A németek most is tudják a kifelé vezető utat. Igaz egyelőre csak befelé vezetőt mutatnak, és nem a saját népüknek. Akiket pedig tapsikolva bevezetnek, alhatnak is náluk tömegével – az utcán. Mégis tudnak valamit: Reinhard Marx bíboros, a német püspöki konferencia elnöke például elismerően nyilatkozott a minap Karl Marxról. Ez aztán az újszerű szemlélet! Kit érdekel a marxista ideológia nevében legyilkolt, több mint százmillió ember? A felkoncolt Popieluszkók, az agyonszurkált Brenner Jánosok? Hull, ugyebár, a forgács is.
Miért hiányolom mégis a léleknek kiáradást Európában? Ott, ahol oly buzgón küzdenek a hitben megújuló kontinensért? Leszedetik például a kereszteket. Így újra átélhetjük a keresztényüldözést. A jó kereszténydemokraták példamutatóan emelik államvallássá – mi mást, mint a gender-ideológiát, melynek vadhajtásai igazi csemegéket kínálnak.
Itt van a spanyol Hazte Oir, mely járművein sem képben, sem írásban nem hirdetheti azt a szörnyű eretnekséget, hogy a kisfiúk kisfiúk, a kislányok kislányok (huh, kimondtam!). Dogma nélkül nincs államvallás. De kegyelem nélkül sem: meghagyták nekik a buszok színét. Sokan még ez ellen is tiltakoznak. A narancssárgát nem szeretik a haladók Európában. Abban az Európában, ahol a népszerű Benetton reklámján szoknyás férfi simogat egy kislányt. Aki, ugye, bizonyára nem kislány. Ezen új tanok hirdetése és befogadása terelhette el annyira a német keresztény pártok figyelmét, hogy egy szavuk sem volt, mikor az SPD uralta tárca bevezette az LMBT-szellemiségű oktatást a berlini óvodákban. Hogy is tudtak volna ilyen apróságokra odafigyelni egy olyan országban, ahol több mint 60 társadalmi nem létezik, közöttük a mindenki által ismert zero-genderek és transzhumán neműek? Elég ezeket megszólítani, és már vége is a misének, istentiszteletnek.
Buta és kirekesztő közép-európaiként oly felüdítő látni, hogy ennyi mindennel foglalkoznak a szeretet kiáradásának szellemét oly sikeresen interpretáló német keresztény pártok. Mi több, Európa más országaiban is olyan szépen múlik a jövőnk, vagy hogy is lehetne semlegesen mondani. Frankhonban például, amikor néhány éve bevezetésre került a haladó szemléletű gender-program az iskolákban, s ez ellen tömegek tüntettek, az egyik, erről szóló sajtóforrás – kiemelve a demonstrálókat lejárató kampány antifasiszta (!) jellegét – felsorolta a tiltakozókat, tehát az antiszemita szélsőjobboldalt, a szektás katolikusokat, a muszlimellenes erőket, a „mozgósított” családokat. Nyilván azok is voltak. Brr, micsoda társaság.
Várjuk hát, egy ilyen szép tavaszon, a lángok zúgását. Tényleg, látni is őket. Európában sorra kigyulladnak. Vagy Európa gyullad ki, több helyen. Valami bizonyára közeleg.
