévő kvóta a háború kitörésekor megszűnt, így azóta a csirkehús és a tojás vám nélkül, korlátlanul jön be az EU belső piacaira.
Szabó Miklós mindezek ellenére azt mondja, megfelelő minőségű termékekkel fel lehet, és fel is kell venni a versenyt a konkurenciával a világpiacon.
Borítókép: Ádám János/Észak-Magyarország
