A XX. század végének, a XXI. század elejének egyik legdivatosabb globális trendje az ESG, a fenntarthatóság. Azonban, mint általában minden ilyen világtrend esetében lenni szokott, kis túlzással élve mindenki azt ért rajta, amit akar. Mára eljutottunk oda, hogy szinte teljesen értelmetlen használni, annyiféle jelentése van. A rövidítés (environmental, social, governance) eredete 2004-re nyúlik vissza, akkor alkalmazta elsőként egy ENSZ-jelentés. Divatossá botrányok és katasztrófák által vált – ilyen volt például az Exxon Valdez olajszennyezése.
Gonosz szektorok
Az üzleti világ azonban lassan vette át. A Pimco alapkezelő elemzése szerint 2005 és 2018 májusa között a vállalatok gyorsjelentéseinek mindössze az egy százaléka használta a kifejezést. 2021 májusára ez az arány 20 százalékra nőtt. Az ESG-s invesztíciók mára a befektetési ipar legdivatosabbjaivá váltak. A Morningstar analízise alapján az ESG-alapokban tavaly 2,7 ezer milliárd dollár tőke volt. Az alapkezelők igyekeztek kiszolgálni a tömegigényt; a legkülönbözőbb témákat találták ki, amelyekkel tőkét csábíthattak az alapokba. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a „gonosz” szektorok kiátkozása is – tipikusan ilyen volt a fegyvergyártás vagy a dohányipar. A tiszta energia viszont sztár lett, mint ahogy mindenféle olyan ágazat, amelyet így vagy úgy, de el lehetett adni pozitív üzenetű társadalmi vagy környezetvédelmi területen. Ez a divat – mint mindegyik – persze megteremtette a visszásságokat is. Elterjedt a zöldre mosdatás, a greenwashing, amikor egy cég a divathullámra felülve megpróbálta magát környezettudatosabbnak feltüntetni a valóságosnál.
Fordulópontot jelenthet ebben ez év május 31., amikor a német hatóságok megszállták a DWS vagyonkezelő és többségi tulajdonosa, a Deutsche Bank irodáit – a gyanú pontosan a zöldre mosdatás volt, a befektetők tudatos félrevezetése. Desiree Fixler, a DWS korábbi vezérigazgatója, aki az egész botrányt kirobbantotta, úgy véli: az ESG immár a bürokraták és a marketingesek kezébe került, akik olyan mértékben hígították fel, hogy ma már alig jelent valamit. Az orosz–ukrán háború még jobban kiüresítette a fogalmat, rávilágított az abban rejlő ellentmondásokra. A szankciók morális szempontjai (governance) a fontosabbak, vagy a környezetvédelem? Ha az előbbi, akkor a fogyasztók kénytelenek lesznek sokkal drágább, nagyobb költséggel előállított energiát vásárolni. Érték és etika ütközik össze. Az orosz olajról való leállás újra szükségessé teszi a korábban kiátkozott szén felhasználását. A Moszkva elleni szankciókat morálisan helyesnek tartja a Nyugat, de ezt csak azon keresztül érhetik el, ha újra teret adnak – legalább az átmenet idejére – a szénnek, valamint drága és környezetszennyező módon – tengeri tankhajók által szállítva – vásárolják meg a kieső orosz, csővezetéken érkező olajat.
A nemzetvédelmi etikus
Az Ukrajnának való fegyverszállítást a Nyugat etikusnak tartja. Így az ESG-be hirtelen bekerül egy korábban páriának tartott szektor. A bankok és a befektetők pár éve még messziről kerülték a védelmi ipari részvényeket, befektetéseket, mondván: az ellenkezik az ESG előírásaival. Ugyanakkor egy kormányzat, egy vállalat (governance) számára a biztonság, a kockázatkerülés alapvető fontosságú. Kiváló példa erre a svéd SEB bank, amelynek a fenntarthatósági szabályzata előírta, hogy tilos olyan cégbe fektetni, amely árbevételének 5 százaléknál nagyobb része a védelmi iparból származik.
Az élet azonban közbeszólt: ez év áprilisától már nem tabu a fegyvergyártás. Az orosz–ukrán háború világszerte biztonsági aggodalmakat vet fel – főleg Európában –, az ESG biztonsági értelmezésében így ismét megjelent a hadiipar. A fenntarthatósághoz biztonság szükséges, a biztonsághoz pedig fegyverek. A probléma lényegét Artis Pabriks lett védelmi miniszter fogalmazta meg a legjobban, amikor kiakadt azon, hogy a svéd bankok nem adnak hitelt egy lett hadiipari társaságnak, etikai kifogásokra hivatkozva: „Nagyon dühös lettem. Hogy fejlődjön így az országunk? A nemzet védelme ne lenne etikus?”
Pálfordulás
Gondok vannak az energia megítélésével is. A BlackRock és a Vanguard – kettejük összesen 18 ezer milliárd dollár értékű vagyont kezel – két korábbi álláspontjának teljesen ellentmondó nyilatkozatot tett májusban. A Vanguard közölte, hogy újra lehetővé teszi a befektetéseket fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektekbe. A BlackRock pedig bejelentette, hogy a közgyűléseken keresztbe tesz a klímaaktivista lobbistáknak, akik szeretnék leállítani az energiacégeknél az új olaj- és gázmezők feltárását.
Mindez már csak azért is pikáns, mert Larry Fink, a BlackRock vezérigazgatója évek óta veri a tamtamot a fenntartható befektetésekért, és vállalatát az energiaátmenet egyik központi szereplőjévé óhajtotta tenni. Az aktivisták persze amiatt aggódnak, hogy az iparág egyik legnagyobb szereplőjének a pálfordulása a kisebbek számára is irányadó lesz, így a károsanyag-kibocsátás radikális csökkentése lelassul, esetleg le is kerül a napirendről. Az orosz–ukrán háború nyomán kialakuló olajpiaci bizonytalanság, az egekbe szökő árak, az olajcégek marzsának a megnövekedése túlságosan jó befektetési lehetőségeket kínál. Ilyenkor azért a legzöldebb zöldalapnál is elgondolkodnak azon, miként lehetne az olajszektort is zölddé varázsolni – legalább a szavak és a befektetési stratégiák szintjén.
Borítókép: AFP
