Történt, hogy Jakab Péternek – a Jobbik szóvivője, listás képviselője, miskolci képviselőjelöltje – épp a kampányban jutott eszébe, hogy eljött a pillanat, amikor örökbe fogadhat egy kölyökkutyust a miskolci sintértelepről. Akkor még örömmel pózolt a kamerának gyerekeivel és az állattal.
De a tény még tény marad: a kampányban jól mutatott az örökbefogadás, és az illeszkedett is a Vona Gábor-i cukiságkampányba, ahol kutyusokkal, cicákkal fotózkodni volt a menő, bizonyítva az egykori “radikálisok” jó útra térését. Ezzel azt üzenték, ők annyira megjavultak, olyan “trendik”, hogy az állatszerető szavazókat is képviselik, hiszen egy “néppártnak” ez is a feladata.
Egy ideig.
Amíg ki nem derül, hogy a kölyökkutyák csintalanok, elkezdenek növögetni, és akár meg is tudják kapni a családtagot, persze csak akkor, ha nem nevelik őket. Egyszóval a kutyatartás is felelősséggel jár. Nem elég csak mosolyogni az aranyos állatkával a közösségi oldalakon, hanem bizony foglalkozni is kell vele. A kutya pedig, ha nem találja meg a falkavezért, akkor önfejűvé válik.
A valóság azonban most is csak a választások után derült ki. A jószívűség csak egyfajta, a kampánynak köszönhető máz, amely néhány hónap múlva már le is mállott a politikusról.
Jakab tehát a könnyebb utat választva inkább lemondott a kutyatartásról. És ezen a tényen az sem változtat, hogy azért dolgozik a lelkiismerete: Jakab segíteni akar az új gazdi megtalálásában.
A kutya már nincs Jakabnál, aki Miskolcon nem nyert választást, ahogy a Jobbik sem. A szétesés szélén álló szervezethez persze, ennek a szőrmóknak semmi köze, mégis egyfajta a jelkép. Úgy árulta el őt a Jobbik politikusa, mint pártja az egykori szavazóit, akik megbíztak bennük.
És ők is gazdátlanul maradtak.
