A munkaidő-szabályozásra vonatkozó törvényjavaslat körüli hisztériakeltés az ellenzéki pártok részéről nem más, mint pótcselekvés. Nincs üzenetük, nincs identitásuk, ezért botránypolitizálásba menekülnek.
A bukott választás óta vagy saját belső botrányaiktól, vagy minősíthetetlen viselkedésüktől volt hangos a sajtó, gondolhatunk Tordai Bencére, a (mérhetetlen támogatottságú) Párbeszéd politikusára, aki letegezte a miniszterelnököt, vagy Jakab Péter jobbikos szóvivőre, aki liberálisokat megszégyenítő hisztirohamokkal kommunikál.
Ennek fényében nem csoda, hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint az ellenzéki pártok támogatottsága folyamatosan csökken. Az LMP helyzetét belső feszültségei és a kilépések nehezítik, míg a Jobbik esetében a cukiságkampány által okozott hitelességvesztés, országosan ismert politikusok hiánya és a pártszakadás az efféle pótcselekvések legfőbb okai.
A botránypolitizálás hatásait már lemérhettük Juhász Péter esetében (aki ezt a műfajt meghonosította hazánkban), nem véletlen, hogy sem ő, sem az Együtt nincs már a politikai porondon. A magyar választók nem vevők az efféle viselkedésre, több felelősséget várnak azoktól, akik a kormányrúdhoz akarnak férkőzni.
Borítófotó: Papírlapokat szórnak a karzatról ellenzéki képviselők az Országgyűlés plenáris ülésének kezdete előtt 2018. december 12-én. (MTI/Máthé Zoltán)
