Kritikus éllel meg kell jegyezzem az előadásról, azért az mégsem a kívánatos módon hangzott, mivel csak 390-en követték híven a kottát, 175-en szembeszálltak a szerzővel, 44-en pedig nem vettek részt a zenekari próbán. Mert ez még csupán a mű próbája volt, a közelgő főprópa előtt.
A Soros-mű címe úgy hangzik: Európa bukása. Hangneméről nem violin- vagy basszuskulcs, hanem fix elosztási kulcs tájékoztat. Fix, mert nem az Unió határán dönt az adott tagállam, a népvándorló beengedéséről, hanem a központ, oszmán módra a porta, a brüsszeli porta, amely aztán elosztja, melyikük, mely országban éljen.
A próba sikerét nagyban segítette, hogy a szerző Brüsszelbe látogatott, hasznos instrukciókkal ellátva szólamvezető muzsikusait, például hűséges kottatárosát, Cecilia Wigströmöt, aki a tegnapi próba kottáját az Európai Parlament elé terjesztette.
Előttünk még a főpróba, ahol a véglegesnek szánt partitúrából játszik majd a miniszterek tanácsa.
Kijelentem: semmi, de semmi értelme sincs ennek az ál szolidáris fércműnek. Mi, magyarok, mert Kodály országában nevelkedtünk, s mert Kodály Emlékévében járunk, tisztán halljuk, mennyi bántó, hamis hangtól hemzseg a Soros kottaterv.
A terv rossz Európának és semmit sem segít a bajba jutott országokon. Egyedüli célja, egy kevert etnikumú, kultúrájú és vallású Európa, ahol az atonalitás válik kötelezővé. Ahol a táncházakban síró hegedű hangját elnyomja a müezzin ijesztő áriája.
A történelem figyelmeztetett, mivel jár, ha átépítik templomainkat. Ezer év, s néhány dátum, a győzelmeké: 732. Poitiers, 1389. Rigómező, 1456. Nándorfehérvár, 1683. Kahlenberg, 1697. Zenta. Ez utóbbiban, 320 esztendeje (úgy tűnt) végleg megszabadultunk a muszlim igától.
Mi jut annak, aki felejt, aki hagyja, hogy csodálatos népzenéjét, holmi pénzügyi spekuláns zavaros muzsikája elhalkítsa? Kossuth szavaival: „A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelni.” De akkor már, jaj lesz nekünk!
„Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar! tiszteld a kit tisztelet illet, de hive Hazádnak érted e magyar? Hazádnak légy. Ne csinálj magadnak faragott képet hogy azt imádjad, csak Hazád szabadságának Istenét imádd a mint imádták azok a kik mártír halált szenvedtenek hűségükért ahoz a mit haláluk után a jog ereje iránti hitben az önbizalomban megfogyatkozott nemzedék hite hagyottan elalkudott… Hát hogy ne hallanák azt a velőkig ható szózatot; de ha hallják meg is hallgatják e? elviszik e magukkal e szózat ihletét a közélet küzdelmeinek pálya homokára? elviszik e házi tüzhelyeikhez hogy az ihlet csillaga világitson előttük a gyermekeik előtt mint az evangéliom mythikus csillaga világitott a bölcsek előtt kik az idvezitőt keresék? A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni.” (Kossuth Lajos, Torino 1890. szeptember 20.)
