– Péter évekig készült erre a kalandra – mi az, amit senkitől sem hallott, sehol sem olvasott, de nagyon jó lett volna, ha indulás előtt tudja?
– Bár rendkívül rugalmasan alkalmazkodom az új helyzetekhez, mégis többször éreztem utunk során, hogy darabjaira esik szét minden tervünk. Nem tudom, fel lehet-e készülni erre az érzésre indulás előtt, de mindenképp érdemes átgondolni, hogy ez a típusú utazás – amely már életforma – állandó bizonytalansággal jár. Ezt nem könnyű folyamatosan elviselni.
– Hogy lehet kijelölni egy kétéves világjárás kezdetének időpontját? Nincs tétovázás, ha már megvan az elhatározás, vagy tolódik a dátum, amennyiben beesik még egy fontos munka, esetleg családi bonyodalom adódik?
– Amint megszületik a sziklaszilárd elhatározás, akkor már biztos, hogy megyünk. Persze könnyen bele lehet csúszni a halogatásba, kitolva az indulást, egyre jobb körülményekre várva. Én előtte átgondoltam, hogy az egyébként teljesen jól működő életemet milyen hosszú utazás kedvéért lennék hajlandó felrúgni. Azt mondtam magamnak: ha két évig úton lehetek megszakítás nélkül, az már megéri. Utána elkezdtem foglalkozni a számokkal, s végül kitűztem célul egy összeget, amely számításaim szerint biztosan fedezi majd az út költségeit. Amikor ez a pénz a bankszámlámon volt, benyújtottam a felmondásomat – pedig szerettem a munkámat, és viszonylag jól is kerestem vele.
– Hátizsákos, Latin-Amerikán, Óceánián keresztül történő utazásnak indult, a Covid miatt viszont erősen módosítani kellett a terven.
– Tavaly márciusban, épp az első repülőjegy megvásárlása előtt ért el hozzánk a járvány. Addigra már felmondtam az állásomat, készen álltam az indulásra. Ekkor még úgy volt, hogy Cili fél évvel később csatlakozik hozzám. Ehhez képest öt hónapos várakozás következett a pandémia miatt. Aztán egy meleg augusztusi napon elemi erővel hasított belém az érzés, hogy nem fogom veszni hagyni az álmaimat. Beütöttem a böngészőbe a használt autós oldalt, és lakóautókat kerestem. Az első oldalon szembe is jött az álomkocsi, mintha minket várt volna. Egy hét múlva megvettük. Innentől felgyorsultak az események, pár hetes készülődés után a Balkán felé vettük az irányt.
Fazekas Cecília és Tóth Péter
– Mi volt az eddigi legkomolyabb nehézség, amellyel szembe kellett nézniük?
– Önmagukban is embert próbáló gondokkal találkoztunk, de ezeket gyors egymásutánban megélni erős lelki megterhelést jelent. Egyik nap a tiranai idegsebészeten voltunk, mert Cili csigolyatörést szenvedett, nem sokkal később egy macedón fogorvos az én fogamat operálta, s rengeteg autóval kapcsolatos problémával is meg kellett birkóznunk. De eddig mindent megoldottunk, és biztosak vagyunk benne, hogy ezáltal erősebbé is váltunk.
– Eddig nyolc országban jártak, Horvátország, Montenegró, Albánia, Észak-Macedónia, Bulgária, Görögország, Törökország után jelenleg Grúziában vannak. Merre tovább?
– A lényeg, hogy számunkra minél ismeretlenebb és távolabbi országokba jussunk el a szárazföldön keresztül. Mongólia a cél, de semmi sincs kőbe vésve, nincsenek fix határidők. Egyértelműen tovább maradunk minden olyan helyen, amely nagyon tetszik nekünk, hiszen pont erről szól ez az egész út: nem vagyunk egy kéthetes szabadság idejére korlátozva. Az útiterv részben emiatt, részben a Covid okán is időnként módosul, de szépen haladunk. A következő állomásunk Örményország, utána – reméljük – Irán.
