Húszezernél több voks és százezer oldalletöltés után hirdetett eredményt a lap, amely szakértők, közéleti emberek és civil szervezetek ajánlásai alapján 34 erdélyi csodát nevezett meg, mint választandó természeti vagy kulturális értéket.
Az első hétbe került a torockói Székelykő, a székelyföldi borvizek és mofetták, a csíksomlyói Mária-szobor és a szovátai Medve-tó is. A képeket és a szavazás eredményét megnézhetik az erdélyi hírportálon, de a 34-ből még mi is ideírunk párat: Vajdahunyad – Hunyadiak vára, Egyes-kő, a parajdi sóbánya, Marosvásárhely és Nagyvárad szecessziós épületei, a Vargyas patak mészkőszurdoka, a szász erődtemplomok, a székelyderzsi templomerőd, Kézdivásárhely udvarterei, a máréfalvi székelykapuk, de az erdélyi csodák között van az erdélyi vallásszabadságot kimondó 1568-as tordai országgyűlés, a szilágysági pálinka vagy a mocsári kockásliliom is.
A Transindex és a GoTransylvania útikalauz applikáció közös kezdeményezésében, amely az erdelyicsodak.transindex.ro címen, illetve a GoTransylvania mobilalkalmazásban érhető el, a hangsúly nem a 7 kiválasztotton volt, hanem a jelöltek népszerűsítésén, bemutatásán. A kezdeményezés iránti érdeklődést jól jelzi, hogy több mint 20 ezer szavazat érkezett, illetve több mint 80 olyan erdélyi csodát javasoltak a szavazók, amelyek nem voltak benne az eredeti 34-es listában – ezek közül a nagybányai művésztelepet javasolták a legtöbben.
A kezdeményezés internetes oldalát a legtöbben Budapestről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Bukarestből és Csíkszeredából látogatták az IP-címek alapján, de Németországból, Nagy-Britanniából, az Egyesült Államokból, Ausztriából és Szlovákiából is sokan voltak kíváncsiak a játékra.
Az Erdély 7 csodája médiapartnerei a következő magyar szerkesztőségek voltak: Kolozsvári rádió, Marosvásárhelyi rádió, Erdély FM, Sepsi rádió, az újságok közül pedig a Háromszék, a Szabadság, a Hargita Népe, a Népújság, a Szatmári Friss Újság, a Székely Hírmondó, a Reggeli Újság és a Heti Új Szó.
