– A digitalizáció mindent visz – állítják szakértők a pénzügyi szektorra vonatkozóan is. Ezek szerint pár év és eltűnnek a bankfiókok?
– A kettő, mármint a digitalizáció nagy fokú terjedése, valamint a bankfiókok jelenléte nem zárja ki egymást, de minden bizonnyal az előbbi térnyerése, az utóbbiak számának csökkenő trendje és a fiókok jellegének a megváltozása jellemzi majd a következő éveket. A társadalomnak valószínűleg még sokáig lesznek olyan szereplői, akik megszokták a fiókba járást és igényt is tartanak rá, de egészen biztos vagyok abban, hogy a pénzügyi szolgáltatások jelentős része egyre inkább nemcsak hogy digitalizálódik, de az okostelefonokon keresztül bonyolódik majd. Nem hiszem, hogy ma bárki azt gondolná, hogy ez a folyamat elkerülheti a pénzügyi szektort. A technológiai változás, az internet biztosította lehetőségek számos területen beépültek az életünkbe. Most már az okostelefonjainkon keresztül rendelhetünk ételt, virágot, ruhát, intézhetjük a szállásfoglalást, a bankügyeinket, bekapcsolhatjuk velük a fűtést és a világítást a lakásunkban, azaz egy komplex ökoszisztéma épül a virtuális világunkban. Ez a folyamat a pénzügyi ágazatot is megújulásra, innovációk sorozatára, változásra inspirálja. Az természetes, hogy ebben az alapvetően a bizalomra épülő szektorban elsősorban a pénzügyileg felkészültebb és fiatalabb korosztály nyitott az újdonságra, de őket gyorsan követik mások, és a társadalom egyre nagyobb hányada igényli az egyszerűbb, gyorsabb kényelmi szolgáltatásokat.
Kutatások bizonyítják és banki tapasztalatok igazolják, hogy az emberek többsége az egyszerűbb, könnyebben átlátható dolgokat preferálja, a bonyolult ügyeket szívesen kihagyják az életükből, mert az idő az egyik legnagyobb érték. Mondok egy példát. Független elemzések szerint az ügyfelek nagyobb hányada elégedetlenebb a jelenlegi pénzügyi szolgáltatójával, mint amilyen mértékben más hitelintézetet választanak.
– A bankválasztást azonban sok minden meghatározza, nem?
– Nyilván számos tényező befolyásolja – a lojalitás, a szolgáltatás minősége és komplexitása, a bizalom, a családi tradíciók, a kényelmi szolgáltatások, a gyorsaság, az egyszerűség, a díjak stb. –, de az új szerződések megkötésének időigénye és bonyolultsága jelentősen hat a döntéseinkre. A modern technológiák használatával azonban ma már akár okostelefonon is pár perc alatt lakossági bankszámlát nyithatunk, otthonról, a fotelból, ezzel meg lehet takarítani a fiókba járás költségét és időigényét. Ez év közepétől Magyarországon is mód van arra – az uniós szabályokkal összhangban –, hogy az MNB által előírt biztonsági kritériumok banki teljesítése esetén az ügyfélnek ne kelljen a fiókba menni azonosításra és szerződés-aláírásra.
– Mi a víziója a jövőre nézve?
– A Gránit Bank 2012-től működteti a videóbanki szolgáltatást, így számunkra természetes volt ezt a csatornát továbbfejleszteni, valamint elsőként bevezetni az online ügyfél-azonosítást, a szerződés azonnali elkészítését és aláírását is. A szolgáltatás PC-n, iOS-es, valamint androidos telefonon is elérhető, s méréseink alapján mindössze 15 percet vesz igénybe. Az a vízióm, hogy a jövőben egyre több szolgáltatást digitalizálnak, és a pénzügyek intézése lényegesen megváltozik a következő öt-tíz évben. Ez a folyamat a bankok, a nagy technológiai cégek és a fintech startupok együttműködésének változatos formájában valósul majd meg.
– Korábban arról volt szó, hogy tőzsdére lépnek. Mi a helyzet a céldátummal?
