– A most megjelent árampiaci jelentésből kiolvasható, hogy a múlt év egyik nagy trendje egyértelműen a naperőművek felfutása volt. Mi lehet az oka e befektetési forma rendkívüli népszerűségének, és meddig folytatódhat a növekedés?
– Valóban jelentős a bővülés. 2020 végére már 2033 megawattos volt a napelemes kapacitás hazánkban, ami a paksi atomerőmű teljesítőképességével egyezik meg. Ebből 719 megawattnyi a háztartási méretű és 1314 megawattos az ennél nagyobb naperőműveknél mért mennyiség. A bővülés okai közül többet is kiemelnék. Általánosságban igaz a beruházások költségeinek a csökkenése, azaz a technológia egyre olcsóbbá válik. A jelenlegi támogatások további ösztönzőt jelentenek. Segíti a háztartási napelemek terjedését a kedvező éves elszámolási rendszer. A szaldóelszámolás lényegében az ingyenes energiatárolás lehetőségét biztosítja. A háztartásoknak most csak az éves szintű fogyasztás és termelés különbözetét kell megfizetniük az áramszolgáltatók részére, vagyis mentesülnek a rendszerhasználat jelentős költségei alól. A lakosok 2023 végéig biztosan számolhatnak ezekkel a kondíciókkal, és akkor is szaldós elszámolásban maradnak, ha időközben esetleg szolgáltatót váltanak. A nagyobb naperőművek támogatása a Metár rendszer keretein belül történik. Szakembereink éppen a harmadik tender értékelését végzik. A rendszer sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy már most látszik: tovább csökkentek az ajánlati árak, vagyis egyre költséghatékonyabb a zöldenergia előállítása. Természetesen nem beszélhetnénk napenergia-boomról kiszámítható, stabil piaci környezet nélkül, melynek fő pillére az energiastratégia, amelynek a végrehajtásán összehangoltan dolgozik a kormányzat és a MEKH. A cél, hogy 2030-ra legalább 200 ezer háztartásnak legyen átlagosan 4 kW teljesítményű, tetőre szerelt napelemes erőműve, s a háztartási és az azoknál nagyobb kapacitású berendezések terén együttesen 6500 MW-os beépített teljesítményt szeretnénk elérni.
– Egyértelműen előretörnek a zöldmegoldások, miközben az árnyoldalról kevesebb szó esik. Ezek időjárásfüggő létesítmények, muszáj kiegyensúlyozni azt, ha a napsütések órák száma az adott időszakban kisebb a vártnál. Erre milyen megoldása van a hivatalnak?
Horváth Péter
Fotó: Móricz-Sabján Simon
– Egy dolog megépíteni egy naperőművet, egy másik pedig, hogy integrálni kell a hálózatba. E berendezéseket a meglévő elosztóhálózatra kell kapcsolni, de ezt a rendszert eredetileg nem arra tervezték, hogy be tudjon fogadni nagyszámú, helyileg is szétszórt, kis méretű termelői kapacitást. A naperőművek integrálásához folyamatosan fejleszteni szükséges a hálózati infrastruktúrát, ráadásul a rendszer kiegyensúlyozása is egyre nagyobb kihívás. A napelemek termelése nem csupán napszakhoz kötött, hanem szezonális is: nyáron nagyobb, télen kisebb a termelésük. De akkor is szükségünk van energiára, amikor az időjárásfüggők éppen nem termelnek, ezért fontos a hagyományos és a megújuló forrásokra épülő előállítási módok egészséges egyensúlyának a fenntartása. A problémát sokféleképpen lehet kezelni, akár az energiafelhasználás, akár a termelői oldal megfelelő alkalmazkodásával, továbbá piacszervezési eszközökkel vagy a tárolás segítségével. Mindegyik költséges megoldás, de mi azon dolgozunk, hogy az átalakulás a lehető legkisebb kiadással járjon a fogyasztók számára, s közben az ellátás biztonsága is garantált legyen.
– Hogyan látja a hazai lakossági árak alakulását? Tartható hosszú távon, hogy továbbra is Európa egyik, ha nem a legkedvezőbb ellenértékén vehessék a felhasználók a villamos energiát?
