“Nem igaz, hogy a Fidesz választáson nem győzhető le. Legyőzhető. Kétharmaddal is”. Így nyitja értekezését Elek István. A portálon aktív vita folyik arról, hogy választási bojkott legyen, vagy éppen nagy összefogás. Sok-sok érvet, érvfélét lehet hallani egyik-másik szcenárió mellett, ellen. Elek legutóbbi írásában előkerülnek számítások is, hogyan, hány párt, milyen felosztásban tudna nyerni. Azonban a logika több sebből vérzik.
Volt már az összefogásra példa, 2014-ben. Akkor a szétzilált ellenzéki pártok nagy része Kormányváltók névvel indult az országgyűlési választáson, és szerény 25 százalékot ért el. Vicces ez abban a tekintetben, hogy az összefogás előtti felmérések eredményei alapján 30 százalék, és picivel a feletti tartományban volt összeadott támogatottságuk. Ez annak köszönhető, hogy a választók még a saját pártjukra sem fognak szavazni, ha azok elárulják őket és önmagukat is. Tehát önállóságuk és elveik feladása rossz taktika. Ennek 4 éve a Jobbik és az LMP örülhetett, hiszen megőrizve függetlenségüket, előbbi a választások után nem sokkal a legerősebb ellenzékké válhatott a közvélemény-kutatók szerint. Az LMP pedig, annak ellenére, hogy keményen rezgett a léc, bejutott a parlamentbe. "Vajon miért lenne ez most másképp?" – merül fel bennem a kérdés.
Nézzük meg Elek István okfejtését! “Átmeneti koalíciról” és erre épülő kampányról ír. Kifejti többek között, hogy mivel háromosztatú a jelenlegi ellenzék, három országos listát állíthatnának fel, úgy, hogy az egyéni körzeteket elosztják. Hogyan máshogyan, mint egy ellenzékit indítva a kormánypárti jelölttel szemben. Tehát a 106 egyéni körzetben el kell érni, hogy egy ellenzéki és egy kormánypárti jelölt szálljon harcba. Magyarra lefordítva, azok, akik a választási rendszer igazságtalanságát emlegetik, most egy kénszerhelyzetet javasolnak, amelyben csak két opció közül választhat a szavazópolgár. Magyarul elvennék tőlük a szabad választás lehetőségét (nem a választójogot), mivel redukálják a jelöltek számát. Enyhén szólva is felmerül egy-két demokráciával kapcsolatos kérdés. Arról nem is beszélve, hogy az összefogást alkotó pártok szavazóbázisában számos a törésvonal. Több közvélemény-kutatás is bebizonyította ezt. Példának okáért, az LMP szavazóbázisának igen nagy része teljesen elítéli Vona Gábort és a Jobbikot, de eléggé elhatárolódik Gyurcsány Ferenctől is. A Századvégtől kezdve a Republikon Intézetig bezárólag minden meghatározó közvélemény-kutató hasonló megállapításokra jutott.
Ennél a pontnál szokott előkerülni a választói részvétel és a bizonytalanok kérdésköre. Előbbivel kapcsolatban mindig hallhatjuk, hogy 70 százalék felé kell tornászni, és akkor az már félsiker. És miért? Mert az ellenzéki értelmiségiek állítása szerint a bizonytalanok, akiket nem tudnak a közvélemény-kutatók mérni, mert nem válaszolnak, valószínűleg az ellenzékre szavaznának. De. Emlékezhetünk a 2016-os amerikai elnökválasztásra, amelyen a közvélemény-kutatók félremérték a lehetőségeket, és nem tudtak számolni azokkal a bizonytalanokkal, akik addig nem jártak szavazni, illetve nem válaszoltak kérdéseikre. Trump ezeket a főként vidéki embereket sikeresen mozgósította, ami meglepetést okozott. Itthon is releváns lehet ez, hiszen a bizonytalan választópolgárok igencsak kockázat minden fél számára.
Végezetül néhány szót Elek Istvánról, és a hozzá hasonló értelmiségekről. Pályafutása során szerves része volt mind a rendszerváltásnak, mind a kialakuló demokráciának, azonban elvei, értékrendje visszatekintve eléggé megkérdőjelezhetőek: MDF-es képviselőből Fidesz párttag lett, sőt Orbán Viktor miniszterelnöki tanácsadója. A média helyzete mindig is foglalkoztatta, így lehetett, hogy 2001-ben az induló Heti Válasz főszerkesztője lett. Itt nem úgy jött ki a lépés, ahogy azt ő szerette volna, 2 milliárd forint közpénz eltapsolása után kiesett a bizalmi körből. 2006 májusában még nyílt levelet írt a választást épp elvesztő Orbán Viktorhoz, amiben kritikus tanácsokat osztogatott. Ezek után az LMP alapítótagja lett, majd az utóbbi időben publicisztikái szépen tarkítják a HVG és Magyar Nemzet hasábjait. Gyönyörűen körbejárta a magyar politikai palettát, és ékes szóval osztogat tanácsokat éppen oda, ahová kedve tartja.