– A tőzsdére való bevezetés továbbra is célkitűzés, de nincs dátum, ilyet konkrétan nem is szerencsés megjelölni. Ám jó úton járunk ezt illetően is. A parkettre lépéshez szükséges a kedvező piaci hangulat mellett a tulajdonosi döntés, de szintén nélkülözhetetlen a jó track record, a megbízható és magas szinten teljesítő menedzsment. Ezek együtt garantálhatják a jövőre vonatkozó tervek megalapozottságát. Az eredményeink attraktívak: egy zöldmezős bankból hét év alatt több mint negyvenszeres növekedéssel 300 milliárd forintos mérlegfőösszegű pénzintézetet hoztunk létre, több mint 40 ezer számlát kezelünk, számos új, innovatív megoldást vezettünk be a hazai piacra, amelyek közül néhány európai elsőséget is jelentett, eközben kiváló minőségű vállalati portfóliót kezelünk. Ez év októberében az adózás előtti eredmény 850 millió forint volt, s az idei a bank negyedik nyereséges éve, ami a nemzetközi benchmark szerint is elismerést érdemlő teljesítmény, hiszen a tapasztalatok alapján egy zöldmezős hitelintézet hat-nyolc esztendő után termel először profitot. A továbbiakban is a digitális fókuszt, a privát banki szolgáltatást és a konzervatív hitelezést tekintem üzleti stratégiánk fő elemeinek. Várhatóan rövidesen befejeződik az állam kezében lévő részvények nyilvános eljárás keretében történő értékesítése, s a bank a jövőben is az eddigi üzleti modell alapján folytatja a tevékenységét.
– Mennyire támogató a makrogazdasági környezet a bankok számára?
– A szektor teljesítménye és a makrogazdasági környezet általában kéz a kézben jár, s ez jelenleg is így van.
A magyar gazdaság az idén négy százalék körüli növekedést érhet el, a külső-belső egyensúlyi mutatók jók, az ország külpiaci sérülékenysége jelentősen mérséklődött, a költségvetést fegyelmezett működés jellemzi, az állampapírhozamok alacsonyak, ami kifejeződik az ország alacsony kockázati felárában, és ezeket az eredményeket a nemzetközi minősítő intézetek is pozitívan értékelik. A gyarapodást nemcsak az export, hanem a belső kereslet is fűti, a beruházások bővülnek, és ezek a tényezők a bankok számára is hitelkeresletet generálnak.
Mindezek eredményeként a szektorban augusztus végéig mind a vállalati, mind a lakossági hitelek tovább növekedtek, ami hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi hét szűk esztendő után – 2016-ot követően másodjára – az idén is két számjegyű az ágazat egészének tőkearányos profitja. A céges hiteleken belül a kis- és közepes vállalkozásokéi növekedtek jelentősebben, a lakossági szektorban a jelzálog- és a fogyasztási hitelek bővültek erőteljesebben.
– Gazdaságpolitikai szempontból fel szokott merülni, hogy nem jelent-e túlzott kockázatot a hitelek ismételt jelentős pörgése.
– Azt gondolom, hogy rizikó mindig van, de túlzott kockázatot nem látok. A bankszektor részben tanult a múlt hibái-ból, tehát óvatosabb, mint tíz évvel ezelőtt, másrészt a nagy sérülékenységet jelentő devizahiteleket kivezették, harmadrészt a bevezetett adósságfékszabályok a jövedelem függvényében korlátozzák a lakosság eladósodottságát, továbbá az MNB által preferált fix hitelek arányának növelése is mérsékli a hosszabb távú kamatkockázatból következő esetleges törlesztőrészlet-növekedést.
– Meddig tartható fenn a mostani bővülési ütem?
– Nemcsak ez évre, de 2018-ra is nagy, négy százalék körüli GDP-növekedéssel lehet kalkulálni. Egy ilyen kis ország kilátásait jelentősen befolyásolják a külső tényezők, de a belső képességeinknek is fontos szerepük van.
A rövid távú külső, világgazdasági körülmények kedvezők, a hazai beruházások növekednek, amit az uniós források felhasználása tovább erősíthet. Az elkövetkező időszak egyik nagy kihívásának tekintem, hogy miként tudjuk lefaragni a termelékenységben meglévő hátrányunkat, hogyan tudjuk az uniós forrásokat úgy felhasználni, hogy azok érdemben járuljanak hozzá a stabil, hosszú távon fenntartható értékteremtéshez, valamint miként tudjuk a termelési lánc olyan szegmenseiben erősíteni a pozícióinkat, amelyek nagyobb hozzáadott értéket teremtenek.
Az ágazat növekedési esélyei mind a makrogazdaság, mind a tőke szempontjából jók, a hazai bankszektor tőkehelyzete nemzetközi összehasonlításban is kedvező. Erős versenyre számítok a jövőben is. A bankok a költségcsökkentés mellett az ügyfélmegtartás, illetve -akvirálás érdekében jelentős technológiai beruházásokat hajtanak majd végre, és azok fognak nyerni, akik az ügyfélélményt a lehető legmagasabb színvonalon tudják biztosítani.
– A bankszektor tavaly hatalmas nyereséget könyvelhetett el, és az idén sem lehet ok panaszra. Vagy nem így látja?