– A célunk nemcsak az, hogy az ellátás biztonságát és a termelés környezeti fenntarthatóságát biztosítsuk, hanem az is, hogy az energia megfizethető legyen a hazai felhasználók számára. Sokat dolgozunk azért, hogy a piaci és a környezeti kihívások ellenére a magyar fogyasztók, kiemelten a lakosok hosszú távon is a lehető legolcsóbban jussanak áramhoz. Ennek egyik garanciája a hazai olcsó és tiszta villamosenergia-termelés kapacitásának a fenntartása és fejlesztése. Ezt nyújtja a működő paksi atomerőmű, és ilyen lesz a most épülő Paks II. is.
– Az Európai Bizottság klímavédelmi javaslatcsomagja (2030-ig 55 százalékos szén-dioxid-csökkenés) egyszerre kötelező feladat és hatalmas kihívás. Kihívás, mert a jelenlegi javaslat részben a lakosságra terhelné a költségeket, ez pedig megjelenne a fogyasztói árakban is?
– Mi is azt látjuk, hogy az indítvány jelen formájában érzékenyen érintené a magyar családok pénztárcáját, s nemcsak a villany-, gáz- vagy távhőszámlák növekedésében jelentkezne, hanem a benzinkutaknál is érzékelhető lenne. Jelenleg próbáljuk pontosabban megbecsülni a potenciális árnyomást, de ha az ajánlott módon történne a kvótakötelezettség kiterjesztése az épületekre és a közlekedési szektorra, úgy a lakossági fogyasztóknak biztonságot jelentő mostani hatósági energiaárakat nem lehetne fenntartani.
– Hol helyezné el a hazai áramtermelő rendszereket európai viszonylatban? Mely országoknak van hasonló energiamixük? Mik a főbb trendek az öreg kontinensen?
– A hazai villamosenergiarendszer ellátásbiztonsága magas szintű, s jórészt karbonmentes termelői egységekből áll.
A többi uniós tagállamhoz hasonlóan nekünk is diverzifikált az erőművi portfóliónk, de nálunk nagyobb a nukleáris termelés, a földrajzi adottságainkból kifolyólag viszont kisebb a víz- és szélerőművi kapacitás. Termelésünk alapja az atomerőmű, amely – mint korábban említettem – a hazai olcsó és tiszta lakossági villamosenergia-ellátás legfőbb garanciája. Az atomenergiával hosszú távon számolunk, s felzárkózna hozzá egy kellően diverzifikált (biomassza, szél, nap, biogáz) megújulóportfólió. A hazai rendszer rugalmasságát a gáztüzelésű létesítmények adják, a kisebbek például virtuális erőműként szintén fontos szerepet töltenek be a rendszerszabályozásban. A szénerőművek szerepe hazánkban is folyamatosan csökken. Ez az áramelőállítási mód már nincs összhangban a klímavédelmi célokkal, a rentábilis előállításhoz szükséges szén-dioxidkvóta pedig túl drága, ez a mátrai termelés jövőjét is nagyban befolyásolja. Megfontolt döntésekre van szükség, hiszen Paks után a második legnagyobb villamosenergia-termelő egységről van szó, amelyet az ellátásbiztonság szempontjából nem lehet egyik napról a másikra leállítani. A lignittüzelésű blokkok 2025 végén befejezik a működésüket, s új, földgáz és biomassza felhasználásával működő egységek kapcsolódnak be az áramtermelésbe.
– Egy korábbi interjújában kitért a Covid-helyzet miatti működési nehézségekre. Amellett, hogy érdekelne, hogy a Hivatal miként vészelte át ezt az időszakot, kíváncsi lennék, kimutatható-e valamilyen, az otthoni munkavégzéssel kapcsolatos trend a villamosenergia-fogyasztásban. Hazavitték-e a dolgozók az irodákból az áramfelhasználásukat?
– A pandémia számunkra is nagy kihívás volt, de a feladatellátásban ez nem jelenthetett akadályt.
