Az elmúlt évben mi nem azon aggódtunk, hogy nincs meg a házi feladat, hanem, hogy nincs meg az iskola. Kinek ártott ez a 400 diák? Kinek szúrjuk a szemét? Kinek érdeke, hogy a mi bőrünkön mutassa meg, hogy be lehet zárni egy magyar iskolát? Kik vagytok ti, akiket zavarunk? Nem hagyjuk, hogy csúfot űzzenek belőlünk és szüleinkből! Nem hagyjuk, hogy meghurcolják tanárainkat és diáktársainkat, nem hagyjuk az iskolát! Ezeket a sorokat nem a több ezer fős marosvásárhelyi tüntetés transzparensein lehetett olvasni, hanem Nagy Henriettától, a megsemmisülés küszöbére sodort Római Katolikus Teológiai Líceum 12. osztályos tanulójától idézzük, mert ez volt a legdrámaibb, a magyar iskola utóbbi egy évének kálváriáját összefoglaló beszéd.
A mintegy háromnegyed órás demonstrációt – amelyet Jakubinyi György gyulafehérvári érsek hirdetett meg, és támogatta mindegyik történelmi egyház, valamint az erdélyi magyar politikai pártok, szervezetek – korlátozottan engedélyezte a Dorin Florea vezette polgármesteri hivatal, így a tüntetők csak a Maros megyei kormánymegbízotti hivatal előtti parkban és a járdán tartózkodhattak.
Tiltakozó beszédében az érsek kifejtette, hogy az egyházi iskola alapítása kiemelten fontos a közösségnek, s bár Románia alkotmánya garantálja a szabad iskolaválasztás jogát, és kormánya értéknek tekinti az egyházi iskolák újraindulását, mégis a két éve újraindult iskola működését akadályozzák. Reményét fejezte ki, hogy a bukaresti kormány „nem fog elmenni annak a közösségi akaratnak folyamatos és most is történő kinyilvánítása mellett, hogy ennek az iskolának működnie kell”.
A tüntetésen Kapás Barna olvasta fel a szülők kiáltványát, amelyben kijelentették: azt várják az oktatási minisztertől, hogy kormányhatározat vagy miniszteri rendelet által biztosítsa az iskola működését. A szülői közösség kifejezi: elegük van a hárításból, a hazugságból, a halogatásból, elegük lett abból, hogy az oktatási miniszter, a megyei kormánymegbízott (prefektus) és a tanfelügyelő egymásnak ellentmondó cselekedeteket és kijelentéseket tesz, félrevezetve diákokat, szülőket, tanárokat és az egyház képviselőit. A szülők közölték, elegük van a bizonytalanságból, abból, hogy az iskola helyzete három nappal a tanévkezdés előtt is tisztázatlan, miközben a szülők jóhiszeműen íratták gyermekeiket olyan osztályokba, amelyeket hivatalosan az oktatási minisztérium jóváhagyásával hirdettek meg.
A több ezres tömeg a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárta a tüntetést.
A román hatóságok bírósági határozatok mögé bújva próbálják magyarázni, hogy miért nem működtethet saját épületében az egyház magyar katolikus iskolát, miközben az épületben bérlőként ott van egy román gimnázium. A pereket az iskola épületéhez ragaszkodó román szülők és a polgármester indította el, és a korrupcióellenes ügyészség is vizsgálatot indított, arra hivatkozva, hogy a korábbi román főtanfelügyelő jogellenesen hozta létre a magyar egyházi tanintézményt. Ezt a döntést érvénytelenítette a bíróság, noha a magyar iskolát két éve a marosvásárhelyi önkormányzat hozta létre, s ez a határozat máig érvényben van. És lehetne még folytatni a különböző jogi csűrés-csavarásokat, tény, hogy a cirkuszt elindító románok úgy vélik, jogukban áll magyar történelmi egyházi épületben iskolát fenntartani, míg a magyaroknak nincs. Hát ez a probléma.
És ha kiáll a Magyarország a sérelmet szenvedő nemzetrésze mellett, amit határozottan meg is tett (például a román nagykövet külügyminisztériumi berendelésével), akkor a magyar kormányt az a vád éri Bukarestből, hogy a marosvásárhelyi iskola ügyét magyarországi kampánytémaként használja. És megsértődik Bukarest, hogy Magyarország esetleg nem támogatja Románia OECD-tagságát. E logika szerint nyilván azóta is kampány van Magyarországon, amióta a román állam nem érvényesíti saját törvényét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának a létrehozásáról, vagy amióta leállította a magyar történelmi egyházak ingatlanainak visszaszolgáltatását, vagy amióta visszavonta az UNESCO-nak tett javaslatát, hogy a csíksomlyói búcsú legyen a világörökség része. Az is biztosan a magyarországi kampány része, hogy Románia a minap az Európai Unió Bíróságán támadta meg az Európai Bizottságot, amiért bejegyezte az európai kisebbségek jogvédelméről szóló, az RMDSZ és a FUEN által indított polgári kezdeményezést.
De biztosan több mint egy évtizede is kampány volt Magyarországon, amikor a román kormánykoalíció a saját kormánya által elfogadott kisebbségi törvénytervezetet gáncsolta el, mert az tartalmazta a kulturális autonómia intézményét. És 1998 őszén is, amikor Magyarország és az erdélyi magyarság ígéretet kapott, hogy az 1950-es évek végén megszüntetett kolozsvári Bolyai Egyetem helyett létrehozzák az állami fenntartású Petőfi-Schiller magyar-német egyetemet. Magyarországon mindig kampány van? De hol van az iskola?
Borítókép: MTI/Boda L. Gergely