– Nézze, a kétezres évek aranykoráról nem beszélhetünk, és a tavalyi nagy profitabilitás eléréséhez egyedi tényezők is hozzájárultak. Kétségtelen, hogy a rendelkezésre álló 2017-es számok alapján sincs ok panaszra, de jelenleg még nem lehet pontosan látni, hogy az idei teljesítményt szektorszinten mennyire befolyásolták az értékvesztést érintő tényezők. Azt is látni kell, hogy az ágazatnak addicionális befektetési kiadásai is jelentkeznek, elég csak az új szabályozási környezetre, a PSD2-re, a MiFID-előírásokra vagy az azonnali fizetésre gondolni.
– Pesszimista a kilátásokat illetően?
– Erről szó sincs! Az idén és a következő években is a növekedés folytatódását várom a szektortól, de különösen a Gránit Banktól. Úgy látom, a hitelezés területén erősödik a verseny, de bízom abban, hogy a kockázati standardok nem fognak lazulni, a technológiákban pedig az innováció lesz a meghatározó.
– Gyakran hallani, hogy nem eléggé hatékonyak a bankok!
– Az MNB legutóbbi stabilitási jelentésében alapos górcső alá vette a magyar bankszektor versenyképességét, hatékonyságát, s a komplex nemzetközi értékelésük alapján a hazai ágazat finoman fogalmazva nincs az élmezőnyben. A jó hír az, hogy bizonyos területeken, például a banki szolgáltatások minőségét tekintve elég jó a helyezésünk, de a hitelezés terjedelmében, a digitalizációban, a költséghatékonyság terén van hová fejlődni. A képet azonban az is árnyalja, hogy a hazai bankszektor adóterhelése, beleértve a bankadót és a tranzakciós illetéket, az átlagosnál nagyobb, s a hazánkban működő globális cégek elsősorban az anyavállalatukon keresztül és nem a magyar bankrendszerből biztosítják a likviditásukat. Nagyon fontosnak tartom ezért a kis- és középvállalkozások fejlődését. Nemcsak azért, mert számukra a hazai bankszektor szolgáltatásainak az igénybevétele természetes, hanem azért is, mert ők adják a GDP több mint felét, s ők alkalmazzák a dolgozók közel 70 százalékát.
A Gránit Bank egyébként a költséghatékonyság tekintetében lényegesen jobb, mint a magyar bankszektor átlaga. A közel kétszázalékos hazai működési költség/mérlegfőösszeg mutatóhoz képest a hitelintézet 0,9 százalékos szinten működik, és a digitalizáció tekintetében is jól állunk.
– Közben a jegybank azon fáradozik, hogy ösztökélje, élesebbé tegye a versenyt.
– Helyesen, miután a verseny mindig az ügyfél és ezen keresztül a nemzetgazdaság érdekeit szolgálja, a szolgáltatókat pedig jobb teljesítmény elérésére inspirálja.
– Apropó, jegybank! Azt mondják, jó kapcsolatokat ápol az MNB vezetésével. Következtethetünk-e ebből arra, hogy egyetért a monetáris politikai döntésekkel is?
– Mindenkivel jó kapcsolat kialakítására törekszem. Ez részben az egyéniségemből következik, másrészt egy közepes méretű bank vezetőjeként munkaköri kötelességem is. A Magyar Bankszövetség elnökségének tagjaként lehetőségünk van rendszeres időközönként elmondani a véleményünket a kereskedelmi hitelintézeteket érintő kérdésekben az MNB vezetőinek, amit magam is nagyon hasznosnak tartok, de ezeken a megbeszéléseken soha nem merülnek fel egyedi bankokat érintő kérdések, és szerintem minden jelenlévő tudatában van annak, hogy ki határozza meg a szabályokat.
Úgy vélem, az MNB az elmúlt négy évben az inflációscél-követés szabályának a betartása mellett nagyon sok innovatív, proaktív döntést hozott, amelyek érdemben járultak hozzá a magyar gazdaság növekedéséhez, a bankszektor fejlődéséhez, az ország külső sérülékenységének mérsékléséhez. Közgazdászként és bankvezetőként is egyetértek az alapkamat óvatos, lépésről lépésre történő csökkentésével, a Növekedési hitelprogrammal s az ezt kiegészítő ösztönzési projektekkel, a devizahitelek forintra történő átváltásával, azokkal a törekvésekkel, amelyek a lakossági hitelezésben a fix kamatozású hitelek arányának a növelését, a hosszú hozamok mérséklését célozzák, hogy csak a legfontosabb monetáris politikát érintő kérdéseket említsem.
– Közismert az is, hogy a gazdasági tárca vezetőjével szintén jó a viszonya, és személyesen ismeri a miniszterelnököt. Ha találkozik Orbán Viktorral, Varga Mihállyal, kritikát is meg szokott fogalmazni feléjük?