Dinamikus szervezetként gyorsan alkalmazkodtunk a helyzethez, s úgy alakítottuk át a munkakörnyezetet, hogy vigyázzunk kollégáink egészségére, és a teendőinket is a lehető legmagasabb színvonalon legyünk képesek végezni. Az MEKH szakemberei folyamatosan monitorozzák az árampiac működését, így a fogyasztási adatokról is van képünk. Ami a járványhullámokat, vagyis a 2020. április–májusi, no-vem-ber–decemberi és a 2021. március–áprilisi időszakot illeti, azt látjuk, hogy a lakossági villamosenergia-felhasználás nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva. A második és a harmadik hullám idején például ez a bővülés a 10 százalékot is elérte, vagyis meglátszott, hogy többet voltunk otthon, és aki tudott, odahaza dolgozott. A lakossági áramfogyasztás egyébként éves átlagban 4,1 százalékkal nőtt tavaly. A földgáz esetében már nehezebb elkülöníteni egymástól az otthoni munkavégzés és az időjárás hatásait, de a home office fogyasztásnövelő befolyása itt is kimutatható.
– A napokban jelent meg az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének a jelentése, amely a klímaváltozás hatásainak a mielőbbi kezelésére hívja fel az érintetteket. Miként látja a fosszilis energiahordozók jövőbeli felhasználását hazánkban, illetve Európa-szerte?
– Magyarország nemcsak felismerte a problémát, de határozott stratégiánk is van arra nézve, hogy mit kell tennünk. A Nemzeti Energiastratégiában kitűzött cél szerint a karbonsemleges hazai áramtermelés részarányát 2030-ra 90 százalékra növeljük. Az MEKH alapfeladata, hogy ezt a szabályozói oldalon a leghatékonyabb eszközökkel ösztönözze. Felelős hatóságként azonban azt valljuk, hogy messzebbre kell látnunk annál, mint amit a jogszabályok előírnak nekünk. A fenntartható környezet, az energiahatékonyság, a tudatos felhasználás és a takarékosság mind olyan téma, amely számunkra is megkerülhetetlen.
Ezért rendezzük meg az idén újra az Erőművek Éjszakája programunkat is, melynek keretében országszerte mintegy negyven erőműbe, fűtőműbe lehet bemenni.
Ha tudjuk, miként működik az energiatermelés és mekkora munka van mögötte, akkor talán okosabban, takarékosabban bánunk az erőforrásainkkal. Meggyőződésem, hogy a természeti környezetünket jobban meg kell becsülnünk, mert sérülékeny, nem lehet gátlástalanul kihasználni. Szabályozói döntéseink közvetve kihatással vannak a környezetünkre is, ezért folyamatosan keressük az új utakat, az innovatív megoldásokat, amelyek egy fenntarthatóbb jövőt biztosíthatnak a felnövekvő generációknak. A klímasemleges gazdaság 2050-ig való eléréséhez a fosszilis energiahordozók felhasználásának a radikális csökkentése elengedhetetlen. Ezek szerepét a megújuló és egyéb karbonsemleges energiaforrásoknak – így a hidrogénnek és az atomenergiának – fokozatosan át kell venniük. Amennyiben a fosszilis energiahordozók elégetésénél a szén-dioxidot költséghatékonyan és biztonságosan tudjuk csapdába ejteni, tárolni és akár felhasználni, úgy e források az energiamix részei maradhatnak. Magyarország szerencsés helyzetben van, mert a leválasztott szén-dioxid tárolására nagy kapacitású tárolók állnak rendelkezésre, ahová megfelelő technológiával vissza lehet sajtolni ezt a gázt, illetve addicionális szénhidrogént lehet termelni.
– Átalakulóban van a hazai egyetemes szolgáltatók köre, így a sajtóban is olvasható, hogy az Elmű fogyasztóit az MVM veszi át. Hogy látja a magyar lakossági piac jövőjét?
– Az Elmű fogyasztóit szeptember 1-jétől az MVM vette át. Hivatalunk folyamatosan figyelemmel kísérte az átadás-átvétel menetét, hogy a felhasználók villamosenergia-ellátása ezalatt is zavartalan legyen. A váltással némileg átalakult az egyetemes szolgáltatói piac felépítése, de ez nincs hatással a paraméterekre. A lakossági felhasználók továbbra is a megszokott minőségben és a rezsicsökkentés eredményeként uniós összehasonlításban is a legkedvezőbb áron juthatnak villamos energiához.
Az interjú a Figyelő hetilap szeptember 9-iki számában került publikálásra.
(Borítókép: Móricz-Sabján Simon)
