A történet nem új. Haraszti Miklós ex-szdszes politikus az év elején körbehaknizta a balliberális médiát ötletével, hogy az ellenzéki pártok még a 2018-as országgyűlési választás előtt kényszerítsék ki a választási rendszer arányosítását. A nyomást úgy fokozná, hogy a követelés kormánypárti elutasítása esetén a teljes ellenzék bojkottálja a választást. Eddig az ötlet.
Az ellenzéki pártok nem nagyon lelkesednek az ötletért, ugyanis mindegyik győzelemre játszik. A magyar választási rendszer már 1990 óta a legerősebb pártnak kedvez, és a kormányozhatóság érdekében többletmandátumokat juttat. Egy arányos rendszerben ráadásul a mostani támogatottság mellett nagyjából ugyannyi, vagy akár még kevesebb mandátumra is számíthatna az ellenzék, hiszen egy arányos rendszerben — mint például Dániában, Hollandiában, vagy Izraelben — alacsonyabb a bejutási küszöb, és törpepártok is mandátumhoz jutnak.
Haraszti Miklós elhalt ötletét Gulyás Márton “zenésítette” meg. Miután egy eldobott festékesdoboz miatti őrizetbe vétel ürügyén “hőssé” avanzsált, rögtön politikai mozgalmat hirdetett, ami egészen véletlenül a választási rendszer arányosítását tűzte zászlajára.
Az “aktivista” menetrendet is adott: Augusztus 20-án hirdeti ki követelését, amit az ellenzéki pártoknak előbb meg kellene megvitatniuk, majd a közös álláspontot ismertetik a Fidesz-KDNP pártszövetséggel. A kormánypártok az év végéig kapnának határidőt a javaslat elfogadására, és a választási törvények — kétharmados, azaz a kormánypártok és az ellenzék többségének egyetértését feltételező — módosítására.
A kezdeményezés kudarcát már az borítékolja, hogy az MSZP legkésőbb 2016 novembere óta következetesen azon az állásponton van, hogy előbb nyerni akarnak, s csak azt követően módosítanák a választási rendszert.
Mások is amellett érvelnek, hogy a jelenlegi szisztémán belül kell(ene) a Fideszt legyőzni, amihez persze az ellenzéknek jobb ajánlatot kéne tennie a magyar társadalomnak.
Megint mások — szintén a jelenlegi rendszeren belül — a közlekedő edények elméletét hívják segítségül, így az ellenzék megerősödése (például a Jobbik és a balliberális “összefogás” egyharmada-egyharmada) automatikusan elütné a Fideszt a parlamenti többségtől.
Közismert, hogy az ellenzéki térfélen az LMP és a Momentum is elszánt az önálló indulásra. Előbbi még, utóbbi már elhiszi magáról, hogy átugorja az 5 százalékos bejutási küszöböt. A Jobbik pedig egyedül akar nyerni, a balliberális értelmiség felé tett újabb lépés tovább olvasztaná a néppártosodással szemben már eddig is gyanakvó törzsszavazói bázist.
A fenti jelek alapján nem nehéz borítékolni, hogy Gulyás Márton választási mozgalma már azelőtt megbukott, mielőtt elindult volna. Innen szép nyerni! — mondja a pesti mondás.
