Ugyan Merkel megnyerte a hétvégi választásokat, de korántsem azzal a magabiztossággal, amire számítani lehetett. Elveszített közel egymillió szavazatot, a korábbi évekhez képset most nehéz koalíciós tárgyalások előtt áll, és ebben a pillanatban még az sem kizárt, hogy nem tud majd kormányt alakítani.
A koalícióra több változat is felmerülhet. Amennyiben egy “jamaikai” kereszténydemokrata-liberális-zöld kormány alakul, Merkelnek sokkal nagyobb energiákat kell fektetnie a kabineten belüli, előre kódolt politikai feszültségek kezelésére. A három párt közül ugyanis a liberálisok és a zöldek között kevés ügyben van egyetértés, ez a helyzet bármikor konfliktusba torkollhat. Merkel már a választások éjszakáján jelezte, vissza akarja hódítani az AfD-hez pártolt korábbi szavazókat, ez azonban aligha fog menni azzal az “amerről a szél fúj” politizálással, amelynek köszönhetően a kereszténydemokrata, jobboldali pártjából egy centrista, ideológiamentes, langyos pártot faragott. Bizonyosan változtat majd a menekültpolitikáján is, de abban is bizonyosak lehetünk, hogy nem vállalja fel egy az egyben a konfliktusokat se Magyarországgal, se Lengyelországgal. Legfeljebb majd kiosztja azok levezénylését az Európai Bizottságra, és ő majd “kéksisakos közvetítőként” lép fel. Mindenesetre koránt sem biztos, hogy a kvótákat elutasító államokkal szemben pénzügyi retorziók alkalmazását vetné fel. Ez a kampányban még jól hangozhatott, de a kampánynak vége van.
Amennyiben nem a Reggea-koalíció alakul meg, akkor a szocdem elnök, Martin Schulz ígéretei dacára folytatódhat a nagykoalíciós kormányzás, akár úgy is, hogy a párttagság leszavazza elnökének politikai irányvonalát. Azt kell mérlegelniük ugyanis, hogy egy új, előrehozott választáson ők bukhatnák a legnagyobbat, még a mostani, történelmi mélypontot jelentő eredményüknél is kevesebbet érhetnének el. A koalíciós kormányzás pedig a kisebbik rossz a számukra.
És mi a helyzet a francia elnökkel, a balliberális médiában sokáig ajnározott Macronnal? A teljesítménye eddig szinte a nullával egyenlő, népszerűsége hónapok óta zuhanórepülésben van, pártja a vasárnapi szenátusi választásokon is leszerepelt, megmaradt a jobboldali, ellenzéki ellensúly az alsóházi Macron-párti többséggel szemben. Az elnök igazi konfliktusai még csak ezután következnek, a tervezett munkaügyi reformok már most felzúdulást jeleznek. A gazdaság az előző szocialista elnök, Francois Hollande kormányának köszönhetően nincs túl jó állapotban. Ennek a kabinetnek volt a gazdasági minisztere két éven keresztül Macron is. Ez az elnökválasztási kampány során mintha feledésbe merült volna, de most újra bizonyítja outsiderségét.
Macron a tervek szerint épp ma ismerteti 10 pontos Európa-tervét, a francia elnök nagyon aktív a külpolitikai kérdésekben. Miközben Merkellel ölelkezik, már megkezdte a német dominancia letörését célzó csapat verbuválását is: nem csak a visegrádi négyek, hanem Berlin meggyengítése is célja volt a kelet-európai turnéjának. De az Európa-tervét csak Németországgal szorosan együttműködve tudná megvalósítani. Azonban Macron számára ezért nem jó hír Merkel gyengülése.
A két államfő mag-Európa ötlete tehát úgy tűnik léket kapott, a következő hetek történései azonban még sok mindent eldönthetnek. Bízzunk benne, hogy Magyarország lesz végül a nyertese az európai hatalmak iszapbírkózásának.
