A szakértők már évek óta verik a vészharangot: az előrejelzéseik szerint ugyanis Hollywood hamarosan kénytelen átadni a trónját, hisz már csak idő kérdése és a filmipar első számú szereplője Kína lesz. Több minden is utalt erre: nem csak az ottani jegyeladások száma kezdte beérni az amerikai adatokat, de az ázsiai vállalatok lassan Hollywoodot is behálózták: az olyan nemzetközi sikereknél is feltűntek a kínai koprodukciós partnerek, mint a Jurassic World vagy a legújabb King Kong film.
Időközben az egyik legnagyobb Amerikában üzemelő multiplex lánc, az AMC Theatres is kínai kézbe került, a pekingi központtal működő Dalian Wanda Group leányvállalatai lettek.
Jackie Chan is megmondta: „A filmek pár éve csak egyetlen utat, az amerikait követték. De ma már ha készül egy alkotás, mindenki azt kérdezi tőlem: a kínai közönség szerinted kedvelni fogja? A producerek, az írók mind a mi országunkban gondolkodnak.”
Csakhogy az utóbbi időben kiderült, van azért egy-két probléma a kínai filmipar háza táján is. Először is, szemben Hollywooddal, ami az egész világnak készít filmeket, a kínai film képtelen kitörni a nemzetközi terepre: még a legsikeresebb alkotásaik is teljes érdektelenségbe ütköznek külföldön. Például a több mint félmilliárd dollárt kaszáló Mei ren yu (The Mermaid) Kínán kívül mindössze 3 millió dollárt tudott begyűjteni.
Több fejlemény is utal arra továbbá, hogy otthon is egyre nehezebb megfogni a nagyérdeműt. Erre jó példa az idén debütált Asura, amelyet készítői minden idők legdrágább kínai filmjeként promóztak. Az átváltva több mint 100 millió dollárból készült alkotás azonban végül csúfos véget ért: hazájában 7 millió dollárt termelt, majd egy hét után el is tűnt a süllyesztőben.
Az egyik probléma az elemzők szerint az, hogy a kínai közönség kezd rászokni a hollywoodi filmek nyelvezetére. Ha látványfilmekről van szó. akkor inkább a tengerentúli alkotásokat preferálják, a kisebb költségvetésű drámáknál viszont szívesebben fogyasztják a helyi alkotásokat: mindezt jól mutatja a Wo bu shi yao shen (Dying to Survive) idei sikere: a szerény büdzséjű produkció több mint 400 millió dollárt kaszált Kínában.
Raymond Zhou iparági elemző a BBC-nek azt mondta, hogy van még egy körvonalazódó probléma. Ez pedig az, hogy egyes filmgyártók jegyeket vásárolnak a saját filmjeikre, pusztán azért, hogy az első hétvége bevételi adatait feljebb tornázzák. Mindezt azért, mert a siker hírére felmegy a részvényárfolyamuk. Ha a film egyik finanszírozója egyben mozilánc-tulajdonos is, akkor ez különösebb költségek nélkül megoldható, hisz a mozijegyeket gyakorlatilag maguktól vásárolják meg.
A csalásokra már a kormányzat is felfigyelt. Emiatt átváltva akár 74 ezer dollárral is büntethetik azokat, akik meghamisítják a bevételi adatokat.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy temetni kéne a kínai filmipart. Bár a vártnál több nehézségük akadt, még így is övék a második legnagyobb filmes piac.
Borítókép: illusztráció, Szun Li (Sun Li) kínai színésznő az Empresses of the Palace című nagy sikerű sorozatban, Csi Kuan-lin (Ji Guanlin).
