Tiszteletbeli magyar, legalábbis Kispesten és Dunaszerdahelyen biztos az, hiszen tavaly megnyerte a budapesti csapattal a magyar bajnokságot, és idén harmadik lett a Felvidéken az FC DAC 1904 gárdájával.
De azt se felejtsük el, hogy Rossi sem képes csodákra. A Budapest Honvéd csapatához – a teljes ismeretlenségből – 2012-ben érkezett, és az akkori idényben 3. helyezettek lettek. Viszont a következő évek inkább kínszenvedésnek bizonyultak: 2013-14-ben csak a kilencedikek voltak, 2014-15-ben pedig csak a 13. helyet csípték el. Aztán a nyolcadik helyre értek be, ezért is volt nagy meglepetés, hogy a 2016-17-es idényben a Kispest lett a bajnokcsapat Rossi irányításával.
Ezeket az eredményeit látva Rossiról kijelenthető, hogy igazi harcos, kitartó fickó, és nem adja fel. De az is kiderült róla, hogy nagyon kedveli a magyarokat.
A Kispesttől ugyanis Dunaszerdahelyre, a “felvidéki Fradihoz”, az FC DAC 1904 csapatához szerződött, ahol rögtön a harmadik helyen zárta az idényt. A szlovákiai magyarok is büszkék tehát Rossira, aki most elvállalta a magyar szövetségi kapitányi posztot.
Már Bernd Storck távozása után felmerült a neve, de csak pletyka szintjén. Ő viszont egyértelművé tette, hogy elvállalná a feladatot. Így nem is lett volna szükség a Georges Leekens-féle kitérőre, amelynek során a felkészülési meccseken három vereséggel és egy döntetlennel zártunk. Ami még ennél is kiábrándítóbb, hogy sajnos játék az nem volt.
Csakhogy Rossinak nem lesz ideje a próbálgatásra: a jelenlegi állás szerint szeptember 8-án rögtön tétmeccsel kell kezdenie a Nemzetek Ligájában, méghozzá idegenben, Finnország ellen kell mindent beleadni. Ezután három nap múlva érkeznek majd a görögök zárt kapus meccsre Budapestre.
A helyzet tehát nem könnyű, Rossi érkezése már-már a Dárdai-effektust idézi. Nem véletlenül, hiszen az olasz és Dárdai Pál karaktere nagyon hasonló, értik és beszélik a játékosok nyelvét (bár Rossi még mindig keveset tud magyarul), de legfőbb ismertetőjelük az elszántság és a mindenáron való győzni akarás.
Rossi mindezt ugyanúgy átragaszthatja a játékosokra, ahogy Dárdainak sikerült, és ez döntő lehet. Sok szakértő szerint nem is taktika, hanem a pszichológia, az emberi kapcsolatok minősége a döntő a válogatott életében.
A siker persze sosem garantált, de a magyar szurkolóknak a siker egyértelmű akarása is már-már óriási pozitívum, hiszen van végre kiben bízni. Rossi tudja ezt, és ha sikeres lesz, nem csak Kispesten és Dunaszerdahelyen lehet tiszteletbeli magyar. Vagy tán egészen az?
