Emlékeznek, amikor Fletó – egy miniszterelnöktől váratlan módon – elkezdett táncolni a dolgozószobájában Hugh Grant brit színészt utánozva? Az is egy gimis színjátszókörbe illő produkciója volt, amikor elcsukló hangon, a könnyeivel küzdve jelentette be közlekedési miniszterének lemondását egy vonatbaleset után. Fletó 2004 november 4-én egyenesen shakespeare-i dramaturgiával próbált szólni Nagy Imréhez Kossuth téri szobránál, imígyen: “vajon te Imre, te mit tennél a helyemben?”
Bizonyosan ezeket a kunsztokat próbálta meg ellesni még a színházi függöny mögül az MSZP fiatal nemzedékébe tartozó Kunhalmi Ágnes. Ő képes volt arra, hogy Gyurcsány karakterét Lendvai Ildikó ugyancsak utánozhatatlan karakterével mixelje össze, így láthatjuk ma szinte minden nap Kunhalmi előadásait.
A minap például kétszer is – az ATV és a Hír TV stúdiójában – felejthetetlent alakított, egyszerűen elsírta magát.
Az első előadásán egy ugyancsak “nagy előd” letűnése miatt pityeredett el. “Imre bácsi” – nem Nagy, hanem Horváth, micsoda különbség! – újpesti képviselő MSZP-ből való távozása női könnyeket csalt elő Kunhalmiból. Az ilyen szintű ripacskodás azért volt furcsa, mert pártja budapesti elnökeként ő is az MSZP tárgyalódelegációjában ült, amikor a mély érzelmeket kiváltó “Imre bácsi” egyéni jelölti helyét egyszerűen átjátszották a DK-s Varju Lászlónak.
Aztán jött ez a hét, és Kunhalmi ismét ringbe szállt a színészvándorserlegért, ezúttal a Hír TV-n. Kálmán Olga is láthatóan megdöbbent, és leginkább nyugtatóért nyúlt volna a sminkszobában hagyott retiküljébe, amint Kunhalmi magából kikelve, magát a könnyeibe spannolva adta elő az “MSZP-DK közös listát, de rögtön!” monológját. Foghegyről persze odavetette még a “fasizálódó országot” is csámcsogni valónak, de nem ez volt a lényeg, hanem a könnyek. Miután kihunytak a stúdió fényei, bizonyosan megkérdezhette Kálmán Olgát, hogy “nem voltam egy kicsit sok?”.
Tavaly év végén ugyanis már ő is érezhette, hogy túltolta a produkciót: akkor nem pityergett, meg dühösen kiabált, hanem minden felismerhető ok nélkül perceken keresztül röhögött a kamerákba egy sajtótájékozatón.
Már a feledés homályába vész, hogy Kunhalmi volt az a politikus is, aki – nagy politikai előrelátásától és tehetségétől vezérelve – 2015 nyarán, a migránshullám csúcsának Magyarországra érkezése előtti napokban egyszerűen a Fidesz által kreált álproblémának nevezte az illegális bevándorlást.
Friss hír, hogy az MSZP épp Kunhalmi Ágnest teszi meg kampányarcának. A hölgy külleme mindenképp predesztinálja e szerepre, csak egy dologról elfeledkeztek a szocialistáknál: Kunhalmi nem csak csendben mosolyogni szeret, hanem még a közterületi kamerákba is belebeszél. Ez még nem is lenne baj, de rendszerint nem az előre elvárt, jól megfogalmazott mondatokra képes.
Mindegy, a lényeg az, hogy Kunhalmi fontos állomáshoz érkezett karrierjében. Innen már csak tényleg egy apró lépés, hogy ő legyen az MSZP miniszterelnök-jelöltje. (Ha egyébként jobban belegondolunk, ki szokott lenni a pártok kampányainak arca? Rendszerint a miniszterelnök-jelölt.)
Amennyiben nem lesz közös listája az MSZP-nek és a Gyurcsány-pártnak, a kampányarcból rögtön válhat valódi ARC is. És ha mégis lesz ilyen lista – amiért az MSZP annyira harcol, hogy még a jövő heti kongresszusát is eltolta januárra, pont Kunhalmiék kezdeményezésére -, akkor csak nem tesznek ennek az élére egy “jöttment”, nem párttag Magyar Görgyöt, Balázs Pétert vagy épp Lattmann Tamást!
Kunhalmi befutó helyen van tehát a versenyben, még Gyurcsány is támogatná, hiszen nemrég a két párt egyesítését sem zárta ki a kampányarc.
Az biztos, hogy Kunhalmi és Gyurcsány a csepürágásban hasonlítanak, a színészkedésben tényleg ők a legnagyobbak az egész baloldali színtéren. Másféle tehetségre meg úgy sincs szükségük.
