Pedig szépen kezdődött a hazai karrierje Mesterházynak: 2006-ban Gyurcsány Ferenc altisztjeként (államtitkáraként) ő vezethette az „árkommandót”, amely az áfa kampányszerű, öt százalékos csökkentését ellenőrizte. És Mesterházy megfelelt ennek a hatalmas kihívásnak.
Csakhogy a választások után, amelyet nyílt hazugságokkal nyert meg az MSZP, már nem kellett Mesterházynak boltról boltra járnia. A szocialisták ugyanis rögtön visszaállították a kampány előtti, 25 százalékos áfát, és Mesterházy sem volt már államtitkár, mert Gyurcsány aztán gyorsan tartalékállományba helyezte az árkommandós katonáját.
A kommandós akciója után aztán 2010-ben ő lehetett az MSZP frakcióvezető-pártelnök-miniszterelnök-jelöltje, majd négy év múlva már az Összefogás miniszterelnök-jelöltje, ezekre a bevetésekre azért nem lehet túl büszke. Még akkor sem, ha a saját csapatain belül leverte a lázadást, a rivális Bajnai Gordont és az Együtt partizánjait, de akárhogy ügyeskedett, Gyurcsányt ő sem tudta kiiktatni.
Mesterházy 2014 után aztán szinte „illegalitásba” vonult, inkább párton belüli bozótharcosnak csapott fel.
De most teljes fegyverzetet ragadott, és a NATO parlamentjének szocialista frakcióvezetőjévé választották.
E siker után netán az Európai Parlament felé veszi az irányt, és megpróbálkozik uniós képviselői mandátumot szerezni? Ezt még nem tudhatjuk, de a baloldali kamarillapolitika rögös útjai kiszámíthatatlanok, így a mostani szocialista képviselőknek, Szanyi kapitánynak és Ujhelyinek Istvánnak is fel van adva a lecke.
Túl sok volt már itthon a kudarcokból Mesterházynak, Brüsszelben egy MSZP-s politikusnak mindenképp nagyobb az esélye az előrelépésre, mint Budapesten.
