A textilipar termelési indexében kisebb volt tavaly a visszaesés, mint általában a feldolgozóiparban, az utóbbi termelési indexe 94 százalékra esett vissza, eközben a textiliparé csak 96,8-re. A ruhaipar termelése azonban nagyot zuhant, ami az export csökkenésének és a belföldi értékesítés elmaradásának tudható be.
Ez súlyos gondot okozott az ágazatnak azért is, mert a ruhaipari cégek jelentős része bérmunkában termel, és az eladatlan készletek miatt nem rendeltek újabb termékeket a márkák és a kereskedők
– mondta a VG-nek Kokasné Palicska Lívia, a Magyar Könnyűipari Szövetség (MKSZ) elnöke.
Az ágazat már a járvány előtti időszakban is gondokkal küzdött, a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása 2019-ben 9,1 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. Az összes értékesítés több mint négyötödét kitevő külpiaci eladások jelentősen, 8,5, a hazaiak kisebb mértékben, 3,4 százalékkal csökkentek – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Helyzetkép az iparról, 2019 című kiadványából.
Az alág három ágazata közül a két nagyobban erősen visszaesett a volumen:
a 43 százalékot képviselő bőr, bőrtermék, lábbeli gyártása 14,1, a 34 százalékos súlyt adó textília előállítása 10,6 százalékkal csökkent. A ruházati termék gyártása azonban 4,6 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit, leginkább az ötvennél kevesebb főt alkalmazó vállalkozások termelésnövekedése miatt – áll a KSH jelentésében.
Az MKSZ elnöke a gazdasági lapnak elmondta, hogy a fogyasztóiár-emelkedés is sok kockázatot hordoz, és a beszállítói láncok megszakadása, a logisztikai nehézségek, az alapanyagok drágulása, valamint a fenntarthatóbb gyártásra való átállás tovább súlyosbítja a helyzetet.
Amióta kényszermunkára hivatkozva az amerikaiak betiltották a kínai gyapot felhasználását az amerikai márkatermékekben, Kína importra szorul.
A kereslet megnövekedése miatt tovább nő a pamut ára, és a drágulást még fokozza az alapanyagért folytatott globális verseny. A beszállítói láncok átalakulásával a kapacitások is átszerveződnek.
A beszállítói láncok átalakulása és rövidülése egyébként lehetőséget is nyújt a magyar textil- és ruhaiparnak, ugyanakkor nagy a verseny a környező országokkal.
„Szükség lenne egy üzletipartner-keresőre vagy közvetítői háttérre, ugyanis nagyon elaprózódott vállalati struktúrában állítanak elő és szállítanak a magyar gyártók. Egy koordináló, a külpiacokat és a hazai ágazatot is jól ismerő, piaci alapon működő szervezet kellene, amelyen keresztül könnyebben találnának egymásra a cégek, és jutnának el a külföldi megrendelők a magyar gyártókhoz” – vélekedett Kokasné Palicska Lívia. Arra is szüksége lenne a magyar könnyűiparnak – tette hozzá –, hogy egy közös platformon láthassák a külföldi márkák a magyar exportképes cégek kapacitását és erősségeit. A cél, hogy az ágazat hatékonyabban tudja bemutatni vállalkozásait, a hazai termékek szélesebb körben váljanak ismertté, itthon és külföldön egyaránt keresettek legyenek.
Fotó: KSH, VG-grafika
A következő időszak nagy kihívása az lesz a szektor számára, hogyan tud átállni körforgásos modellre, és hogyan lesz fenntartható, környezetbarát a gyártás. Mindehhez azonban kapacitásokat kell kiépíteni, és a munkaerőigény is tovább fog nőni. 2025-től a textilhulladékot is szelektíven kell majd gyűjteni.
Nagy lehetőség nyílik a munkahelyteremtésre, ha Magyarország is beszáll a textilhulladék-feldolgozó üzletbe.
A szakember-utánpótlás állandó probléma a szektor számára, mert bár a felsőoktatásban észlelhető dinamikus változások következtében egyre több fiatal választja a kreatívipart, a technológia és a műszaki terület továbbra sem vonzó. Pedig a textilipar nem csak a divatipart jelenti, megnövekedett a műszaki és ipari alkalmazások iránti igény, ezért az MKSZ elnöke szerint szükség lenne újra elindítani a középszintű textilipari képzést.
(Borítókép: Shutterstock)
