A sütőipari vállalatok sokszor önköltséghez közeli áron értékesítik a pékárut a kiskereskedelmi láncoknak, így a kenyér további drágulását önerőből már nem tudják finanszírozni – írja a VG.
Egyre inkább a minőségi szempontok szerint választunk péktermékeket, és nem az ára alapján
– mondta a gazdasági lapnak Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke. Az aratást követő időszakban minden évben kiemelt téma, hogy a gabona ára, annak drágulása hogyan befolyásolja a liszt és a kenyér árát, mire számíthatnak a fogyasztók. Amikor a sütőipari termékek áráról beszélünk, fontos megkülönböztetni az átadási árat, amiért a pék értékesíteni tudja a kereskedő felé a termékeit, a fogyasztói ártól, amit a kereskedő szab meg, és, amit a fogyasztó végül fizet például a kenyérért – hangsúlyozta Septe József.
A sütőipari termékek önköltségi árát több tényező befolyásolja:
ezek közül kiemelten az alapanyagok ára, különös tekintettel a lisztre; az energiaárak; a logisztikai költségek, valamint a személyi jellegű kiadások alakulása. Amikor ezeknek megemelkedik az ára, akkor értelemszerűen nő az előállítási költség, ezzel együtt a végtermék is drágul. Augusztusban az idén már harmadszor drágul a liszt. A gabonaárak emelkedése miatt jelentősen nő az ára: míg tavaly egy kilogramm búza átlagosan 52-56 forint között mozgott, addig mára 70 forint felett van ez az érték. Emellett az energia ára is (a gáz és villamosenergia egyaránt) jelentősen, mintegy másfélszeresére emelkedett. Valamint 80 forinttal drágult a gázolaj a januártól napjainkig tartó időszakban, ami a logisztikai költségekben jelentős emelkedést eredményezett.
A sütőipar az élelmiszeripar legnagyobb foglalkoztatója, mintegy 22 ezer főnek ad munkát, miközben még így is jelentős szakemberhiánnyal küzd. Annak érdekében, hogy a meglévő munkaerőt képes legyen megtartani a sütőipar, a béreket folyamatosan emelni kell a szakágazatban, ezzel pedig a személyi jellegű kiadásai is nőnek a vállalkozásoknak. Mindezen költségelemek folyamatos növekedése ellenére a kenyér árának emelkedése nem drasztikus a Magyar Pékszövetség elnöke szerint.
Magyarországon az emberek átlagosan évente 26 és 40 kilogramm között fogyasztanak kenyeret (régiónként változik az érték), ez napi szintre lebontva 10-12 dekagrammot jelent, amelynek a jelenlegi áremelése még egy hónap alatt sem tesz ki egy doboz cigaretta árát.
Ráadásul a szervezet elnöke szerint a vásárlók egyre kevésbé árérzékenyek, sőt, inkább az egészséges, minőségi termékeket keresik, amiért hajlandók magasabb árat is fizetni. Jó példák erre a kis kézműves pékségek is, amelyek hagyományos kovászos technológiát alkalmaznak, és az átlagostól magasabb áron értékesítik termékeiket. Septe József szerint fontos megjegyezni, hogy a közepes és nagyüzemek is egyre inkább térnek vissza a hagyományos kovászos eljárásokhoz.
A cikk szerint nagy problémát jelent ugyanakkor az iparág számára, hogy a piacon az árakat lenyomó kiskereskedelmi láncok jelentős árversenyt alakítottak ki a sütőipari vállalatok körében. Emellett megfigyelhető a sütőipar centralizálódása is, ami a közepes vállalkozások helyzetét tovább nehezíti. Septe József szerint a pékségek a jelenlegi, sokszor önköltséghez közeli áron nem tudják tovább finanszírozni a megnövekedett költségeket,
ezért a drágulást megsínylik a sütőipari vállalatok, amelyek száma 1150-ről az utóbbi években 900-950-re csökkent és tovább eshet.
A kiskereskedelmi láncokkal az árak újratárgyalása szükséges, ezért a Magyar Pékszövetség a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával együttműködve tárgyalásokat kezdeményez a multinacionális kereskedelmi láncokkal arról, hogy a korábbi egy év helyett legfeljebb fél éves ártartási kötelezettség vállalását várják el a sütőipari vállalkozásoktól. Emellett a szervezet a közepes üzemeket azzal segíti, hogy a gyártás automatizálásának elterjedését szorgalmazza. A szövetség elnöke abban látja a jövőt, hogy ezek az üzemek is versenyképesebb technológiára térnek át, valamint saját sütőipari szakbolt hálózat elindítására buzdítja őket, amellyel közvetlen elérhetik a vásárlókat.
