– Kinek hisznek a gazdasági döntéshozók, a hazai vállalkozók, ha a designban rejlő lehetőségekről kell őket meggyőzni?
– A fiatalabb, multi-környezetben szocializálódott vagy saját startuppot indított vezetők a legtöbb esetben már elég tájékozottak ahhoz, hogy lássák, az üzleti folyamatok, a vállalati kultúra mely pontjain érdemes a designhoz nyúlni. Az idősebb generáció tagjai vagy a hagyományosabb konstrukcióban működő vállalatok vezetői viszont még mindig nem ismerik eléggé az ebben rejlő értékeket. Az ehhez a réteghez tartozók egyrészt kerülik a reklámokat, ezért nehéz eljutni hozzájuk, másrészt leginkább a saját szakmai környezetük képviselőinek hisznek. Ha viszont azt látják, hogy egy versenytársuk sikereket ér el a design segítségével, akkor egyértelműen felbátorodnak. Vegyünk például egy hazai élelmiszeripari céget, amelynek az átalakulását figyelemmel kísérhettem. B2B platformon értékesítenek alapanyagokat, jelentős itthoni és külföldi gyárak számára. A tulajdonos nemzetközi szakkiállításokon járva úgy érezte, valamiért nem tudja megszólítani azokat a lehetséges partnereket, amelyekkel szeretett volna együttműködni. Látta viszont, hogy a szomszéd kiállítási standhoz, ahol dizájner tervezte katalógus, csomagolás, formaruha, kamionponyva adott egységes képet, áramlott a tömeg. Ekkor ő is szakemberhez fordult, és a következő évben már az új arculattal jelent meg a nemzetközi vásáron. Be is sétáltak hozzá a vágyott partnerek. Azóta ez a cégvezető feltétlen híve a dizájnnak, és szívesen beszél róla másoknak is.
– Egy nyitás előtt álló étterem tulajdonosai számára nem kérdés, hogy dizájnerhez fordulnak. Aki viszont orvosi műszereket gyárt, az nem feltétlenül gondol erre.
– Pedig ez utóbbi területen kifejezetten erősek a magyar tervezők. Egy jól képzett dizájner munkája soha nem csak a vizualitásról szól. Ismeri a legújabb ipari alapanyagokat, gyártási technológiákat. Tisztában van a fenntarthatóság szabályaival, a gyártási folyamatok átalakítására, költséghatékonnyá tételére is lehetnek ötletei. A dizájnerek alapvetően nagyon kíváncsi és a problémamegoldásban kihívást látó szakemberek, akik bármelyik iparági szektor számára tudnak hasznosat mutatni. Izgalmas és népszerű új területe a szakmának például a szolgáltatások tervezése, azaz a service design. A lényege röviden, hogy miként lehet zökkenőmentessé, emberközpontúvá tenni folyamatokat. Mondjuk egy áramszolgáltató vagy telekommunikációs cég iránti lojalitásomat nagyban befolyásolja, hogy ha a weboldalukon kell elintéznem valamit, azt milyen érzésekkel teszem. Egyértelműek-e a jelölések, hányszor szükséges beírnom az adataimat, hogyan tudok fizetni? Ez ugyanúgy igaz a személyes jelenléttel működő szolgáltatásoknál – hozzám szólnak-e, ha belépek a helyiségbe, le tudok-e ülni, ha várnom kell, milyen környezetben teszem, ha sorra kerülök, a nevemet kiabálják vagy a sorszámomat látom egy képernyőn? Az Airbnb azért is lett sikeresebb, mint a versenytársai, mert nagyon könnyen kezelhető a felülete, és ez a „design thinking”-nek köszönhető. A dizájn a termék lényegéről, a felhasználhatóságról gondolkodik – ezernyi szempontból.
– Hogyan találhat megfelelő szakembert egy cégvezető, ha például csomagolástechnikában lenne szüksége segítségre?
– A Magyar Formatervezési Tanácshoz is fordulhat, illetve a legtöbbször referenciák alapján választanak a megrendelők. De egy dizájner és egy cégvezető közös munkájából kihagyhatatlan a kémia. Itt nem egy-két találkozásról szól a feladat, hanem nagyon szoros együtt gondolkodásról, vállalkozásfejlesztésről. A jó dizájner sokszor azt is ki tudja hozni a másikból, amit korábban az illető nem tudott megfogalmazni a vállalatáról, a céljairól, arról, hol tart most, s merre indulna tovább, mi a víziója. Többször hallottuk már azt a visszajelzést üzleti döntéshozóktól, hogy amikor meglátták az elkészült terveket, majd végig kísérték a megvalósulásukat, úgy érezték, végre hazaértek. Mert ezáltal azt kommunikálják magukról kifelé is, amit már régóta éreztek belülről, de egyedül nem tudtak testet adni az elképzeléseiknek.
– A dizájnban ugyanúgy megjelenik a szociológia, az ergonómia, mint az esztétika. Reagál a társadalmi és a technikai változásokra, ezért is lett az idei év központi témája a „New Standards”.
– A pandémia miatti változások okán megkerülhetetlennek éreztük ezt a tematikát. Társadalmi folyamatok alakultak át, felértékelődött a higiénia, az egészségügy szerepe, megváltoztak a munkával kapcsolatos szokások, gyakorlatok, új típusú munkahelyek kerülnek kialakításra. Az, hogy a szociális távolságtartás beépült a mindennapi fogalmaink közé, magával hozza például, hogy egy váróterem vagy posta kialakítása egészen más sztenderdeket követel majd, azaz hosszútávon befolyásolni fogja a belsőépítészetet, a bútortervezést. Dizájnerek fogják kitalálni, hogy miként lehet egy orvosi vizsgálat barátságosabb, megnyugtatóbb. Vagy azt, hogy a világítás, a téralakítás segítségével hogyan működhet egy iroda jól akkor is, ha öten ülnek benne, és akkor is, ha ötvenen.
– Melyik programot várja a legjobban az idei Design Weeken?
– A harminc év alatti magyar tervezők kiállítását, amely szintén a New Standards címet viseli. Ezek a fiatalok olyan problémákat vetnek fel, amelyekre rácsodálkozhatunk. Például egy tavaly végzett divattervező, akinek az édesanyja kerekesszékes, észrevette, hogy az anyukájának másképp szabott ruhákra lenne szüksége, mint amelyek az átlagos ruhaüzletekben kaphatók. Magasabb derekú nadrág kellene, és ha a lába nem mozog, akkor milyen praktikus volna a nadrágján egy fogantyú, amellyel könnyebben megemelheti. Öregszik a társadalmunk, lehet, hogy egyre több embernek szüksége lesz ezekre a ruhadarabokra. Ha ezt a tervezőt össze tudnánk hozni egy ruhaipari befektetővel, aki fantáziát látna a mozgáskorlátozottaknak tervezett öltözékben, az egy sikertörténet lenne. Mi a platformot, a lehetőséget biztosítjuk ezekhez a találkozáshoz. Nemcsak Budapesten, idén Szombathely, Sopron, Pécs és Debrecen is csatlakozik az eseménysorozathoz.
A teljes interjú a Figyelő 40. heti számában jelent meg.
(Borítókép: Figyelő-archív)