– A bankban 2013 óta tulajdonos a magyar állam, a tulajdonosi jogokat a nemzetgazdasági tárca vezetője gyakorolja. A miniszter úrral mint a részvényesi jogok gyakorlójával időnként módom van találkozni, de semmivel sem többet, mint más tulajdonossal. A kapcsolatunkat a kölcsönös tisztelet és transzparencia jellemzi, annak hangsúlyozása mellett, hogy tisztában vagyok a két pozícióból eredő különbséggel.
A miniszterelnök urat valóban személyesen is ismerem, hiszen helyettes államtitkárként dolgoztam az első általa vezetett kormányban, de vele bankvezetőként különböző szakmai programokon, más irányítókkal együtt szoktam alkalmanként találkozni, és ezek az események nem alkalmasak elmélyült beszélgetésre.
A kritikákat illetően általánosságban az a véleményem, hogy egy konzervatív bankár a véleményét vagy jobbító szándékú észrevételeit egyébként se a sajtón keresztül mondja el.
– Mi a magyar gazdaság neuralgikus pontja?
– A legfontosabb kihívás az, hogy az uniós források csökkenése vagy esetleges megszűnése esetén is képes legyen a gazdaság a felzárkózásra, az átlagosnál gyorsabb növekedésre. Szerintem ennek egyik záloga a versenyképesség javítása, és úgy érzékelem, hogy ezt a kormány is fontosnak tartja, hiszen nemrég megalakította a Nemzeti Versenyképességi Tanácsot. A Magyar Közgazdasági Társaság főtitkáraként törekszem arra, hogy a termelékenységgel, növekedéssel, versenyképességgel kapcsolatos témákat minél szélesebb körben megvitassuk, és az esetleges javaslatainkat eljuttassuk a döntéshozók számára is. A jelenlegi felmérések szerint a hazai kkv-k termelékenysége durván a harmada a hazánkban működő nagy cégekének, az exporton belül a hazai hozzáadott érték aránya szintén lényegesen alacsonyabb az uniós országok átlagánál, és hiány van a felkészült, képzett munkaerőből is. Szóval az oktatási rendszer fejlesztésével párhuzamosan a jelenleginél erősebb, versenyképesebb, termelékenyebb kkv-szektorra van szükség. Az ehhez szükséges banki finanszírozás rendelkezésre áll, de csak hitelképes cégeket szabad a szektornak hiteleznie, ezért a garanciaintézményeknek a jövőben is fontos szerepet kell szánni.
– Magyarország tőke- és technológiaszegény gazdaság a nyugati uniós államokhoz képest. Ezen a téren milyen „piruláink” lehetnek?
– Egyre több kutatás erősíti meg, hogy ma már nem a tőke és a munkaerő, hanem sokkal inkább a fejlett technológiák alkalmazása biztosítja a hosszan tartó, stabil gazdasági növekedést. A technológiai fejlesztések híve vagyok. Azt vallom: hosszabb távon Magyarországnak tudásalapú gazdasággá kell válnia.
– Jövőre országgyűlési választások lesznek. Rejlik-e ebben gazdasági-pénzügyi kockázat?
– Természetesen minden választásban van rizikó, de a 2018-as esztendőben nem látok gazdasági-pénzügyi kockázatot. Az ország gazdasági, pénzügyi helyzete kedvező, a bankrendszer erős, így szakpolitikai kérdésekben túl nagy vitákat sem tapasztalok. A munkanélküliség szintje alacsony, az adósságállomány mérséklődik, az ország külső sérülékenysége jelentős mértékben csökkent, a költségvetési hiány az uniós kulcsszint alatt van. Úgy tűnik, így lesz jövőre is.
Névjegy
Hegedüs Éva (60) a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója, a Magyar Bankszövetség elnökségének a tagja, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára, két gyermek édesanyja.
A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, kiváló minősítéssel. A hitelintézeti szektorban 1997 óta tölt be vezető pozíciót. 2002-től négy éven át az OTP Bank lakossági üzletágát irányította és az OTP Lakástakarékpénztár elnöke volt. 2010-ben vállalta el a Gránit Bank vezetését.
Bankvezetői teljesítményét a szakma 2015-ben a MasterCard – év vezérigazgatója elismeréssel, míg a Business Worldwide nemzetközi üzleti lap Az év vezérigazgatója – Magyarország címmel jutalmazta, az idén pedig a Magyar Gazdaságért Díjat vehette át Varga Mihály nemzetgazdasági minisztertől.
A Gránit Bank üzleti és innovációs teljesítményét elismerve a bankot a Figyelő TOP200 2017-ben az év pénzintézetévé választotta, s a hitelintézet a múlt esztendő után ismét elnyerte Az év leginnovatívabb pénzintézete címet a Mastercard – az év bankja 2017 versenyen.
Borítófotó: Pictorial Collective
Megjelent a Figyelő 2017/48. lapszámában.
