Trendi kék sálacska, mindenkit – elvtársakat, füves agitátorokat és egykori antiszemitákat – keblére ölelő pártelnök: ez lehet a folytonosan citált XXI. századi párt, a Jobbik arca. Ennyit szűrtem le Vona Gábor Jobbik-elnök mai szózatából. Meg annyit, hogy Vona szerint itt a lélektani pillanata: most kell kiegyezni.
Vona azonban épp azokkal fogna össze, akik ellen az egész politikai krédóját felépítette, a liberálisokkal és a baloldallal. Azokkal, akik 2006-ban a “minek mentek oda”-szerű vállrándítással intézték el, hogy Gyurcsány Ferenc rendőrsége agyba-főbe veri a jobboldai demonstrációkon részt vevő jobbikosokat is.
Nem véletlen, hogy most nem tízezrek, hanem csak állítólag kb. kétezer (?) fős hallgatóság gyűlt össze meghallgatni a szózatot, és ennek a “tömegnek” egy nagy részét – a tüntetéseket szinte már élethivatásként felfogó – balos törzsközönség adta. Az egykori vállrándítók.
Vona Gábor tehát a masszív nemzeti oldalról, igazi lélekkufárként valóban átvitt néhány jobbikost a baloldalra. Olyan volt ez a tünti, mint egykor, a kilencvenes években az ugyancsak diktatúrát – akkor antalli fasizmust – kiáltó Demokratikus Charta csapata. Ott is volt összefogás: a volt kommunisták szorították keblükre a liberálisokat, most az akkor valóban eggyé vált balliberálisokat szorította keblére az egykori jobboldali, antiszemita, unióellenes radikális Jobbikot. Mármint, ami mára maradt belőle: az Árpád-sávot kék sálra cserélő Vonát. Már csak a közös lista hiányzik, de ha így megy tovább a “kiegyezés” folyamata, az se várat sokat magára.
