A pénzügyminiszter egyebek mellett azt említette meg a nagy hitelminősítő cégek véleményéből, hogy erős a magyarországi bankrendszer, feszes a munkaerőpiac, az államadósság csökken, a monetáris és fiskális politika pedig együttműködik, ami csökkenti az inflációt. A hitelminősítők ugyanakkor három veszélyre, kockázatra is rávilágítottak. Szerintük bekövetkezhet, hogy elzárják az energiacsapokat az orosz–ukrán háború miatt, ezért tovább kell csökkenteni az ország energiafüggőségét, miközben az is kockázatot jelent, ha a háború eszkalálódik, vagy lokális marad. Ezenkívül az Európai Unióval fennálló vitáink is gondot okoznak, főleg, hogy ez a polémia már bő egy éve tart. A hitelminősítők szerepe leginkább egy tükörhöz hasonlítható: egyrészt az adott ország képet kap arról, hogy milyennek látják a működését, gazdasági állapotát, mennyire ítélik kockázatosnak az államadósságát. Fontos ugyanis, hogy a pénz- és tőkepiacok kitüntetett figyelemmel kísérik ezen intézetek értékeléseit. A globális minősítők piacát három nagy cég dominálja: a Standard & Poors, a Moody’s és a Fitch Ratings. Mindegyiknek megvan a maga módszertana a jelentés elkészítésére.
Ezért van még mindig szükség a hitelminősítőkre
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője úgy érvelt, hogy egy adott ország (az úgynevezett szuverén adós) vagy vállalat hitelminősítése meghatározó az adott adós hitelköltségeinek szempontjából. Minél magasabb besorolású a hitelminősítés, annál jobb az adós hitel-visszafizetési képessége, így jellemzően arányosan olcsóbb az eladósodás költsége, alacsonyabb kamatot kell utána fizetni. Ha változik a hitelminősítés, az adóssal kapcsolatos piaci kockázatok, az úgynevezett kockázati felárak is elmozdulnak. Jelentős különbség azonban, hogy miközben a hitelminősítést évente legfeljebb néhány alkalommal vizsgálják felül, addig a pénzügyi piacok folyamatosan, napi 24 órán keresztül mondanak ítéletet az árazásukkal. Akkor mégis miért van szükség a hitelminősítőkre? A képlet egyszerű: aki kölcsön ad (egy országnak, intézménynek, vállalatnak), csak korlátozott ismeretekkel rendelkezik arról, hogy a hitelt felvevő milyen pénzügyi helyzetben van, és még ennél is fontosabb, hogy miként alakulhat a hitel visszafizetésére vonatkozó képessége a jövőben. Minden hitelminősítőnek megvan a maga módszertana a hitelminősítés elkészítésére.
A szuverén adósok (államok) esetében kitüntetett szerepe van a közpénzügyek állapotának és az ezzel kapcsolatos várakozásoknak, a külső egyensúlyi mutatók alakulásának, a gazdaság szerkezeti minőségének és a növekedési kilátásoknak, de a politikai és a különböző intézményi tényezőknek is. A különböző hitelminősítők különböző szemüvegen keresztül vizsgálódnak, a minősítések pedig olyanok, mint az osztályzatok az iskolában, csak sokkal több fokozattal (nagyjából 25-tel) rendelkeznek. A legjobb minősítés a tripla A, amely mellé még egy, a kilátásokra vonatkozó jelző is társul – ez lehet pozitív, stabil vagy negatív, arra utalva, hogy a következő változtatás milyen irányú lehet. Az első vízválasztó az, hogy a befektetésre ajánlott kategóriába tartozik-e egy adós, vagy a spekulatívba. A befektetésin belül is megkülönböztetünk három csoportot: a nagyon magas, a magas és a jó besorolásokat.
Ma már nincs akkora jelentősége a hitelminősítésnek
Magyarország adósbesorolása mind a három nagy hitelminősítőnél a befektetésre ajánlott kategóriában van, igaz, annak az alsó harmadában. A Standard and Poorsnál a magyar adósságbesorolás még éppen a befektetői kategória határán van, hat fokozattal a cseh, öttel a szlovák és hárommal a lengyel alatt, egy szinten a románnal, de eggyel a szerb fölött. A Moody’s és a Fitch Ratings ennél egy fokozattal jobbra értékeli a magyar adósságkockázatot.
Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza szerint a 2007–2008-as válság során kiderültek a tükör hibái: a hitelminősítők kockázatmentesnek ítélték meg a valóságban egyébként kockázatos amerikai eszközöket. Felmerül a kérdés, ki tudja megítélni, hogy görbe-e a tükör. Nos, ez legfeljebb utólag derül ki, mint az a 2007–2008-as gazdasági krízis példáján is bebizonyosodott.
Ma már nincs akkora jelentősége a hitelminősítésnek
Ma már nincs akkora jelentősége a hitelminősítésnek, mint régebben. Ugyanakkor elemzői és médiaoldalról mindig van érdeklődés, és ezért a befektetők is figyelik a minősítéseket. Egyes befektetési alapok szabályzata tiltja, hogy bizonyos szintnél rosszabb (például úgynevezett bóvliban lévő) eszközöket vegyenek. A hitelminősítés befolyásolhatja egy-egy eszköz vagy éppen az adott ország valutájának árfolyamát is. Gond, hogy a hitelminősítők sokszor csak késve reagálnak a kockázatosság változására: akkor minősítenek le, amikor már fel kellene minősíteni – erre is láttunk már példát, akár Magyarország esetében is.
Borítókép: Fotó/ Europress/AFP
