2018 első hónapjában a dollár több devizával szemben is gyengült. Ennek fő kiváltó oka azonban az Európai Központi Bank (EKB) volt. Az EKB Kormányzótanácsának decemberi monetáris politikai üléséről készült jegyzőkönyvet január 11-én tették közzé. Ebben utalások szerepeltek arra, hogy a gazdaságélénkítő kötvényvásárlási programot esetleg a vártnál korábban fejezi be a jegybank. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú volt Mario Draghi, az EKB elnökének sajtótájékoztatója. Draghi megpróbált galambnak, vagyis a laza monetáris politikát preferálónak tűnni, de nem volt túl meggyőző.
A Fidelity elemzése szerint az EKB a kelleténél jobban támaszkodik az inflációs adatokra. A visszatérés a “normális” kamatkörnyezethez még nem időszerű, ugyanakkor a pénzügyi és az adósságválság idején bevezetett ultralaza monetáris politika ideje már lejárt. A piaci szereplők egyre inkább ezen az állásponton vannak, ennek tudható be a dollár gyengesége.
Ebben közrejátszott Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter egyik nem túl szerencsés kijelentése is. “A gyengébb dollár előnyös (az USA-nak)” – mondta kinevezése után nem sokkal. Egyesek szerint ugyan a mondatot kiragadták a szövegkörnyezetéből, de attól még elég ügyetlen elszólás volt – és tényleg meggyengítette a dollárt az euróval szemben, az EKB nagy bosszúságára.
Draghi epésen reagált: szerinte Mnuchin kijelentése szembemegy az IMF 2017-es kommünikéjével, mely szerint "kerülni fogjuk a leértékelési versenyt, és árfolyamcéljainkat nem a vetélkedés fogja meghatározni”. Vagyis az EKB elnöke a devizapiaci folyamatokba való beavatkozásként értékelte az amerikai pénzügyminiszter kijelentését.
Mnuchin azóta megpróbált helyesbíteni, de a baj már megtörtént, és nem csak a dollár későbbi leértékelődése formájában, hanem azért is, mert ahogy Draghi fogalmazott: "(az EKB ülésen) a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi általános állapotával kapcsolatos aggodalmak is megfogalmazódtak”.
A dollár gyengülésében egy technikai tényező is szerepet játszott, ez pedig az amerikai adósságplafon megemelése. Valahányszor a Szenátus az utolsó pillanatig húzza a szövetségi költségvetés elfogadását, a külvilágnak az a benyomása támad, hogy Washington beszünteti államadóssága törlesztését. Ez a Szenátus egyetlen tagjának sem jutna eszébe, ugyanakkor ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ennek veszélyét felhasználják a költségvetési tárgyalások politikai sakkjátszmájában.
A globális devizatartalékok összege meghaladja a 12 ezer milliárd dollárt, és ennek az összegnek a túlnyomó részét amerikai államkötvényekben tartják. A devizatartalék célja, hogy biztonsági hálót képezzen az adott ország számára, ezért rendkívül kockázatkerülő módon kezelik. A tartalékszámlához kapcsolódó nemfizetés abszolút tabunak számít. Jegybanki devizatartalék-kezelőkkel folytatott személyes beszélgetésekből lehet tudni – írja az elemzés -, hogy a 2013-as kormányzati leállás idején az USA fizetésképtelensége fölött érzett félelem miatt az egyensúly fenntartása érdekében a tartalékok egy részét dollárból más devizába tették át. Hasonló történt az idei év elején is.
Buckle úgy véli, a dollár mostani gyengeségének hamarosan vége lesz. Az év eddig eltelt részében a 2014-es folyamatoknak nagyjából a fele megismétlődött.
"Emellett nem biztos abban, hogy ismét sor kerülhet-e arra a »tökéletes viharra«, melyet a jegybankok szinkronja és a dollárt meggyengítő két kulcsfontosságú, de csak egyszer előforduló amerikai politikai esemény idézett elő. A piacok a jelenlegi szinteken már akár el is kezdhetik a profitrealizálást” – teszi hozzá mindehhez Al-Hilal István, a Fidelity International magyarországi értékesítési vezetője. Azok a befektetők pedig, akik eddig nem adták el a dollárjukat, most már valószínűleg lekéstek erről a lehetőségről.
Borítófotó: @freepik
