Hiába, a mindennapok a Playboy-modelleknek sem csak medencés napozások és koktélok különös elegyeként jelennek meg, olykor a nagy önimádat – aminek persze sokszor mások látják kárát – akkora pofonnal köszön be az ajtón s teszi helyre az embert, hogy csak na. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Dani Mathers is önmaga áldozatává vált, olyan balhét alakítva ki maga körül, hogy nincs az a PR-guru, amelyik képes lenne menteni a renoméját. S az egó korában ennél nagyobb büntetés talán nem létezik.
Nem, nem, ő nem mondjuk egy cserbenhagyásos gázolás vétkes sofőrje, aki az esemény után hazamegy és pattint egy sert vagy tölt egy konyakot, hanem “csak” egy önmaga nagyszerűségébe belehabarodott modell, aki az edzőteremben lőtt egy fotót egy meztelen hetven éves hölgyről, majd kitolta a netre egy rendkívül szemét megjegyzéssel.
Értjük ugye? A szépen szabott ífjú hölgy a kellemes Los Angeles-i napsütésben elfeledkezik arról, hogy bizony az ő ideje is lejár egyszer, de az addig vezető út megereszkedett bőrrel, leépülő izomzattal és ráncokkal van szegélyezve. Magyarán, egy idő után a botox is csak a lárvaarchoz lesz elég, persze mindez a pillanat (?) hevében senkit sem érdekel, mert enyém a világ.
A hölgyről eszembe jut egy valamikori iskolatársam, aki minősíthetetlen módon űzött csúfot egy fogyatékkal élő – a ceruzát a papíron a szájával vezető – osztálytársunkról. Talán nem kell cizelláltan körülírnom az ilyen embertípus és a most tárgyalt ügy közötti kapcsolatot.
Mathers részéről ma már persze megy a mea culpa, hiszen “összekacsintó” visszajelzések helyett az élet- és az internet népe nagyon keményen büntette a szupermodellt. LA összes edzőterméből kitiltották, megszabadították a rádiós melójától és most nagyon nem jó neki. Egyfajta bónuszként rászállt az igazságszolgáltatás is, így néhány nap múlva a bíróságon kell megmagyaráznia viselkedését, ami az erkölcsi vonatkozásokon túl “személyiség jog” megsértésének gyanúját is felveti, s ha nem sikerül a magyarázkodás a minden bizonnyal mázsás könnycseppek közepette, hat hónap börtön is kinézhet neki.
Nem gondolom, hogy az ilyen viselkedésre a börtön a jó megoldás, hiszen – úgy általában is – a rothadó belső így nem menthető meg. Viszont maga az eljárás kemény üzenet minden “Dani Mathers-nek”; attól mert szépek vagyunk és gazdagok, aljasnak még nem kell lennünk.
