A dátum a napra emlékeztet, amelyen Kölcsey Ferenc 1823-ban befejezte műve tisztázatát. És arra is, a kultúra és a nyelv elválaszthatatlanok. Mivel „nyelvében él a nemzet”, így a kultúra és a nemzet is együvé tartoznak. Ezért is magyar kultúra.
A Magyar Kultúra Napján kulturálódjunk kicsinyt.
Kisfaludy Károly Kérők című darabjában írja: „nyelv teszi a nemzetet”. Széchenyi István Hiteljében olvasható: „Az egészséges nemzetiség… fő kísérője a nemzeti nyelv, mely míg az fennmarad, a nemzet is él”. Szintén a legnagyobb magyar mondta: „Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom” – amikor a pozsonyi országgyűlésben felajánlást tett a magyar nyelven működő tudós társaság megalapításának támogatására. De a mondáshoz hasonlót fogalmazott meg Arany János Egressy Gábornak című versében: „Élni fog, nyelvében, élni művészettel / Még soká e nemzet!”
Végül lebbenjék fel a fátyol! Kőváry László Székelyhonról írt 1842-es művében ez áll: „Ha bémegyünk egy fővárosba, s látni akarjuk a nemzetet, színházát keressük fel. … Színészet által terjed a nyelv. Nyelvében él a nemzet”.
Két esztendővel a könyv megjelenésére, a Bartay András vezette Nemzeti Színház pályázatot írt ki a „Hymnus megzenésítésére”. Az igazgatónak úgy kellett rábeszélnie Erkel Ferencet, induljon a pályázaton. A komponista naplójának tanúsága szerint Bartay felhívta lakására, majd rázárta az ajtót, otthagyva egy zongora és kottapapírok társaságában. A magányban Erkelnek eszébe ötlöttek első tanítómestere szavai: mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először az eszedbe. „És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz.”
Ilyen erőt hordoz, sugároz hát nemzeti himnuszunk, a nyelv, melyen íródott. Anyanyelvünk, amelyről azt tartotta Jakob Grim, az első német tudományos nyelvtan megalkotója: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”
Miért is lenne más kultúránk, mint a nyelv, amelyből fakad?
