„A Bundesliga áll a legközelebb a magyar stílushoz, de a maiak érvényesüléséhez kellettek azok a korábbi labdarúgók is, akik a múltban letettek valamit az asztalra Németországban” – mondta a Figyelőnek Vörösbaranyi József játékosügynök, a Stars & Friends Hungary Kft. tulajdonosa. Míg az angol Premier League-ben egyértelműen fizikai alapú a játék, addig az olasz Serie A-ban változatlanul a taktikai elemek dominálnak. Továbbmenve, Spanyolországban egy-két kivételtől eltekintve marad a nosztalgia a régmúlt futballcsillagairól, mint ahogy a francia élvonalban is legfeljebb magyar fellángolásokról beszélhetünk. Ezzel szemben a német klubfutballban, bár kétségtelenül erős az iram és magas a színvonal, a magyarok technikai képzettsége és erőnléti paraméterei elegendők ahhoz, hogy ha nem is tömegével, de időről időre lehetőséghez jussanak.
MEGTÉRÜLŐ MUNKA
A menedzser szerint jól jöhet egy köztes lépcsőfok, amely lehet például Ausztria vagy Svájc, de ma már erősebb az NB I., így közvetlenül itthonról is el lehet jutni Németországba. A Stars & Friends képviseli Novothny Somát is, aki a múlt hét végén megszerezte első Bundesliga-gólját a VfL Bochumban. A 27 éves, újpesti kötődésű csatár, aki korábban a Napolit és Dél-Koreát is megjárta, tavaly úgy igazolt a Bochumba, hogy az még Bundesliga II-es volt. A magyar légiós a másodosztályban sem volt alapember; sejthető volt, hogy az élvonalba bajnokként feljutva is minden játékpercért meg kell küzdenie. „Soma rengeteget dolgozik azért, hogy lehetőséget kapjon, és mivel mentálisan is erős, van rá esély, hogy megtérül a befektetett munka” – vont mérleget Vörösbaranyi.
A németországi magyar légió Lipcsében rögtön háromtagú: Gulácsi Péter a kapuban, Willi Orbán a védelem tengelyében biztos pont, míg a még mindig csak 21 éves Szoboszlai Dominik a támadószekcióban. „Mindhárman jó hírét viszik a magyar labdarúgásnak, mint ahogy a Mainzot erősítő Szalai Ádám Bundesliga-karrierje is lenyűgöző, több mint tíz éve ott van a legmagasabb szinten. Sallai Rolandban szintén hatalmas potenciál van, egyértelműen a Freiburg kulcsembere” – jelezte a játékosügynök. Biztos benne, hogy a következő években is nyitva áll majd a kapu a magyarok előtt. Kérdéses, hogy Dárdai Pál középső fiát, a 19 éves Mártont hová sorolhatjuk. Zsenge kora ellenére stabil, megbízható hátvéd, rendszeresen pályára lép a Herthában. Azt még nem tudni, hogy felnőttként német vagy magyar válogatott lesz. A bátyja, Dárdai Palkó is játszott a Hertha első csapatában, mielőtt hazaigazolt volna Fehérvárra.
SZERETJÜK A NYELVET
„A trend egyértelmű, de kicsi a minta” – mondta a Figyelőnek Szabados Gábor sportközgazdász. Voltak olyan korszakok, hogy ha a csehek, a lengyelek vagy akár a szlovákok egy topbajnokságban nagy létszámmal voltak jelen, az nem hat játékost jelentett, hanem akár 15-20-at. Az újratermelődés mellett a kulturális kapcsolatot emelte ki a szakember: a nyugat-európai országok közül hagyományosan a németekhez kötődünk a leginkább, nem véletlen, hogy még ma is a német az egyik leginkább preferált idegen nyelv itthon. Azért lényeges, hogy legyenek zászlóvivők egy erős bajnokságban, mert a jelenlétükkel meg tudják alapozni egy ország imázsát, hitelessé téve azt. Ezzel együtt ha van két hasonló korú, képességű magyar, illetve horvát vagy szerb labdarúgó, az utóbbi legalább kétszer annyit ér. Egy belga, egy holland rivális esetében pedig három-négyszeres vagy még nagyobb a különbség. Emlékezhetünk: 2010 körül a holland PSV-ben egy szinten volt Dzsudzsák Balázs és Ibrahim Afellay, de míg az előbbi az Anzsi Mahacskalába igazolt, utóbbi a Barcelonába.