– Hogy áll össze egy hónap költsége?
– Ezt magunknak sem tudjuk pontosan meghatározni. Az összeadás része még menne is, de az összeadandó költségek állandóan módosulnak. Attól függően, hogy épp melyik országban vagyunk, változik, hogy mondjuk mekkora távolságokat teszünk meg, s ehhez milyen áron vesszük a gázolajat (például Grúziában 297, Görögországban 486 forintnak megfelelő összegért), vagy épp mennyibe kerül az élelmiszer. Ebből is látszik, hogy míg az egyik országban 150 ezer forintból is ki lehet jönni, a másikban lehet, hogy 300 ezer sem elég.
– Hogyan mutatnák be Rustyt, a lakóautójukat?
– Rusty mentőautóként kezdte pályafutását (Mercedes E-osztály, 1999-es évjárat). Lakóautóként – kompakt mérete és fürgesége mellett – szinte minden olyan eszközzel felszerelt, amellyel nagyobb társai (gáztűzhely, csap, hűtőszekrény, külső zuhany, állófűtés, légkondi – hogy a fontosabbakat említsük). Bármerre járunk, nagyon sokan megnézik, remek beszélgetésindító téma. Alacsony fekvése miatt a rossz utakkal sűrűn meggyűlik a baja, de talán ez az egyetlen igazi hátránya. Nagyon egyedi járgány, szuper társként szolgál.
– A túrázás, hegymászás amúgy is a hobbijuk, vagy útközben kaptak rá? Gyönyörű fotóikon, videóikon csodáljuk, hogy milyen magasságokban járnak.
– A különböző régiók természeti kincseinek a megismerése adja az egyik legnagyobb motivációt számunkra az utazás folyamán. Akármelyik országban járunk, a nagyobb hegyek biztosan nem maradnak ki (sokszor a kisebbek sem), és régi hobbinkat, a túrázást a fotózással, filmezéssel összekötve születnek meg a tartalmaink.
– Mi az első úton töltött év tanulsága?
Péter: Bár jó ideje próbálom tudatosan élni az életem, még mindig fejlődésre szorulok abban, hogy lassítsak a saját magam diktálta tempón, s többet legyek a pillanatban. Ez az út számomra spirituális utazás is. A rengeteg impulzus mellett próbálok befelé is figyelni, tudatosítani mindazt, ami velünk történik. Dolgozni kell azon útközben, hogy ne sodródásként éljük meg ezt a kalandot.
Cili: Mivel eddig főleg a Balkánt jártuk be, leginkább azt emelném ki, hogy nem kell távoli vidékre utazni, drága repülőjegyet venni ahhoz, hogy igazán szépet lássunk. Annyi gyönyörű természeti és kulturális kincset, kulináris élvezetet rejtenek a környező országok, elérhető áron, hogy érdemes számításba venni ezeket az egzotikus nyaralás alternatívájaként.
– Ki tudnak emelni egy-egy kedvenc helyet?
– Azok lettek a legnagyobb kedvencek, ahol a lakosok kedvessége is megérintett minket. A görög Píndosz hegységben, Papigo faluban akár az életünket is el tudnánk képzelni. Bulgáriában, a Rodope hegységben fekvő Gela Cili szívét rabolta el. Jelenleg a grúz Szvanéti régiót nem tudjuk könnyen itt hagyni. Albánia meg úgy, ahogy van, óriási szerelem. Egyébként amerre járunk, nagyon segítőkész mindenki. Ez megerősít abban, hogy bizalommal legyünk embertársaink felé, és ugyanezt a tapasztalást szeretnénk majd a gyermekeinknek is átadni.
A fiatal pár utazása a közösségi oldalakon @peteydx név alatt követhető.
Az interjú a Figyelő hetilap augusztus 26-i számában került publikálásra.
(Képek: Fazekas Cecília és Tóth Péter)
Fazekas Cecília és Tóth Péter
