A háború miatt az ukrán termőterület 15-ről 7 millió hektárra csökkenhet, ezzel együtt pedig a világpiac nagyjából 30 százalékos gabonaexport-kieséssel számol északkeleti szomszédunk vonatkozásában. Nagy kérdés az orosz termény szerepe – vélhetőleg embargós lesz a Nyugat számára, így összességében globálisan 20 százalékkal csökkenhet a gabonakereskedelem. Oroszország és Ukrajna együtt 55-60 millió tonnával járul hozzá a világkereskedelemhez (ez csak a kivitel), ami a globális piac 30 százalékát teszi ki.
A baj egyébként nagyobb is lehet, hiszen a kijevi mezőgazdasági tárca közlése szerint ebben az évben áprilisig 2,5 millió hektáron végeztek a tavaszi vetéssel, ami az összességében várt vetési területnek mindössze az ötödét adja. A minisztérium jelzése alapján javulhatnak a számok, ahogy halad előre a tavasz. Ugyanakkor az erős összetűzésekkel sújtott térségekben – a Donbasz régióban, valamint Zaporizzsja és Herszon tágabb környékén – 60-70 százalékkal is csökkenhet a vetésterület. A zsugorodás az északi régiókban is elérheti a 30-40 százalékot, mivel ezek aknamentesítésre szorulnak. A World Food Programme (WFP – az ENSZ Világélelmezési programja) helyi válságkezelőjének a Thomson Reuters által idézett nyilatkozata szerint a múlt télen bevetett földek mintegy 20 százalékán nem tudnak majd aratni júliusban, továbbá a tavaszi vetési terület körülbelül a harmadával kisebb lesz a szokásosnál.
Érthető, mégis igen figyelemreméltó, hogy az ukrán mezőgazdaságért felelős tárca nem közölt idei gabonatermési előrejelzést, sem exportvárakozást. Holott egész Európa, sőt a fél világ azt figyeli, mennyire esik vissza a szántóföldi termelés a hatalmas termőterületekkel borított országban. Már csak azért is, mert az elmúlt két hónapban bekövetkezett további gabonaárugrások miatt már most megnőtt az éhínség kockázata a szegényebb régiókban. Hozzá kell tenni, hogy a fejlettebb államokban elegendő a gabona a belső fogyasztásra, és ez az állattenyésztésre is vonatkozik, ugyanakkor a száraz égövön fekvő országok jellemzően importra szorulnak. A világkereskedelem szűkülésének elsősorban ők lehetnek a vesztesei. Az esetlegesen bekövetkező éhínség, a globális felmelegedés miatt csökkenő csapadékmennyiség okán fellépő vízhiány pedig újabb migrációs nyomást helyezhet a fejlett világra.
Az ukrán gabonaexport rövid távú megakadása, de még inkább az őszre várható terményhiány a világ összes határ-idős piacán megemelte az árakat, s ez természetesen begyűrűzött a napi élelmiszerárakba is.
A kínálat szűkülése a nagy dráguláson túl a sok parlagon tartott EU-s föld összterületének a csökkenését hozhatja, és az különösen jelentős a magyar gazdaságra nézve. Az áprilisban napvilágot látott termelői előrejelzések szerint az ötmillió hektáros magyar szántóföldi vetésterület akár 5-6 százalékkal, tehát 300 ezer hektárral is nőhet már az idén. (Igaz, a Magyar Államkincstár adatai alapján csak 120 ezer hektárnyi volt tavaly a hivatalosan bejelentett parlagföld, ám egyes gazdálkodók sok esetben úgy is pihentettek egyes területeket, hogy ugarként nem jelentették be azokat.)
Azért lehetséges ekkora ugrás, mert a minap az Európai Bizottság a háború okán lehetővé tette az uniós parlagföldek átmeneti megművelését. Pontosabban: az EU úgy döntött, hogy teljesítettnek tekinthetők a zöldítési követelmények, azaz kifizethetők a területalapú támogatások abban az esetben is, ha a gazdák az e célból parlagon hagyott földeket szintén bevetik.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: Dmytro Smoliyenko, Getty Images)