Szabados Gábor szerint ma már egy-egy jól sikerült válogatottmeccsel sem adhatja el olyan könnyen magát egy játékos, mint öt-tíz éve, hiszen a klubok játékoskeresési mechanizmusa teljesen átalakult. Többre értékelik az egész hetes klubmunka nyomán a hétvégi bajnokin látottakat, mint a címeres mezben mutatott teljesítményt, hiszen a közös gyakorlások helyett ott inkább egy érzelmileg túlhevített állapot eredménye köszön vissza. Hiába szerepelt várakozáson felül a magyar válogatott a 2016-os, majd a Covid miatt ez év nyarára halasztott Európa-bajnokságon, az keveseknek lett igazi ugródeszka. „Olyan scoutingrendszer és szoftveres háttér áll rendelkezésre, hogy szinte ki sem kell menni a pályára; egy sportigazgató az irodájában ülve, az összes szükséges adat, információ birtokában választhatja ki a számára ideális játékost” – érzékeltette a szakember.
COTTBUSTÓL LIPCSÉIG
Novothny Soma a 41. magyar a Bundesligában, míg a Premier League-be csak 10 honfitársunk kóstolt bele. Bár Olaszországba 40-en is eljutottak, többségük még az 1940–50-es években, és kevesen hagytak nyomot maguk után. Hasonló a helyzet a spanyol bajnokságban, 32 tagú kontingenssel, Puskás Ferenc generációja után hatalmas űrrel. Ha azt gondoljuk, hogy igazán magyaros csapat a Lipcse, Németország keleti részén érdemes felidéznünk a cottbusi emlékeket. Az Energie öltözőjében 2000 és 2003 között hat honfitársunk fordult meg: Miriuta László, Sebők Vilmos, Mátyus János, Horváth Ferenc, Vincze Ottó, Lőw Zsolt, ráadásul 2006 és 2008 között még Szélesi Zoltán is. Az 1963-ban életre hívott Bundesligában Tóth Gyula (Schalke, Nürnberg) és Sztáni István (Eintracht Frankfurt) az első fecskék egyike volt, az igazán nagy dobásunk azonban Varga Zoltán volt a hőskorban. Disszidálását követően kétéves nemzetközi eltiltással sújtották; ezalatt a Standard Liège, majd a Hertha keretével edzett, a berlinieknél is tért vissza (1970–72) a pályára. Később a Borussia Dortmundot és az Augsburgot is erősítette. Időközben a Wuppertalban Nagy Antal és Krivitz Tamás légióskodott, míg Kottán György az Uerdingenben, Török József a Mannheimben próbált szerencsét, a következő nagy durranás pedig Détári Lajos volt. Csak az 1987–88-as idényt töltötte Frankfurtban, de Német Kupát nyert, a fináléban győztes gólt lőtt a Bochumnak. Rekordösszegért, 18 millió német márkáért adták el az Olimbiakósznak.
Détári kortársai közül Farkasházy László a Bochumhoz szegődött, az újabb hullámra viszont az 1990-es évek derekáig kellett várni. Lisztes Krisztián tiniként robbant be a Bajnokok Ligáját is megjárt FTC-be, majd komoly Bundesliga-karriert épített. A Stuttgart, a Bremen és a Mönchengladbach kötelékébe tartozott (1996–2006). Bajnok és kupagyőztes, KEK-döntős volt, számtalan emlékezetes pillanat fűződik a nevéhez, de ha nincs a sok sérülés, még többet kihozhatott volna magából. Bár a Kaiserslauternben Szűcs Lajos és Hrutka János sem volt alapember, mindketten német bajnokok. Dárdai Pál és Király Gábor nem az, ellenben a Hertha korszakos hőse. Érdekes, hogy tinédzserként együtt indult Szollár Krisztián és Hajnal Tamás karrierje a Schalkéban, ám míg előbbi lemorzsolódott, utóbbi megjárta a Karlsruhét, a Dortmundot és a Stuttgartot is. Pisont István és Dombi Tibor Frankfurtban volt epizodista, Szabics Imre Stuttgartban a Manchester Unitedot is két vállra fektette a BL-ben, majd a Kölnben és a Mainzban is lehetőséget kapott. Előbbiben Tököli Attila próbálkozott akkor még, utóbbiban Bódog Tamás, aki Ulmban is bizonyított. Szép karriert futott be Németországban Huszti Szabolcs is, aki orosz és kínai kitérője ellenére meghatározó játékosa lett előbb a Hannovernek, majd a Frankfurtnak. Ezzel véget ért az időutazás. A mai magyar Bundesliga-játékosok előtt Bajner Bálint a Dortmundban maradt ígéret, Varga József pedig a Fürthben. Utóbbiban Stieber Zoltán mélyebb nyomot hagyott, ő a Mainzban és a Hamburgban is megmutathatta magát. A 2015-ös oslói Eb-pótselejtezőn eredményes Kleinheisler László jó lehetőséget kapott, ám a Bundesligában Brémában és Darmstadtban sem tudta megvetni a lábát.
GYÖNGYÖSI BALÁZS
(Borítókép: Ralf Ibing, Europress/AFP)
