Szokatlan körülmények között hosszabbították meg Märcz Tamás szerződését a magyar férfi vízilabda-válogatott élén, de a lényeg, hogy a helyén maradt.
„Új helyzetet teremtett, hogy egy évvel később lesz a tokiói olimpia, de örülök, hogy befejezhetem a munkát, amit három és fél éve elkezdtünk”
– mondta a Figyelőnek a szakember. Hétfő óta készül teljes kerettel a válogatott, amelyet tizenhat mezőnyjátékos és négy kapus alkot. A szövetségi kapitány emlékeztetett: túl vagyunk egy sikeres Európa-bajnokságon, ahol működött a csapat, így reálisan ebből a körből kell kikerülniük a Tokióba utazóknak. Ugyanakkor nemcsak ezt a húsz játékost figyeli, például egy 20-22 éves fiatal bőven fejlődhet annyit a következő 14 hónapban, hogy számolni kelljen vele.
A 2021-re halasztott tokiói olimpia kapcsán Märcz Tamás úgy fogalmazott, hogy „együtt volt a csapat, jó pillanatban ért volna minket az eredeti lebonyolítás, mégis lehetőségként tekintek a plusz egy évre”. Úgy látja, sokat segít, hogy megvan a kvóta, nem maradt kérdőjel, hogy mikor, hol kell kvalifikálni. A konkurens csapatok közül például a horvátok, a montenegróiak, a görögök ezt nem mondhatják el magukról. Az a terv, hogy a már szintén biztos résztvevő olaszokkal, szerbekkel, spanyolokkal együtt készüljenek, míg mások selejteznek. A januári Eb-aranyról a kapitány elmondta: amikor indulnak majd az olimpiára, már távolodó emlék lesz, de még mindig ők lesznek az utolsó nagy esemény címvédői, hiszen addig újabb világ- vagy Európa-bajnokságot nem rendeznek. „Ebből még akkor is profitálhat a magyar válogatott, de önmagában ettől nem lehet olimpiát nyerni” – tette hozzá.
Letaglózta a vízilabdarajongókat a hír, hogy szövetségi kapitányként Märcz Tamás elődje, Benedek Tibor bejelentette: visszavonul a vízilabdától. „Szomorúan, de tudomásul vettem a döntést, Tibor hatalmas űrt hagy maga után. Mindketten a VII. kerületben laktunk, és a KSI-ben pólóztunk, így gyakran utaztunk együtt a 4-6-os villamossal a Komjádi felé. Két évvel idősebb nálam, már ekkor, 13-14 évesen felnéztem rá, példakép volt. Az egész pályafutása előttem, mellettem zajlott, akkora sportember, akit csak a legnagyobbak között lehet említeni. Olaszországban is közel éltünk egymáshoz Ligúriában, én a Savonában játszottam, ő a Pro Reccóban, gyakran találkoztunk. Később a Reccóban együtt játszottunk, csodás emlék. Szövetségi kapitányként szintén maradandót alkotott, láttam, milyen aprólékosan készítette fel a csapatot egy-egy ellenfélből. Magasra tette a mércét, igyekszem idővel én is olyan örökséget hagyni magam után, mint Benedek Tibor, vagy előtte Kemény Dénes” – mondta a szakvezető.
A teljes interjú a Figyelő 2020/20. számában olvasható
(Borítókép: Kovács Tamás / MTI)
