Mimózalelkek gyakorta pironkodva ejnye-bejnyéznek az Országgyűlésben – miként fogalmaznak – elharapózott, a Házhoz méltatlan hangnem miatt. Nekik ajánlom őszinte szeretettel a Tisztelt Ház humora! című örökbecsű, 1943-as kötetet, amelynek szerkesztői a képviselőházi naplókból gyűjtöttek ki a kiegyezéstől napjaikig elhangzott ironikus felszólalásokat, bemondásokat. Nézzük, hogy állunk mai napság a méltatlan, avagy ironikus hangnemmel.
A legviccesebb, bizonnyal az ellenzék görcsös akarnoksága, amint váltig bizonygatja: oda a magyarországi demokrácia, akár az egészségügy és az oktatás. Teszik mindezt a képviseleti demokrácia legfontosabb fórumán, a parlamentben, szabadon.
Vona Gábor megvallotta: sokat tanult, még polgári körösként a miniszterelnöktől, például, hogy nem szabad elveszíteniük a méltóságukat. Akad még tanulnivalója, az neki ugyanis látványosan sikerült, amikor egykori radikális programjának hátat fordítva, a Cukibbikon kívülről jövő terv végrehajtásába fogott. Vagy, miként Orbán Viktor fogalmazott: mióta eladta a pártját, a nyakán póráz van, a póráz a gazdi kezében.
A cukisodás egyetlen hozománya, hogy a nem oly távoli múltban lekommunistázott, lehazaárulózott pártok, amelyek lépten-nyomon lenácizták a Jobbikot, na azok keblükre ölelték a tékozló fiút.
Szél Bernadett doktornő átvette az ellenzéki stafétát, mert annyira nem lehet más a politika, hogy hagyná azt a földre hullani, s haragos hangon oktatás- és egészségügyezett. Imigyen papolt: a magyar emberek kemény harcot vívnak gyermekeikért, családjukért, munkájukért, megélhetésükért, egészségükért, de a kormány nem velük foglalkozik, hanem a „sátáni” Soros-tervvel. A képviselő asszony eztán jegyzeteibe pillantott, s a kórházak áldatlan állapotának okát tudakolta a miniszterelnöktől.
Bizony, a stafétát átvevőnek fel kell mondania a leckét: 1. Soros-terv nincs. 2. mindenért a kormány a felelős. Például a megnövekedett kórházi fertőzésekért, vagy a mennyezetről aláhulló patkányért. Orbán Viktornak tehát nem a nem létező Soros-tervvel kellene hadakoznia, hanem klórvizes vederrel járva kórházainkat, kézmosásra buzdítani orvosainkat, majd pedig az álmennyezet takarta csövek közt patkányt irtania.
Ezek helyett a miniszterelnök felolvasta a tényeket: négy esztendő alatt 724 ezerrel többen álltak munkába, 88 százalékkal nő a ciklus végéig a minimálbért, 500 milliárdot költött egészségügyre és 400 milliárdot ágazati bérfejlesztésre a kabinet.
Végül Szél Bernadett elárulta, hol gyülekeznek a stafétafutók. A falakon túl. Ugyanis, mint mondta, a falakon túl az egész ellenzék mozgósít Orbán ellen.
Hajrá! Mert ugye, egységben az erő. Ha a sok törpepárt összekapaszkodik, legalább néhány átbukik a parlamenti küszöbön. A küszöbön túl, a falakon belül aztán újra egymásnak esnek. Mert gondoljunk csak bele, miféle eszmei harcokat kellett sutba vágniuk, hogy posztkommunisták, neonácik, zöldek, liberálisok együtt keljenek hadba Orbán ellen.
A nagy kérdés, mit szólnak ehhez választóik, vajon ők is sutba vágják meggyőződésüket, világszemléletüket?
Borítófotó: MTI/Máthé Zoltán
